Vári Anikó 2016. decemberében jelentkezett egy szakközépiskola pedagógusi állására. Ugyanazon a napon posztolt egy hírt a saját Facebook oldalán, aminek kapcsán kritikus megjegyzéseket tett a magyar oktatáspolitikára és annak alakítóira. Pár nappal ez után az intézmény igazgatója ügyfelünk intézményben dolgozó  férjét kérdőre vonta felesége  posztja miatt. Ezt követően Anikó álláspályázatát elutasította az iskola.

Anikó meggyőződése, hogy az elutasításnak pusztán politikai véleménye volt az oka.

Az iskola igazgatója ugyanis először az ő felvételét javasolta egy emailváltásban, de pár nappal később már nyíltan megmondta a férjének, hogy nincsen szüksége kormánykritikus emberekre. E beszélgetés során az igazgató utalt arra, hogy az intézményt fenntartó minisztériumból érkezett olyan instrukció, hogy ne alkalmazzanak kritikus véleményt megfogalmazó embereket.¹ Az álláspályázaton indult másik jelentkezőnek egyébként nem volt tanári végzettsége, ami pedig a pályázatban feltételként volt feltüntetve. Ennek ellenére mégis őt választották Anikó helyett.

Segítségünkkel Anikó az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz (EBH) fordult. Azt kértük, hogy a hatóság állapítsa meg az iskola jogsértését. Anikót ugyanis politikai véleménye alapján diszkriminálták. A politikai vélemény olyan védett tulajdonság, amely önmagában nem adhat okot a munkáltatónak a hátrányos megkülönböztetésre. Semmi sem indokolhatja, hogy valakinek a politikai álláspontja egy tanári állás esetén szemponttá válhasson.  

Az EBH eljárásban tanúkkal és más bizonyítékokkal sikerült valószínűsítenünk, hogy a diszkrimináció megtörtént. A hatóság ez alapján marasztalta az iskolát és az eljárási költség megfizetésén túl kötelezte az intézményt 300.000 Ft bírság megfizetésére is. Az iskola nemrég ezt a döntést az illetékes bíróság előtt megtámadta, így továbbra is képviseletet biztosítunk Vári Anikónak.

Ha a politikai vélemény vagy bármilyen más az egyenlő bánásmódról szóló törvényben védett tulajdonság alapján szelektálják a tanárjelölteket, akkor nem a legjobb és legalkalmasabb pedagógusok fogják a gyereket tanítani.

Ez nem csak az érintett tanároknak rossz, hanem a gyerekeknek és az egész társadalomnak is. Köszönjük Anikónak, hogy bátran kiáll egy ilyen jogsértéssel szemben.

Szabó Attila

¹Az EBH eljárás során ez a tény nem került bizonyításra.

UPDATE: 2018 június 7-én a bíróság az első tárgyalási napon ítéletet hozott, amelyben az Egyenlő Bánásmód Hatóság döntését jogszerűnek találta. A bíróság ezzel megerősítette, hogy a diszkrimináció megtörtént. A felperes iskola nem tudta kimenteni magát az alól, hogy a politikai véleménye miatt nem Anikót választotta ki az állásra.

Előre tudtuk, ezért meg sem lepődtünk rajta, hogy a kormány nem fogja elárulni, hogyan teljesítenek a magyarországi kórházak a kórházi fertőzések ügyében. Az már izgalmasabb, hogy milyen indokokkal titkolóznak továbbra is. Nem várunk tovább, ahogy ígértük, ki fogjuk harcolni a kórházi fertőzéses adatok nyilvánosságát, ezért pert indítunk!

Jogszabálysértő módon, bő húsznapos késéssel hozták nyilvánosságra a tavalyi kórházi fertőzésekről szóló jelentést. Ebből kiderül, hogy a helyzet mit sem javult, sőt romlott 2015-höz képest – amikor viszont 2014-hez viszonyítva romlott.

Egy dolgot azonban sosem árulnak el: hogy hogy állnak az egyes magyarországi kórházak a fertőzésekkel szembeni küzdelem terén.

Miért titok?

Azt sosem vitatta az ÁNTSZ, hogy ezek közérdekű adatok, azaz a nyilvánosságra tartoznak. Akkor meg milyen alapon lehet őket eltitkolni? Erre az ÁNTSZ-nek kétféle válasza is létezik.

A nem jogi érvelés szerint

a részletes adatok közlése veszélyeket hordozhat magában és félrevezetheti a pácienseket

Vannak ugyanis kórházak, ahol nagyobb a betegforgalom és súlyosabb eseteket látnak el, komolyabb műtéteket végeznek. Más helyeken meg kevesebb a beteg, egyszerűbbek a beavatkozások. Tehát kevesebb a fertőzés is. Persze ez nem ilyen egyszerű, még ha az ÁNTSZ lebutítja is az üzenetet. Pedig épp az ő dolguk lenne, hogy elmagyarázzák, mi az oka, hogy különböznek az egyes kórházak a fertőzések terén. Ezzel szerintünk kifejezetten javíthatnának a betegeknek az ellátórendszerbe vetett bizalmán is, de ők úgy gondolják, ezzel éppen hogy rontanának a helyzeten. Az ÁNTSZ tehát egyszerűen dedósnak nézi az állampolgárokat. De hát ezt tudtuk eddig is.

Tudjuk másképp is mondani: vajon ha nyilvánosságra hozzák, hogy Csömödér és Hernyék között, a 8957-es számú út mintegy 5 km-es szakaszán kevesebb a baleset, mint az M7-esen Siófok és Budapest között, az emberek majd inkább a két bájos zalai falu között akarnak autózni, nehogy balesetet szenvedjenek?

Mondjuk érdekes, hogy az ÁNTSZ erről szóló, tavaly márciusi közleménye valahogy eltűnt a honlapjukról. De az internet nem felejt, itt bárki elolvashatja az érveiket.

Nade van egy jogi érvelés is, ami szerint

az adatok döntés-előkészítő jellegűek, ezért nem lehet őket nyilvánosságra hozni.

Ezzel sincs kevesebb baj. Bár az adatokat leplezni kívánó állami szervek számára ez ideális érvelésnek tűnik, az Alkotmánybíróság már több döntésében is kurtára szabta ezt a bizonyos leplet. Egy adat csak akkor titkolható a döntés-előkészítő jellege miatt, ha van valamilyen konkrétan meghatározható döntés, ami csak akkor hozható meg, ha az adatok nem kerülnek előtte napvilágra.  Ezt az EMMI-nek kell bebizonyítania, és szerintünk nem lesz könnyű dolga.

Ott tartunk tehát, hogy minden észérv ellenére az EMMI beleáll egy sikerrel aligha kecsegtető pereskedésbe. Lelkük rajta – mi nem fogunk meghátrálni, és el fogjuk érni, hogy nyilvánosságra hozzák, hogy állnak a kórházak a fertőzésekkel szembeni küzdelemmel!

Asbóth Márton

Photo credit: soho42 via Visualhunt.com /  CC BY-NC-ND

Ügyfelünk, mint Quaestor-károsult, közérdekű adatigényléssel fordult a Magyar Nemzeti Bankhoz. Többek között azt szerette volna megtudni, hogy a Quaestor Károsultak Kárrendezési Alapjába – melynek számláját az MNB vezeti – teljesített-e az MNB befizetést, valamint, hogy benyújtott-e ehhez a hitelkérelemhez állami kezességvállalást, vagyis közpénzből kipótolja-e az állam a kárrendezés költségeit, ha erre szükség van. A magyar bíróságok szerinte azonban ezt nincs joga megtudni.

Sokan ismerhetik azt az ügyet, amelyben egy veszprémi onkológus nőgyógyász 150 ezer forintot kért rákos betegektől a kezelésükért, műtétjükért. Aki nem fizetett, azt nem operálta meg, hagyta meghalni. Ezt az orvost a bíróság bűnösnek találta, „nélkülözhetetlen szakértelmére” hivatkozva azonban felmentette a letöltendő börtönbüntetés alól, és a foglalkozásának gyakorlásától sem tiltotta el. Bár a Magyar Orvosi Kamara (MOK) köteles lett volna, mégsem indított etikai vizsgálatot a nőgyógyász ellen, hanem jó ideig elmismásolta az ügyet.

Mikor végül két orvos panasza miatt és a sajtó nyomására mégis elindult az etikai eljárás, az etikai bizottság első fokon csupán megrovással, majd másod fokon is mindössze hat havi orvoslástól eltiltással szankcionálta a jogsértéseket. Ez volt számomra az utolsó csepp a pohárban.

A veszprémi ügy és a hasonló ügyek szőnyeg alá söprése, majd bagatellizálása az orvostársadalom tisztességes tagjainak a nyílt megalázása, szembeköpése.

Arra már régen felfigyeltem, hogy az éves közel egymilliárd forintnyi tagdíj, amit orvosként nekem is fizetnem kell, gyakorlatilag haszontalanul elfolyik a MOK rendszerében. A veszprémi ügy után viszont még inkább foglalkoztatott, hogy mennyi javadalmazást kapnak a MOK vezető tisztségviselői tevékenységükért, és hogy a tagdíjainkat mire is használják fel a kamarában. Mivel erről semmiféle nyilvánosan elérhető dokumentáció nem állt rendelkezésre, erre vonatkozó kérdéseimre levélben kértem választ a MOK-tól.

A dolgok ekkor kezdtek szürreálissá válni.

A kérdésekre nemhogy választ nem kaptam, még több, mint 88 ezer forintot is követeltek az adatszolgáltatásért, holott a kért adatoknak egy köztestület esetében abszolút nyilvánosnak kellene lennie. Majd hirtelen etikai eljárást is kezdeményeztek ellenem, nyilvánvalóan a megfélemlítés céljával.

Hiszen egy etikai eljárás végkimenetele akár az eltiltás is lehet, amelynek időtartama alatt az orvos nem praktizálhat. Az etikai eljárásra azzal adtam okot, hogy blogbejegyzéseimben, illetve egy sajtónyilatkozatban bíráltam a MOK Országos Etikai Bizottságát, valamint Cser Ágnest, az egészségügyben dolgozók szakszervezetének elnökét. Cser leginkább azt kifogásolta, hogy a hatalom iránti mérhetetlen szervilizmusa miatt megélhetési vezetőnek neveztem, ezzel megfelelő kontextusba helyezve nyelvét. A kamara jó hírnevét pedig azzal a kijelentésemmel sértettem meg az ellenem panaszt tevő MOK vezetőség szerint (Éger Istvánnal az élen), hogy „személy szerint nem várok sokat attól az etikai bizottságtól, amelynek elnöke az egyik hálapénzzel leginkább fertőzött szakterületről jön és a hálapénz rendszerében szocializálódott.“ Érdekes módon velem nem maszatoltak annyit, mint a veszprémi ügyben, gyorsan megindították az eljárást. Mindezt úgy, hogy Cser nem is orvos, ezért az etikai bizottságnak semmilyen jogalapja nincs az ő panaszára velem szemben eljárni.

A lavina tehát elindult, és ebben komoly szerep jutott a TASZ-nak is, hiszen már az etikai eljárás előtt felajánlotta a segítségét abban, hogy a MOK-tól kért gazdasági adatokat akár peres eljárás keretében megszerezzem. Amikor pedig az etikai eljárás a TASZ tudomására jutott, akkor ebben az ügyben is felajánlotta a segítségét. 

Szemléletes, hogy az ellenem indított etikai eljárás idézését a nyár kellős közepén, nem egészen egy nappal a tárgyalás előtt kaptam meg, mégpedig úgy, hogy kötelező volt személyesen megjelennem. Ezt természetesen azonnal kifogásoltam és jeleztem, hogy nem tudok megjelenni a tárgyaláson, és felkészülni sem tudok rá kevesebb, mint egy nap alatt, így kértem a tárgyalás elhalasztását. Erre egyébként minden lehetőségem megvolt, hiszen a törvény szerint legalább öt nappal a tárgyalás megkezdése előtt értesítenie kellett volna az Etikai Bizottságnak. Annak ellenére, hogy a személyes meghallgatásom nem történhetett meg, az Etikai Bizottság a tárgyalást megtartotta és meg is hozta az ítéletét: megrovásban részesített.

Különösen pikáns, és jól jellemzi a MOK etikai nívóját, hogy a véleményem miatt engem pont ugyanúgy megrovásban részesítettek, mint a bevezetőben már említett nőgyógyászt is első fokon, azaz etikailag egy szintre emelték a ”felségsértést” és a halálos betegek megzsarolását.

Nem véletlen, hogy valahogy pont ez jutott az eszembe az egész eljárásról: “Elnézést Virág elvtárs, ez az ítélet!”

Kunetz Zsombor

Kunetz Zsombort a MOK elleni jogi eljárásokban a TASZ ügyvédje, Nehéz-Posony Kata képviseli.

Jövőre leszek 50 éves. Szüleim halálát követően kerültem intézetbe, epilepsziás vagyok. 2002 óta éltem abban az intézetben, amiről most írni szeretnék. Egy darabig egész jó is volt. De amikor fenntartóváltás történt, elszabadult a pokol..

Az Apple és a Google elárulta, tavaly hányszor akart a magyar kormány adatokat szerezni tőlük a felhasználóikról. Tudtad, hogy a techcégeknek egy csomó adatot ki kell adniuk rólad a kormánynak, ha kérik? Mennyire vigyáznak ezek a cégek az adataidra? Hányat adtak ki tavaly? Legújabb projektünkben azt vállaltuk, hogy minél több céget veszünk rá: évente árulják el, mennyi adatot adtak át a kormánynak.

Mi az az átláthatósági jelentés?

Kezdjük ott, hogy a telekommunikációs cégeknek és internetszolgáltatóknak meg kell őrizniük a felhasználóikról és a felhasználó telefonos és internetes tevékenységéről bizonyos adatokat (mint amilyenek pl. a hívott telefonszámok, a hívások ideje, az IP cím, a felkeresett weboldalak, a felhasználói azonosítók stb.). Az állami szervek – például a nyomozó hatóságok – munkájuk során kíváncsiak lehetnek arra, hogy egyes személyek bizonyos időpontokban hol tartózkodtak, kivel és mikor beszéltek telefonon vagy éppen mely weboldalakat látogatták egy adott időszakban. Ez elsősorban a bűncselekmények felderítésében nyújthat segítséget. Ehhez felkereshetik a hírközlési szolgáltatókat, hogy a kiválasztott személyekről tárolt adatokat megkaphassák.

Van, ahol magától értetődően nyilvános

A telekommunikációs és internetszolgáltatók sok országban természetesnek veszik a társadalom tájékoztatását arról, hogy a kormány hány alkalommal használja őket az állam meghosszabbított karjaként. Ennek érdekében statisztikai összesítésben közlik az állami szervek megkereséseinek számát és jellegét egy adott időtartamra vonatkozóan. Az ilyen jelentéseket nevezik átláthatósági jelentésnek.

Miért fontos ez egy egyszerű állampolgárnak?

A Google most közölt átláthatósági jelentése alapján például sejthető, hogy az ügyféladatokra irányuló kormányzati érdeklődés gyakran

nem kellően megalapozott.

Míg a cégóriás a hasonló megkeresések 65%-át teljesíti világszerte, addig az év első felében a magyar hatóság mind a 126 megkeresését elutasította. Sőt, eddig még egyszer sem adott ki információt ügyfeleiről a magyar hatóságoknak!

Az Apple átláthatósági jelentését szemügyre véve láthatjuk, hogy a kormány milyen típusú adatokat szeretett volna megtudni a cég ügyfeleiről. A jelentés menüsoraiban pénzügyi tranzakciókkal kapcsolatos, illetve a fiókhoz tartozó beazonosításra alkalmas adatokat, valamint emailekkel, fotókkal és naptárbejegyzésekkel kapcsolatos adatokat találunk. Az Apple jóval együttműködőbbnek bizonyul a Google-nél: az esetek 83%-ában szolgáltatta ki részben vagy egészében a kért adatokat. Vélhetően a kooperációs készségükkel magyarázható, hogy a kormányzat egyre nagyobb kedvvel fordul hozzájuk ügyféladatokért.

Átláthatósági jelentéseket mindenkinek!

Magánszféraprojektünk az American Bar Association Rule of Law Initiative (ABA ROLI) nevű szervezet támogatásával azon dolgozik, hogy az átláthatósági jelentések közlése a hazai, illetve az itthon leányvállalatként működő telekommunikációs és internetszolgáltatók számára is bevett gyakorlattá váljon. Úgy gondoljuk, hogy mindez fontos hozzájárulás lenne a civil társadalom és a nem-kormányzati szervek számára, hogy képet alkothassunk arról, hogy az állami szervek hányszor és hogyan avatkonak be a magánszférába. Ezzel arra is ösztönözhetnénk a cégeket, hogy kétszer is gondolják meg, teljesítik-e az adatkérést, vagyis ellenállnak-e akkor, ha az állam jogellenesen kérdez.

Kardos Tamás

Photo credit: exacq via Visual hunt /  CC BY-NC

Mi történik, ha a magyar gazdaságtörténet legdrágább, orosz hitelből finanszírozott beruházása, a paksi atomerőmű bővítése ellen szóló érveket mutatnád be a saját honlapjaidon, és ehhez lefoglalod a stopaks.hu és a nopaks.hu domain neveket? Hát persze, hogy bepanaszol az MVM Paks II. Atomerőmű Fejlesztő Zrt., az óriásberuházás megvalósításának felelőse a domain-regisztrációs ügyeket elbíráló testületnél. Az ügyben győzött a szólásszabadság, maradhatnak a domainek, elindulhat az állampolgári tájékoztatás.

A Nemzeti Média- és Hírközlési hatóság (NMHH) kérésünkre két, az internet semlegességével kapcsolatos határozatot tett közzé. Mindkét esetben előremutató és jó döntések születtek, amelyek mindenkinek fontosak lehetnek, akik hisznek a szabad netezésben.  (A határozatok elérhetőek itt és itt).

Oké, de mi az a netsemlegesség és miért olyan fontos?

A netsemlegesség az az elv, amely szerint az internetet szolgáltató vállalatoknak azonos módon kell megítélniük az online elérhető tartalmakat, weboldalakat. Tehát az elv szerint egyik oldalt sem érheted el egy szolgáltató döntése miatt olcsóbban vagy gyorsabban, mint a többit, hiszen ha így lenne, ezeket az oldalakat valószínűleg gyakrabban látogatnád.

És hogy miért olyan fontos az internet semlegessége? Előfordult már veled valaha, hogy elfogyott a havi mobilnet kereted? Képzeld el, hogy egy szolgáltató úgy dönt, az ő általa választott híroldalt és az ahhoz kapcsolódó blogokat olyan díjcsomagban ajánlja, amelyben az adott oldal letöltése nem „fogyasztja” a havi adatkeretet. Sokan hajlandóak lennének olyan díjcsomagot választani, ami olcsó és ráadásul nem számít adatforgalomnak egy bizonyos híroldal látogatása. Ezzel a módszerrel nem csak a kevésbé tudatos felhasználók ízlését, hanem a politikai értékválasztásaikat is képesek lennének befolyásolni a szolgáltatást nyújtó cégek.

Képzeljük el a játék kedvéért azt is egy pillanatra, hogy ezt felismerve egy éppen kormányon lévő politikai párt esetleg megkísérel nyomást is gyakorolni egy szolgáltatóra, hogy csak az őt jó színben feltüntető oldalakat lehessen olcsóbban elérni a neten. Az ilyen próbálkozások útját is elvágta az NMHH a szigorú és következetes döntéseivel.

Miről is hozott pontosan döntést az NMHH?

A Telenor olyan mobilinternet-előfizetési csomagokat talált ki, amelyekben bizonyos tartalmak fogyasztásával nem csökken az előfizető számára elérhető havi adatforgalomi keret. Az egyik csomagban néhány népszerű zenecsatorna kerül kivételezett helyzetbe, a másik csomagban pedig előre meghatározott közösségi alkalmazások (Facebook, Facebook Messenger, Whatsapp, Instagram, Twitter és a Viber). Ezzel a díjszabással a Telenor arra ösztönzi a díjcsomagot választó felhasználókat, hogy az általa mint szolgáltató által kiválasztott oldalakat és alkalmazásokat használják, hiszen ezek nem számítanak bele az adatforgalomba. Ezzel kedvezőtlen helyzetbe hozza a felsorolt alkalmazások versenytársait, hiszen azok használata az adatforgalmi keret hamarabbi kimerüléséhez vezet.

Az NMHH szerint ez a módszer sérti a netsemlegességről szóló európai uniós rendeletet, mivel semmi nem indokolja, hogy a Telenor befolyásolja a felhasználók választását. A Telenor azzal érvelt, hogy ez a két díjcsomag nem képes befolyásolni a teljes piacot. Nyilván csak olyan felhasználók választják ezeket a csomagokat, akik meg vannak elégedve azok tartalmával. Az NMHH szerint azonban a rendelet szigorúan kimondja: minden olyan beavatkozás tilos, ami sérti a netsemlegességet, teljesen függetlenül attól, hogy ez a korlátozás mekkora hatást képes kiváltani a piacon.

Bízunk abban, hogy az NMHH ezekkel a határozatokkal képes lesz megelőzni azokat a manipulációkat, amelyekkel a szolgáltatók az általuk preferált tartalom irányába terelgetik a sokszor gyanútlan felhasználókat. Most egy nagy lépést tett efelé.

Szabó Attila

A nyár közepén jelent meg egy cikk a WMN.hu-n, amely szerint a FINA világbajnokság alatt egy „arcfelismerő rendszer buktatta le az egyik újságírójukat”. Ezután a több állami rendezvényről is ismert Valton Security két alkalmazottja kérte, hogy igazolja magát, mert a beléptetés során az újságíró és valaki más között részleges egyezést talált az arcképelemző szoftver. Okkal merül fel a kérdés: ki, miért és milyen jogszabályi feltételek alapján működtethet ma Magyarországon arcképelemző rendszereket?

Elfogadhatatlan, amit a Magyarországon előforduló kórházi fertőzések adataival művel az állam. Bujkálás, kavarás, sunyiskodás, jogsértés, hülyének nézés – úgy tűnik, a kormányzati szerveknek bármi megéri, csak elkerülhessék az adatok nyilvánosságra hozatalát. Itt az utolsó esély: ha most sem teszik közzé a számokat kórházankénti bontásban, perre megyünk.