Rózsaszín jogfosztás

Közszolgálati jogviszonyban törvényesen veszélyeztethetők a fogyatékos állampolgárok. A gondnokság alá helyezés elavult és sokszor jogfosztó védelmi eszköz. Akit gondnokság alá helyezünk, azt gyakorta nem megvédjük, hanem még nagyobb kiszolgáltatottságba taszítjuk. A kormány az ENSZ felszólítására és a civilek nyomására is módosítana. Izzadságszagú, kínosan gyenge reformterveket tettek közzé. (Kép forrása.)

Reformkényszer: gondnokság helyett támogatott döntéshozatal

Azt, hogy a cselekvőképesség korlátozására és a gondnokság alá helyezésre épülő jogintézmény nem csak jogfosztó, hanem kontraproduktív, régóta közhely: tudományos elemzések, nemzetközi szabályok és civil szervezetek állásfoglalásai a rendszerváltás óta rendre ugyanazt a kritikát fogalmazzák meg. Hajnóczy Péter 1978-ban megjelent Az elkülönítő című szociográfiája és az ENSZ hazánknak címzett 2012-es figyelmeztetése ugyanazt teszi szóvá: a méltatlan és felesleges jogfosztást, amely ma is több, mint 50 ezer embert hoz szélsőségesen függő és kiszolgáltatott helyzetbe csak azért, mert idősek vagy betegek. Minden további nélkül nevezhetjük tragédiának azt, hogy hazánk a rendszerváltás óta sem képes felszámolni a betegek, fogyatékosok és idősek szisztematikus jogfosztásának intézményes állami eszköztárát.

A reformhoz arra lenne szükség, hogy a Polgári Törvénykönyv törölje el a kizáró gondnokság – a pszichiátriai betegek körében csak „jogi halál”-nak nevezett – intézményét, fokozatosan vezesse ki a korlátozott gondnokságot, és tegye lehetővé azt, hogy a rászorulók úgy kapjanak segítséget a fontos döntéshelyzetekben, hogy ne korlátozzák a jogaikat. Ez utóbbira példa a támogatott döntéshozatal. A támogatott döntéshozatal keretében a fogyatékos személy támogatót választ magának, akiben bízik, és akivel megállapodást köt arról, hogy azokban az ügyekben, amelyekben neki nehéz tájékozódnia, segít neki döntést hozni. A döntést ugyanakkor a fogyatékos személy hozza meg, és felelősséggel is ő tartozik érte. Ez a megoldás garantálhatja azt, hogy a fogyatékos emberek cselekvőképtelenségével minél kisebb arányban éljenek vissza. A kizáró gondnoksághoz a jogalkotó az ENSZ tiltakozás ellenére is ragaszkodni látszik. A támogatott döntéshozatal bevezetésére egy most közzétett törvényjavaslattal tesz kísérletet.

Paternalista felszabadítás

A támogatott döntéshozatalt a jogalkotó a gondnokság mintájára fogja fel, és nem érti, hogy itt nem egy hierarchikus, helyettes döntéshozatali eljárásról van szó, hanem egy partneri viszonyban működő tanácsadói megbízásról, amelyben a fogyatékos személy a meghatározó. A támogatott döntéshozatal esetében a támogatott személy hozza meg a döntést, ő tartozik érte felelősséggel, a támogató(k) funkciója pusztán az, hogy tanácsot adjanak neki. A támogatott döntéshozatalt egyesek egy formalizált barátság, mások a mentorálás mintájára fogják fel. Lényege, hogy egyfelől a fogyatékos személyek döntései végre megszabaduljanak a hivatali gyámkodástól, és szabad ember módjára maguk dönthessék el, hogy hol élnek, mit dolgoznak, kivel szexelnek, mit vásárolnak. Másfelől pedig az a lényege, hogy e döntéseik kialakítása során szabadon kérhessenek tanácsot és segítséget attól, akiktől ők akarnak, és ebbe semmilyen hivatal vagy felsőbb hatalmasság ne szólhasson bele.

Ezzel szemben a tervezet a támogatott döntéshozatalra a gondnokság optikáján keresztül tekint, ezért teljes egészében félreérti azt. A javaslat értelmében a támogatott döntéshozatal - a gondnokság intézményének mintájára -  a gyámhatóság felügyelete alá tartozna, a támogatót a gyámhivatal rendelné ki. Érthetetlen a hivatásos és nem hivatásos támogató személyének a megkülönböztetése – ez a különbségtétel szintén a gondnokság intézményéből származik. Ugyancsak értelmetlen az, hogy a hivatásos támogatóknak a gyámhivatalok által megszervezésre kerülő képzéseken kell részt venniük. Értelmetlen, hogy egyetlen személy számára legfeljebb két támogató nyújthat segítséget, holott lehetőséget kellene biztosítani a tervezetnek ahhoz, hogy egy személy kialakítsa saját támogató hálózatát, amelyhez ennél több emberre lehet szüksége. Ugyancsak a gondnokság intézményének mintájára szabály, hogy a „hivatásos támogató évente beszámolót készít a tevékenységének felügyeletére jogosult gyámhatóság számára”. Ennek a kötelezettségnek akkor lenne értelme, ha a támogatónak bármiben is döntetnie kellene a támogatott személy helyett.

Az egész szabályozást átszövik az értelmetlen és felesleges szabályok. De az eddigiek még nem a legrosszabbak.

A tervezet például megállapítja, hogy hivatásos támogató rendelhető ki, amennyiben nincs a támogatott személlyek bizalmi viszonyban álló személy. A paradoxon már itt világosan kirajzolódik, hiszen az egész támogatott döntéshozatalnak a bizalmi viszonyra, mint annak lényegi és meghatározó elemére kell épülnie. A tervezett szabályozás ezzel szemben a hivatásos gondnok mintájára rendelkezik: egyidejűleg legfeljebb 30 személy érdekében járhat el, ha ez feladatai ellátását nem veszélyezteti. De ha mindezt közszolgálati jogviszonyban teszi, akkor 45 személy érdekében is eljárhat.

Ezzel a szabállyal három probléma van. (1) A támogatónak nem kell eljárnia senki érdekében, sőt, nem is járhat el, hanem tanácsot kell adnia, beszélgetnie, együttgondolkodnia kell. (2) Mivel a támogatott döntéshozatal egy formalizált személyes viszony, egy támogató személy általában egy embernek válik támogatójává. A támogató tevékenysége nem munkakör, hanem egy olyan partneri viszony, ami a mentoráláshoz, sokak szerint a barátsághoz hasonló, amit az ember nem végezhet tömegesen és főállásban, hiszen a személyesség a lényegi építőeleme. Tömegesség jelenleg a gondnoksági szabályozásban van, amit a kormány láthatóan át akar emelni a támogatott döntéshozatal szabályozásába. (3) Belső ellentmondás van a szabályban: ha ugyanis 30 ember támogatását csak akkor lehet elvállalni, ha ez nem veszélyezteti a tevékenység ellátását, akkor 45 személyét miért lehetne csak azért, mert azt valaki közszolgálati jogviszonyban végzi. A szabály szerint tehát csak közszolgálati jogviszonyban lehet olyan tömeges ellátást nyújtani, ami veszélyezteti a tevékenység ellátását.

Hátrányos jogkövetkezmény: a cselekvőképesség rejtett korlátozása

A támogatott döntéshozatal definíció szerint nem érintheti a cselekvőképességet, és semmilyen formában nem lehet hártányos jogkövetkezménye a támogatott vagy a támogató személy terhére. Hiszen a támogatott döntéshozatal értelme a cselekvőképesség megőrzése. A tervezet szerint azonban támogatott személy nem lehet nevelőszülő, illetve ha valaki támogatott személlyé válik, akkor a nevelőszülői jogviszonyt fel kell mondani. Ez a megszorítás felveti annak a kérdését, hogy egyáltalán beszélhetünk-e bármilyen értelemben is támogatott döntéshozatalról a tervezet vonatkozásában vagy inkább a gondnokság egy enyhébb formájáról van szó.

Rejtvény az elmeorvosi igazságügyi szakértőknek: „kisebb mértékű csökkenés”

A tervezet szerint a támogató kirendeléséről a gyámhatóság többek között a támogatott személy „belátási képességének kisebb mértékű csökkenését” igazoló vélemény alapján dönt. Talán a minisztériumban valaki azt hiszi, hogy ha a gondnokság alá helyezés a súlyosan értelmi fogyatékos személyeknek való, akkor a támogatott döntéshozatalra az enyhébb fokban fogyatékos személyeknek van szükségük? Ha így gondolja, bizonyosan téved, hiszen eredeti értelme szerint a támogatott döntéshozatalban mindazon személyek részvételét biztosítani kell, akik erre vonatkozó igényüket bármilyen formában kifejezik. A hazánk által ratifikált ENSZ egyezmény értelmében minden személy számára meg kell próbálni biztosítani, hogy cselekvőképességét gyakorolja, nem pedig azoknak, akik valamilyen meg nem határozott mérce szerint kisebb mértékben sérültek, mint mások.

A legtöbbet hivatkozott jó példa, a képviseleti megállapodás (representative agreement) rendszere sem szabja kritériumként a fogyatékosság alacsony szintjét vagy a belátási képesség valemely küszöbértékét. A törvény értelmében bárki köthet ilyen szerződést, aki képes rá, és kifejezi erre vonatkozó akaratát.

Magukkal egyeztettek, de nem tudják, hány emberről

A törvénytervezethez csatolt hatásvizsgálati lap pontos képet fest az előkészítő munka minőségéről. Megtudhatjuk belőle, hogy a hatásvizsgálatra két napot szántak, amelybe a minisztérium egyik osztályát vonták be, jelesül a hatásvizsgálati lapot szignáló helyettes államtitkár által vezetett államtitkárságot – vagyis a minisztérium magával egyeztetett. Fogyatékos emberek szervezeteit, társadalmi szervezeteket, tudományos kutatóintézeteket nem kérdeztek meg. Kiderül, hogy a minisztérium szerint 21870 fő áll gondnokság alatt. Ez tévedés, a KSH adatai szerint 2011-ben 51830-an voltak.  

Verdes Tamás