Nyilvánosak a Magyar Mozgókép Közalapítvány (MMKA) több mint egy évvel ezelőtt lezárult belső vizsgálatában foglalt adatok, a Fővárosi Ítélőtábla helyben hagyta a Fővárosi Bíróság első fokon hozott döntését.

Gőzsy Kati, az Index újságírója tavaly júliusban fordult először az MMKA-hoz, hogy megkapja a közalapítvány jogi, gazdasági és szervezeti átvilágításának teljes eredményét, előtte ennek csak egy összegzett kivonatát mutatták be a sajtónak. Mivel a megkeresésre többször sem a kért adatokat adták át, az újságíró pert indított a közérdekű adatok nyilvánosságra hozásáért. Jogi képviseletét a TASZ vállalta.

Az alábbi vendégbejegyzés az ARTICLE 19 londoni székhelyű szervezet jogász főmunkatársának, Boyko Boevnek az írása. Az ARTICLE 19 egy nemzetközi szólásszabadság-szervezet, amely nevét az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 19-es, a véleménynyilvánítás szabadságáról szóló cikkelyéről kapta.

Múlt héten küldtem egy Václav Havel-idézetet e-mailben az Article 19 londoni irodájának. Mivel az idézet a véleménynyilvánítás szabadságára utal (s ez az Article 19 tevékenységének fő iránya), gondoltam, hitelességet kölcsönözhet egy sajtószabadság-kampánynak. Az idézet tetszett mindenkinek, bár egynémely fiatalabb kolléga bevallotta: fogalma sincs, ki az a Václav Havel. Ahogy elnézem nemzetközi jelentéseiket, az Article 19 és más, a szólásszabadságért küzdő szervezetek nemcsak Václav Havelt, hanem Közép-Európát is elfelejtették.

Hamarosan kormány elé kerülhet a fogyatékos személyeket elzáró tömegintézmények felszámolásának stratégiáját körvonalazó előterjesztés. A feladat egyszerű: fel kellene számolni és be kellene zárni a falvak szélén ácsorgó egykori kastélyokat és bérkaszárnyákat, valamint a rendszerváltás utáni két évtizedben épített totális intézményeket, mert ezek elzárják, elszigetelik az ott élő állampolgárokat, és mert az intézetekre költött adóforintok szemernyivel sem növelik a társadalom integráltságát vagy jólétét. A TASZ filmjében civil és szakmai szervezetek képviselői és munkatársai mondják el véleményüket a stratégiáról. 

Szemet szúrt egy sajóbábonyi lakosnak, hogy egy önkormányzati beruházás a tervezettnek több mint a kétszeresébe került. Közérdekűadat-igényléssel fordult a helyi jegyzőhöz, választ azonban többszöri megkeresés után sem kapott. A bíróság szerdai döntése szerint a jegyző a kért adatokat köteles kiadni. A bíró az indoklásban kiemelte, hogy az önkormányzat feladata gondoskodni a közérdekű adatok nyilvánosságra hozataláról.

Ugyan a magyar fiatalok a tanmenet részeként részesülnek egészségnevelésben, de a HIV-fertőzöttek és az abortuszok száma alapján úgy tűnik, a módszer nem megfelelő. A TASZ szerint nemcsak a fiatalok szexuális szokásai változtak meg, hanem az információszerzés módja is. A magyarországi HIV/AIDS prevenció még nem aknázta ki azokat a felületeket, ahol a tinédzserek nyelvén lehetne a szexről nyíltan beszélni. A fiatalok magukra vannak hagyva.

A díjeső június 18-án, szombaton kezdődött, amikor a IV. Roma Dokumentumfilm Fesztiválon a TASZ egy filmjét díjazták. A beérkező 60 alkotás közül ötöt díjazott a zsűri, köztük a TASZ Kilakoltatás című filmjét. A TASZ Romaprogramja számos videót készített az elmúlt egy évben, és a program folyamatosan bővül. 

A TASZ és az Eötvös Károly Intézet közös jelentése hiányt pótol: az Alkotmánybíróság jelöltjeinek szakmai alkalmasságát vizsgálja meg, és rámutat a jelenlegi, a kormány által kézivezérelt jelöltállítási folyamat visszásságaira. Az Egyesült Államokban például soha nem fordulhatna elő, hogy néhány óra alatt lezavarják a Legfelső Bíróság jelöltjeinek meghallgatását - ott gyakran egy jelölt meghallgatása is több napig tart. Balsai István képviselő dühös levélben kifogásolta a jelentés őt érintő részeit: ebben ugyanis rámutattunk, hogy szakmai alkalmassága a nagy feladatra enyhén szólva megkérdőjelezhető, a törvény által megkövetelt 20 éves szakmai tapasztalattal álláspontunk szerint nem rendelkezik. Az alábbiakban közöljük Balsai képviselő úr levelét és az arra a TASZ által adott válaszlevelet - döntse el az olvasó, kinek ad igazat!

Balsai István volt igazságügyminiszter, volt ügyvéd, parlamenti képviselő 2011. június 14-én, amikor nyilvánossá és szinte biztossá vált, hogy hamarosan a Magyar Köztársaság Alkotmánybíróságának tagja lesz, aláírásával hitelesítette, hogy sem az Alkotmányt, sem az Alaptörvényt, sem a Magyarország által ratifikált  nemzetközi egyezményeket nem tartja iránymutatónak jogalkotói munkássága során.

„Nem jártunk ki sehova, a lakóotthonban viszont jó, nem vagyunk bezárva, mint az intézetben, ahol csak ülni kellett, az udvarra se mehettünk ki” – meséli a TASZ Láthatatlanok című dokumentumfilmjében Baranyi Éva, aki ma a Tarka-Barka Lakóotthonban él. Több mint 10 év telt el azóta, hogy egy fogyatékos embereket gondozó, nagylétszámú intézetből egy bajai lakásba költözött társaival, ahol a szükségleteihez mérten segítséget kap.

Az 50-es évek koncepciós pereinek iratait idézi annak a parlamenti eseti bizottságnak a létrehozásáról szóló országgyűlési határozat, amelyet a Fideszes Kocsis Máté javaslatára hoztak létre – állítólag a gyöngyöspatai események kivizsgálására. A cél azonban valójában semmi más, mint hogy a kormány lesöpörje a külső és belső ellenséget a színpadról és a haza megmentőjének szerepében tetszelegjen. A koncepciós perek mintájára létrehozott koncepciós bizottság nem a Fidesz találmánya – de ennyire tendenciózus példánnyal még nem találkoztunk a fiatal magyar demokrácia első két évtizedében.