Hasznos tippek azoknak, akiknek gondot okoz egy hivatalos dokumentum aláírása

Előfordult már veled, hogy az aláírásaid különböztek egymástól? Kerültél már olyan furcsa helyzetbe, hogy a banki ügyintéző szóvá tette, hogy nem ugyanolyan az aláírásod, mint az évekkel korábbi? Eszedbe jutott már valaha, hogy mi a helyzet azokkal, akik nem tudják mozgatni a karjukat, vagy fizikailag nem tudják aláírni a szükséges papírokat? Ez a bejegyzés tippeket és tanácsokat ad azoknak, akiknek nehezen vagy egyáltalán nem megy az ügyintézés.

Életünk során számos alkalommal aláírással kell kifejeznünk az akaratunkat, egyetértésünket, véleményünket. Az aláírás igazolja, hogy megértettük a szöveget és azt saját elhatározásunk alapján, tehát nem külső nyomásra írtuk alá, legyen szó szerződésről, végrendeletről, számláról. Problémát jelent azonban, hogy vannak, akik nem tudják így kifejezni az akaratukat, egy pár hete írta meg például az Abcúg Csaba történetét:

Kiss Csaba vagyok teológiai és informatikai végzettségem van. Agyvérzéssel születettem, ebből kifolyólag nem tudok járni, sem a kezemet rendeltetésszerűen használni. Ezenkívül erősen beszédhibás vagyok. Ennek ellenére önállóan élek, Budapesten egy kis lakásban. Egyedül bevásárolok, és intézem az ügyeimet.

Vagyis intézném, de sokszor méltatlan helyzetekbe kerülök a fizikai hátrányaimból kifolyólag. Ha el kell mennem egy hivatalba, vagy bankba, és el szeretnék intézni valamit, máris akadályba ütközöm, mert fizikailag nem tudom megfogni a tollat, hogy aláírjak. Nekem van egy kézírásos pecsétem, amely közjegyző által hitelesítve van, de ezt a jelenlegi törvények értelmében nem kötelező elfogadni. Magyarul rá  vagyok utalva az adott ügyintéző jóindulatára. Nekem makacs természetem van. Általában meg tudom értetni, hogy azzal a szándékkal vagyok ott, hogy az adott ügyet elintézzem.

A jog már régen felismerte, hogy az aláírás lényege valójában az, hogy igazolja a nyilatkozó akaratát: az számít tehát, hogy jognyilatkozatot tudjunk tenni és nem annak formája. A hazai jogi szabályozásról itt olvashatsz bővebben. 

Azonban akik nem tudnak aláírni, azok ma Magyarországon nem tudnak önállóan írásbeli jognyilatkozatot tenni. Vannak, akiket – emiatt – szélsőséges esetben még gondnokság alá is helyeznek, holott a belátási képességük nem, csak a fizikai képességük hiányzik.

Van egy másik hátránya ennek helyzetnek. Ha a mindennapi életben sokszor azt az üzenetet kapom a többségi társadalomtól, hogy engem kevesebb jog illet meg, ráadásul ez még úgy van tálalva, mintha ez a mi érdekünkben és biztonságunk miatt történik, akkor ez szükségképpen vissza fog csapni. Megtanulom, hogy nekem nem kell felelősséget vállalni, és hogy érdemben nem szólhatok bele az engem érintő ügyekben. Az személyiségtorzuláshoz vezet, ha nem tanulok meg felelős, és önálló életet élni.

A sikertelen vagy soha véget nem érő ügyintézés helyett összegyűjtöttünk néhány tippet, amelyek minden fogyatékossággal élő embernek segíthetnek:

0. A legfontosabb: amit lehet, online intézzünk

Kerüljük a személyes ügyintézést. Amint lehet, készítsük el az ügyfélkapus hozzáférésünket. Ehhez csupán egyszer kell elmennünk az okmányirodába, aztán soha többet. Ha ez megvan, nagyon-nagyon figyeljünk rá, hogy a jelszót mindig megújítsuk, mert ha nem, mehetünk újra.

Ha el kell menni a hivatalba, az alábbi dolgokra figyeljünk:

1. Készüljünk fel

Ha ügyintézünk, olvassuk el indulás előtt a vonatkozó szabályokat, és kérdezzük meg egy hasonló helyzetben lévő ismerősünket, milyen tapasztalatai vannak. Az ügyintézők általában nem ismerik a fogyatékossággal élő emberekre vonatkozó speciális eljárási szabályokat, ezért lehetséges, hogy segítenünk kell nekik. Ezt tegyük udvariasan és határozottan, és ha ő azt állítja, hogy nem lehet megoldani az ügyet, de mi biztosak vagyunk az igazunkban, ne hagyjuk magunkat, hanem keressünk egy másik ügyintézőt. Gyakori probléma, hogy az ügyintézők elbizonytalanodnak, nem tudják mit kell tenniük, ezért félve a következményektől, hajlamosak továbbítani az ügyet egy felettesnek, aki ugyanezt teszi, és a sornak nincs vége.

2. Egyeztessünk előre időpontot

Csökkentsük az ügyintéző idegességét ha lehetséges azzal is, hogy előre egyeztetünk egy időpontot, és elmondjuk, miért megyünk. Ez lehetővé teszi, hogy felkészüljön, ne ijedjen meg az új helyzettől. Ennél is fontosabb, hogy mivel már számít ránk, kicsit a szövetségesünkké is tettük, és sokkal nagyobb eséllyel számíthatunk a jóindulatára.

3. Beszéljünk keveset

Minél kevesebbet tud az ügyintéző, annál kevesebb oka lesz megijedni és akadályozni az ügy intézését. Ezért szorítkozzunk a szükséges információk közlésére, és egy szóval se mondjunk többet, mint ami szükséges. Ez nem azt jelenti, hogy ne legyünk kedvesek vagy ne beszélgessünk vele, de az üggyel kapcsolatban szorítkozzunk a minimumra.

4. Határozottan és őszintén kommunikáljunk

A hivatalban – mint a kórházban – sok a frusztráció és az idegesség. Ezért sorsdöntő, hogyan kommunikálunk. Soha ne hagyd feldühíteni magad, és te se dühítsd fel őket!

Két dologra kell figyelni:

• Fejezd ki az érzelmeidet,
• és egyértelműen mondd el, mit tehet érted.

5. Ne adjuk fel

Az ügyintézők néha azt mondják, ezt vagy azt nem lehet elintézni. Ha biztosak vagyunk az igazunkban, ne adjuk fel. Húzzunk egy újabb sorszámot egy másik ügyintézőhöz.

Szegi Péter