Közszolgálati jogviszonyban törvényesen veszélyeztethetők a fogyatékos állampolgárok. A gondnokság alá helyezés elavult és sokszor jogfosztó védelmi eszköz. Akit gondnokság alá helyezünk, azt gyakorta nem megvédjük, hanem még nagyobb kiszolgáltatottságba taszítjuk. A kormány az ENSZ felszólítására és a civilek nyomására is módosítana. Izzadságszagú, kínosan gyenge reformterveket tettek közzé. (Kép forrása.)

Magyarország Alaptörvénye a házasságot egy férfi és egy nő kapcsolataként definiálja, a család pedig házasságon vagy szülő-gyermek viszonyon alapul a jogszabály szerint. A Polgári Törvénykönyv is hasonlóan rendelkezik, így hátrányosan megkülönbözteti azokat a családokat, akik ettől a modelltől eltérnek. Ez a törvénykezés teljesen figyelmen kívül hagyja azt a sokszínűséget, ami ma a családokat jelképezi. Legalább annyiféle család van ahány színe a szivárványnak. Ez a bejegyzés azonban csak az egyik „színnel” fog foglalkozni, mégpedig ahogy a cím is mutatja, az LMBT+ családokkal.

Az USA főügyésze bejelentette, hogy a tömeges bebörtönzésen alapuló büntetőpolitika erkölcsi és gazdasági értelemben is megbukott. Sajnos a magyar büntető-igazságszolgáltatás jelenleg éppen abba a hibás irányba indult el, ahonnan az amerikaiak most menekülni próbálnak.

Az új-zélandi kormány a feje tetejéről a talpára állítja a dizájner drogok szabályozását: ahelyett, hogy az állam vizsgálná az új dizájner drogokat, mielőtt betiltaná őket, ezentúl a forgalmazóknak kell kockázat-elemezniük a szereket, mielőtt piacra dobnák azokat

Kedden a cigányok ellen elkövetett sorozatgyilkosságról szóló perben kihirdetett ítélet határozottan elítélte az elkövetők rasszista motivációját. Ezt üdvözöltük és hatékonyabb állami fellépést sürgettünk a hasonló motivációjú bűncselekmények ellen. Azonban a kiszabott büntetést, a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége nélküli, életfogytig tartó szabadságvesztést alkotmányos alapelvekbe ütközőnek tartjuk, aminek eltörlése Magyarország nemzetközi kötelezettsége.

Miszori bíró tanácsának nincs könnyű dolga. Augusztus 6-án elsőfokon ítéletet fog hirdetni a magyar romák ellen 2008-2009-ben elkövetett rasszista bűncselekmény-sorozat vádlottjai ellen zajló eljárásban. A dolga nem az akta terjedelme miatt annyira nehéz, hanem azért, mert a nyomozó hatóságok az eljárás során visszatérően siralmas munkát végeztek. Eleve, nyolc helyszínen történt hasonló támadás és négy halálos áldozat kellett ahhoz, hogy a cselekmények közötti összefüggést és az ebből logikusan következő rasszista jelleget a rendőrség elkezdje kapizsgálni. A tatárszentgyörgyi helyszínelés során történt rendőri mulasztásokat még az Országos Rendőr-főkapitány is elismerte.  A gyanúsítottak elfogásának és a gyilkosságokhoz használt fegyverek tárolásának helyszínén végzett házkutatást és szemlét a bírósági tanácselnök döbbenetesnek nevezte. És még sorolhatnánk.

A nyomozás anyagainak hiányosságait kell – a büntető tárgyalás szigorú eljárási keretei között – megpróbálni valahogy korrigálni. Többek között ez az oka annak, hogy 28 hónapig tartott az elsőfokú tárgyalás.

A fogyatékos embereket elzáró tömegintézetek felszámolása Magyarországon is elfogadott, hivatalos cél. Az intézetek helyett lakóotthonok épülnek számos településen. Sokak szerint a lakóotthon azonban nem megfelelő alternatívája az intézeteknek, hovatovább ezek maguk is intézetek.

A kormány a parlament elé terjesztette az új nemzeti drogstratégiát – amiből az utolsó pillanatban drogellenes stratégia lett, végső cél a tiszta tudat és az ország drogmentesítése. De vajon mennyire reális erre alapozni a drogstratégiánkat a 21. században?   

A Kínában üldözött Fálun Dáfá meditációs technika gyakorlói tüntetni próbáltak a kínai miniszterelnök budapesti látogatása idején, de tüntetésüket a rendőrség betiltotta. A tiltást hiába helyezte hatályon kívül a bíróság, a tüntetést megtartani már nem lehetett. A TASZ segítségével polgári perben próbáltak a magyar bíróságon érvényt szerezni a gyülekezési szabadsághoz fűződő jogaiknak, de a bíró eljárási okokra hivatkozva megtagadta a döntést.

A jogvédők a rendszerváltás óta dolgoznak azon, hogy megszilárduljon a jogállam és demokratizálódjon a társadalom. Az utóbbi három évben azonban veszélybe kerültek az elért eredmények: megrendültek a jogállami keretek, az elesettek védelmével szemben a dölyfös rendpárti politizálás érvényesül. Ehhez képest gyenge a közösségi érdekérvényesítés, a társadalmi párbeszéd pedig szinte teljesen megszűnt a jogvédő szakember és a politikai elit között. De a jogvédők nem csak a politikusokkal vagy egyedi ügyfeleikkel léphetnek kapcsolatba, hanem egész közösségek munkájába kapcsolódhatnak be. De vajon hogyan támogathatja egymást a jogvédelem és a közösségszervezés az alulról jövő közösségi szerveződések erősítése érdekében?