Augusztusban történt, hogy a Debreceni Egyetem díszpolgárává fogadta Vlagyimir Putyint, Oroszország elnökét. Ezellen akkor sokan, sokféle módon tiltakoztak: tanszékek és oktatók tettek közzé közleményeket és sokan magánszemélyként is megfogalmazták a véleményüket. Így tett az ügyfelünk, Barna Eszter is, aki az egyetem szociológia szakos hallgatója. Esztert emiatt az egyetem letiltotta a Facebook üzenőfaláról.

Eszter azt írta a Debreceni Egyetem Facebook falára, hogy

Nem adom hozzá a nevem..

Ennek lett az az eredménye, hogy megtiltottak számára - és más hasonlóan kritikus felhasználó számára - minden további kommentelést. Az egyetem egyébként a pontozásos értékelést is leállította a Facebookon, mert a Putyin díszpolgárrá avatásáról szóló híreket követően több ezren pontozták le az egyetemet. Tehát az egyetem mindent megtett, hogy Eszter vagy mások ne tudjanak nyilvánosan kiritikát megfogalmazni a döntéssel szemben.

Csakhogy egy állami intézmény nem diszkriminálhat senkit a politikai véleményére való tekintettel. Ha Eszter politikai véleménye az, hogy Oroszország jelenlegi elnöke nem méltó a díszpolgári címre, akkor jogszerűtlen, hogy ő pusztán ezért ne fejezhesse ki a véleményét, miközben az egyetem mindenki más számára egyenlően biztosítja a kommentelési lehetőséget.

Az Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH) feladata az, hogy az állami intézményekkel szemben fellépjen, ha azok hátrányosan különböztetnek meg származásra, vallásra, szexuális irányultságra vagy politikai véleményre tekintettel. Ebben az ügyben ez történt. Az EBH nyilatkozattételtre hívta fel a Debreceni Egyetemet az ügyben. A döntésről mindenképpen beszámolunk majd.

Szabó Attila

Előfordult már veled, hogy az aláírásaid különböztek egymástól? Kerültél már olyan furcsa helyzetbe, hogy a banki ügyintéző szóvá tette, hogy nem ugyanolyan az aláírásod, mint az évekkel korábbi? Eszedbe jutott már valaha, hogy mi a helyzet azokkal, akik nem tudják mozgatni a karjukat, vagy fizikailag nem tudják aláírni a szükséges papírokat? Ez a bejegyzés tippeket és tanácsokat ad azoknak, akiknek nehezen vagy egyáltalán nem megy az ügyintézés.

Életünk során számos alkalommal aláírással kell kifejeznünk az akaratunkat, egyetértésünket, véleményünket. Az aláírás igazolja, hogy megértettük a szöveget és azt saját elhatározásunk alapján, tehát nem külső nyomásra írtuk alá, legyen szó szerződésről, végrendeletről, számláról. Problémát jelent azonban, hogy vannak, akik nem tudják így kifejezni az akaratukat, egy pár hete írta meg például az Abcúg Csaba történetét:

Kiss Csaba vagyok teológiai és informatikai végzettségem van. Agyvérzéssel születettem, ebből kifolyólag nem tudok járni, sem a kezemet rendeltetésszerűen használni. Ezenkívül erősen beszédhibás vagyok. Ennek ellenére önállóan élek, Budapesten egy kis lakásban. Egyedül bevásárolok, és intézem az ügyeimet.

Vagyis intézném, de sokszor méltatlan helyzetekbe kerülök a fizikai hátrányaimból kifolyólag. Ha el kell mennem egy hivatalba, vagy bankba, és el szeretnék intézni valamit, máris akadályba ütközöm, mert fizikailag nem tudom megfogni a tollat, hogy aláírjak. Nekem van egy kézírásos pecsétem, amely közjegyző által hitelesítve van, de ezt a jelenlegi törvények értelmében nem kötelező elfogadni. Magyarul rá  vagyok utalva az adott ügyintéző jóindulatára. Nekem makacs természetem van. Általában meg tudom értetni, hogy azzal a szándékkal vagyok ott, hogy az adott ügyet elintézzem.

A jog már régen felismerte, hogy az aláírás lényege valójában az, hogy igazolja a nyilatkozó akaratát: az számít tehát, hogy jognyilatkozatot tudjunk tenni és nem annak formája. A hazai jogi szabályozásról itt olvashatsz bővebben. 

Azonban akik nem tudnak aláírni, azok ma Magyarországon nem tudnak önállóan írásbeli jognyilatkozatot tenni. Vannak, akiket – emiatt – szélsőséges esetben még gondnokság alá is helyeznek, holott a belátási képességük nem, csak a fizikai képességük hiányzik.

Van egy másik hátránya ennek helyzetnek. Ha a mindennapi életben sokszor azt az üzenetet kapom a többségi társadalomtól, hogy engem kevesebb jog illet meg, ráadásul ez még úgy van tálalva, mintha ez a mi érdekünkben és biztonságunk miatt történik, akkor ez szükségképpen vissza fog csapni. Megtanulom, hogy nekem nem kell felelősséget vállalni, és hogy érdemben nem szólhatok bele az engem érintő ügyekben. Az személyiségtorzuláshoz vezet, ha nem tanulok meg felelős, és önálló életet élni.

A sikertelen vagy soha véget nem érő ügyintézés helyett összegyűjtöttünk néhány tippet, amelyek minden fogyatékossággal élő embernek segíthetnek:

0. A legfontosabb: amit lehet, online intézzünk

Kerüljük a személyes ügyintézést. Amint lehet, készítsük el az ügyfélkapus hozzáférésünket. Ehhez csupán egyszer kell elmennünk az okmányirodába, aztán soha többet. Ha ez megvan, nagyon-nagyon figyeljünk rá, hogy a jelszót mindig megújítsuk, mert ha nem, mehetünk újra.

Ha el kell menni a hivatalba, az alábbi dolgokra figyeljünk:

1. Készüljünk fel

Ha ügyintézünk, olvassuk el indulás előtt a vonatkozó szabályokat, és kérdezzük meg egy hasonló helyzetben lévő ismerősünket, milyen tapasztalatai vannak. Az ügyintézők általában nem ismerik a fogyatékossággal élő emberekre vonatkozó speciális eljárási szabályokat, ezért lehetséges, hogy segítenünk kell nekik. Ezt tegyük udvariasan és határozottan, és ha ő azt állítja, hogy nem lehet megoldani az ügyet, de mi biztosak vagyunk az igazunkban, ne hagyjuk magunkat, hanem keressünk egy másik ügyintézőt. Gyakori probléma, hogy az ügyintézők elbizonytalanodnak, nem tudják mit kell tenniük, ezért félve a következményektől, hajlamosak továbbítani az ügyet egy felettesnek, aki ugyanezt teszi, és a sornak nincs vége.

2. Egyeztessünk előre időpontot

Csökkentsük az ügyintéző idegességét ha lehetséges azzal is, hogy előre egyeztetünk egy időpontot, és elmondjuk, miért megyünk. Ez lehetővé teszi, hogy felkészüljön, ne ijedjen meg az új helyzettől. Ennél is fontosabb, hogy mivel már számít ránk, kicsit a szövetségesünkké is tettük, és sokkal nagyobb eséllyel számíthatunk a jóindulatára.

3. Beszéljünk keveset

Minél kevesebbet tud az ügyintéző, annál kevesebb oka lesz megijedni és akadályozni az ügy intézését. Ezért szorítkozzunk a szükséges információk közlésére, és egy szóval se mondjunk többet, mint ami szükséges. Ez nem azt jelenti, hogy ne legyünk kedvesek vagy ne beszélgessünk vele, de az üggyel kapcsolatban szorítkozzunk a minimumra.

4. Határozottan és őszintén kommunikáljunk

A hivatalban – mint a kórházban – sok a frusztráció és az idegesség. Ezért sorsdöntő, hogyan kommunikálunk. Soha ne hagyd feldühíteni magad, és te se dühítsd fel őket!

Két dologra kell figyelni:

• Fejezd ki az érzelmeidet,
• és egyértelműen mondd el, mit tehet érted.

5. Ne adjuk fel

Az ügyintézők néha azt mondják, ezt vagy azt nem lehet elintézni. Ha biztosak vagyunk az igazunkban, ne adjuk fel. Húzzunk egy újabb sorszámot egy másik ügyintézőhöz.

Szegi Péter

Ha egy ismerősöd kannabiszt vagy amfetamint vásárol, nagyjából tudhatja, hogy mekkora mennyiségig minősül fogyasztónak, és mennyi felett számíthat terjesztőnek. A dizájnerdrogok esetében sokkal nagyobb a bizonytalanság: egyik nap szabálysértőként, a következőn viszont kereskedőként is kezelhet a törvény. Az Alkotmánybíróság szerint ez így teljesen rendben van.

Szeretnéd a saját szemeddel látni, mit művelnek az önkormányzati képviselőid, de nem engednek be az ülésekre? Meg akarod mutatni másoknak is, mit gondol a helyi szemétlerakó létesítéséről a választott képviselőjük, de nem engednek felvételt készíteni az önkormányzati képviselő-testületi ülésről? Felszólalnál az óvodai férőhelyek hiánya miatt a közmeghallgatáson, de nem hagynak szóhoz jutni? Vagy esetleg már évek óta nem is volt közmeghallgatás a településeden? Új, helyi aktivistákat támogató 1x1-ünkben megmutatjuk, ezekben a helyzetekben – és még sok más hasonló helyzetben – mit tehetsz. Sőt: számos mintabeadványt is kínálunk Neked, hogy a helyi önkormányzat munkájának monitorozása során Téged ért jogsérelmekkel jogi ismeretek nélkül is könnyen fel tudd venni a harcot.

A hazai iskolarendszer kevés döntést ad a szülők kezébe a hiányzások esetére. Korábban is nehezményeztük, hogy a jogszabály szabad kezet ad az iskolai házirendek szabályozásához, így teljesen önkényes, hogy melyik az iskola mit és hányszor fogad el igazolásnak. A gyerekorvosok most nyilvánosságra hozott véleménye az ő szempontjukból is megerősíti álláspontunkat, hogy nagyobb teret kellene kapni a szülői igazolásnak.

Timi továbbjutott egy művészeti verseny országos fordulóján és most nemzetközi porondon szeretne bizonyítani. Legalább két napot szeretne kivenni a készüléshez, szülei azonban korábban már három napot igazoltak egy utazás miatt, így a házirend értelmében ők már ezt a két napot sem igazolhatják. A kitűnő tanuló Timinek ezért maradnak a megalázó igazolatlan órák, vagy le kell mondani tehetsége kibontakozásáról -- holott az nem akadályozza tanulmányi előmenetelét, személyiségfejlődését. Pechje van Krisztiánnak is, akinek testvére nem iskolai szünetre szervezte a külföldi esküvőjét, ezért 12 igazolatlan órával kénytelen indítani az évet.

Miért pont három nap?

A családi programok, a tanulmányi és sportversenyek esetenként túlnyúlhatnak a hétvégéken és a tanítási szüneteken.

Betegségtől független okok esetében a szülőnek lehetősége van igazolnia gyermeke hiányzását. Ennek pontos időtartamáról azonban nem rendelkezik a vonatkozó rendelet.

Iránymutatásként az iskolai házirend szabályait jelöli meg, mely rendszerint tanévenként három napot jelöl meg erre a célra. Ennek az alacsony számnak semmilyen jogalapja nincs, ezért a gyakorlat önkényes és indokolatlan. A legtöbb házirend nem teszi lehetővé az egyéni körülmények mérlegelését és a különleges körülmények méltányolását. Mindez azt eredményezi, hogy a szülői igazolás tekintetében ugyanakkora súllyal esik latba egy családi síelés, mint például egy nagyszülő temetése. Nem elég, hogy az ilyen gyakorlat aránytalanságokat eredményez, de korlátozza a szülő nevelési jogát és magánszféráját.

Tévedés ugyanis azt feltételezni, hogy az iskola a szülőnél kompetensebb módon meg tudná ítélni, hogy az adott helyzetben gyermekének érdekében állt-e a hiányzás.

Sérti a tankötelezettséget, ha a szülő többet igazolhat?

Fő szempontként a tankötelezettség teljesítésének megvalósulását kellene kitűzni, így például, hogy az iskolai tevékenység eredményeként a tanuló szellemi, testi és az erkölcsi fejlődése biztosított legyen. De miért gondoljuk, hogy önmagában a házirend alkalmas e határok kijelölésére az adott esetekkel kapcsolatos mérlegelés nélkül? És leginkább: miért szabja ennyire szűkre a határokat, ha már a törvény az igazolatlan órák maximális számával eleve kijelöli a kereteket? Ha a jó tanuló Szilvi két napot szeretne készülni kórusa fellépéséire, ami ezt követően három napos elfoglaltságot jelent, akkor miért ne ítélhetné meg a szülő Szilvi alkalmasságát arra, hogy egy hét iskolai hiányzást bepótoljon?

Önkény helyett szakmai egyetértést!

Mi sem gondoljuk azonban, hogy a szülői igazolásoknak ne lehetne korlátokat szabni. Tisztában vagyunk azzal, hogy a túl sok hiányzás szülői igazolása is ellentétes lehet a tankötelezettség céljainak megvalósulásával, hiszen egyfajta bújtatott magántanulói státuszt hozhat létre, annak szabályai és garanciái teljesülése nélkül. Éppen ezért tartjuk fontosnak, hogy a kérdésről szakmai egyeztetés induljon, aminek nyomán az iskolai házirendek egy hasraütésszerű szám helyett a realitásokból indulhatnának ki. Ezeken az alkalmakon azt is tisztázni lehetne, hogy megelőzhető-e egyéb módokon a hiányzások elburjánzása, illetve hogy valóban nélkülözhetetlen eszköz-e a szülői igazolások korlátozása a hiányzások csökkentésében.

Ne kelljen orvosi igazolás pár napos betegség esetén!

Hasonlóan tisztázásra szorul a betegségekkel kapcsolatos hiányzások rendszere. Üdvözöljük a Házi Gyermekorvosok Egyesületének (HGYE) azon célkitűzését is, hogy enyhébb betegségek esetén ne kötelezze a törvény a szülőket az orvosi igazolás beszerzésére. A HGYE friss felmérése szerint a háziorvosok 95%-a ugyanígy vélekedik. Életszerűtlennek tartják annak a törvénynek a fennmaradását, amit a megalkotáskor még olyan fertőző betegségek indokoltak, melyek mára eltűntek a társadalomból. Ehhez hozzátehetjük, hogy a jelenlegi szabályozás több problémát okoz, mint amit megoldani szeretne. A szülőnek egy egyszerű megfázás esetén is orvosi igazolások után kell szaladgálnia. Ez a háziorvosnak is felesleges pluszmunkát jelent, miközben a váróteremben az enyhe tünetekkel érkező gyermek súlyosabb betegségeket is elkaphat.

Egyetértünk a háziorvosokkal:az iskolai hiányzásokra vonatkozó szabályok elavultak és mára indokolatlan megszorításokat tartalmaznak. Jóval szélesebb szülői igazolási jogot kellene biztosítani mind a családi okok, mind a betegségek miatti hiányzások esetében.

Kardos Tamás

Az Emberi Jogok Európai Bírósága a héten tárgyalja az amerikai és brit titkosszolgálatok jogszerűtlen gyakorlatát, aminek során százmilliók online kommunikációját és telefonhívásait ellenőrizték. Két éve tíz civil szervezet, köztük a TASZ indított pert a brit titkosszolgálatokkal szemben, ami most újabb fejezethez érkezett.

Legenda járja át a magyar gyermekvédelem lassan minden szintjét: eszerint a törvény új keletű szabályozása miatt két év sikertelen védelembe vétel után, még a legjobb szándék mellett is muszáj kiemelni a gyermekeket családjukból.  Olyan gyerekekről van jellemzően szó, akiket nem bántalmaznak, nem is abuzálnak a családban, viszont nehéz anyagi körülmények között élnek.

A kannabisztartalmú gyógyszerek hivatalosan jelenleg is elérhetők gyógyászati célból Magyarországon. Másképp látják ezt azok a páciensek, akik már próbáltak ilyen készítményt igényelni. Ügyfelünk történetén keresztül mutatjuk be, hogy valójában mekkora küzdelemre számíthat az, aki szeretné igénybe venni a tüneteit enyhítő gyógyszert.

Egyetért az állítással, hogy „Sosem fognak úgy alakulni a dolgok, ahogy én akarom”? Ébredés után mennyi idő múlva szívja el az első cigarettáját? Alkalmaz-e valamilyen fogamzásgátló módszert? Jövő júliustól ilyen kérdéseket tesz majd fel a a háziorvos. A javaslatról már tavaly nyáron szó volt, akkor sokan kritizálták, de most lényegi változtatások nélkül elfogadták. Mi lesz ebből? Hova kerülnek az adatok? Ön szívesen megosztaná ezeket a háziorvosával? És a kormánnyal? Muszáj lesz válaszolni?

Ónodi Adél transznemű nő. Ez azt jelenti, hogy a születéskor kijelölt neme férfi, a nemi identitása és a nemi önkifejezése pedig nő. A transzneműség egy teljesen természetes emberi sajátosság. Adél egy vidéki városban nőtt fel, fiatal felnőttként került Budapestre, néhány hónapja Berlinben él. Szeptember elején Facebook-on halálosan megfenyegette egy férfi, aki abban a városban él, ahol ő felnőtt. Adél bátor volt és kiállt a jogaiért.