Gyöngyöspata per: az alapjogi bíráskodástól az alapjogok kifordításáig II.

Blogsorozatunk tárgya a 2011-es gyöngyöspatai események kapcsán a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság ellen megindított közérdekű perünkben született első- és másodfokú bírósági ítéletek összehasonlítása. Az előző részből kiderült, hogy míg az Egri Törvényszék alapjogi megközelítéssel eljutott ahhoz a megállapításhoz, hogy a rendőrség mulasztásai az etnikai megfélemlítéssel szemben a helyi romák egyenlő emberi méltósághoz való jogát sértette, addig a másodfokon eljárt Debreceni Ítélőtábla teljességgel mellőzve az alapjogi megközelítést éppen az ellenkező következtetésre jutott.  A mostani részből kiderül, hogy hogyan fordította ki az alapjogvédelmet a debreceni bíróság, és hogyan feledkezett meg az ügyben kardinális precedensnek számító Gárda-ítéletről.

Háromrészes blogsorozatunkat rendhagyó módon elsősorban a szakmának szánjuk. A jogias nyelvezet persze ne tántorítson el senkit: azoknak is átláthatóan és strukturáltan érvelünk a posztokban, akik nem szoktak jogi szöveget olvasni. Az elsőfokú ítéletről ittírtunk közérthetően, a másodfokúról pedig az abcúg-on megjelent cikket olvashatják a laikus érdeklődők. Szintén ajánljuk az abcúg helyszíni riportját, amit a másodfokú ítélet után készítettek Gyöngyöspatán.  

A gyülekezési és egyesülési jog védené a hetekig tartó megfélemlítő „járőrözést”?

A rendőrség magatartását teljesen jogszerűnek találó másodfokú döntés annak ellenére született, hogy a SZJPE-t a gyöngyöspatai események idején az ügyészség keresete alapján indult perben végül 2014-ben meghozott ítéletével  jogerősen feloszlatta a Szegedi Ítélőtábla, cigányellenes, emberi méltóságot sértő tevékenységei miatt.

Részlet ebből az ítéletből: „Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat összességében értékelve megállapította, hogy a felvonuló félkatonai szervezetek tevékenysége nyomán kirekesztő, emberi jogokat sértő, rasszista kifejezések, félelemkeltő megnyilvánulások történtek, amelyek a jogállamiságot sértik, a Magyar Köztársaság törvényeibe ütöznek és a közfelfogás szerint is elfogadhatatlanok.”

A Debreceni Ítélőtábla azonban még ezalapján a jogerős ítélettel megállapított, a gyöngyöspatai eseményekre vonatkozó mondat alapján sem gondolta, hogy a rendőrség mulasztott!

Ehelyett álláspontunk szerint súlyosan téves jogértelmezéshez folyamodott: „(...) a helyi roma lakosság (...) védelme alapvető jogosultságok – egyesülési jog, gyülekezési jog – gyakorlásával kapcsolatban merült fel (...)”. 

A cigánysoron hetekig tartó megfélemlítő, rasszista indíttatású masírozás kapcsán kirívó félreértelmezés a gyülekezési jogot felhívni. A járőrözés kapcsán az eljárás során még maga az alperes sem hivatkozott a gyülekezési jogra, hiszen annak még formai követelményei sem valósultak meg: a járőrözés nem egy gyülekezési törvény szerint bejelentett és a rendőrség által tudomásul vett akció volt. Ugyanígy súlyos tévedés az ítélőtábla részéről, hogy az egyesülési jogot is felhívja a szélsőségesek magatartásának védelmére: mintha nem tudnák, hogy az egyesülési jog alapján az embernek ahhoz van joga, hogy szervezeteket alapítson, ahhoz csatlakozzon vagy abból kilépjen, de nem ahhoz, hogy az egyesület alkotmányellenes vagy a jogszabályokkal ellentétes tevékenységet folytasson, vagy hogy mások jogait és szabadságát sértse, például rasszista indítékkal embereket megfélemlítsen.

De ha már elkövette azt a hibát az ítélőtábla, hogy ezekre az alapjogokra tévesen hivatkozik a romák egyenlő emberi méltóságával szemben, akkor legalább le kellett volna futtatnia az alapjogi, szükségességi-arányossági tesztet. Ez azonban egyáltalán nem történt meg. 

Az ítélőtábla szerint továbbá: „az egyenruha viselése, a különböző jelek, szimbólumok használata, az alakzatban vonulás, vezényszóra történő nyilvános menetelés és éneklés a gyülekezési szabadságból fakadó jogszerű tevékenység, így önmagában mások jogait, szabadságát nem sérti akkor sem, ha egyes szemlélődőkből ellenérzést vált ki.” 

Csak arról feledkezik meg cinikusan a másodfokú bíróság, hogy

• nem akármilyen egyenruháról szimbólumokról és vezényszavakról beszélünk, hanem szélsőséges eszméket, rezsimeket hirdető külsőségekről
• nem gyerekversikék énekléséről, hanem az adott kotextusban megfélemlítően ható nemzeti dalok énekléséről
• mindez nem a Váci utcán, hanem a vidéki cigánysoron történt, nem egyszer, hanem heteken keresztül
• ahol nem egyes szemlélődőkből, hanem az ott szegregáltan élő roma nemzetiségű lakókból,
• és nem ellenérzést, hanem félelmet váltott ki.

Ha a debreceni bírók nem dugták volna homokba fejüket és nem csupaszították volna le a társadalmi, időbeli és térbeli kontextust a történtekről, akkor pontosan a Magyar Gárdát feloszlató Legfelsőbb Bírósági döntésben jogellenesnek nyilvánított, a Gárda feloszlatására alapot adó magatartás-összességet kellett volna felismerjék, ami önmagában okot adott volna például a szabálysértési törvény „feloszlatott társadalmi szervezetben való részvétel” tényállásának alkalmazására (akkor hatályos Sztv. 152 (2)). 

Jogszerű lett volna a megfélemlítő fáklyás vonulás a cigánysoron?

Az elsőfokú bírósági ítélet – helyesen – nagy hangsúlyt fektetett az ügy kapcsán a Gárda-ítéletre, és a rendőrségi mulasztások kapcsán értékelte a perben tanúként meghallgatott rendőri vezetők vallomásából kiderült tényt, miszerint nem rendelkeztek a kellő jogi szaktudással és nem ismerték a 2009-es Gárda ítéletet.  

A Gárda-ítélet, amely többek között azt állapította meg, hogy a jogsértő szervezet feloszlatása nem sérti a gyülekezési és egyesülési szabadságot, annak ellenére feledésbe merült, hogy azt azóta már a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága is jóváhagyta. 

Ezt mutatja az is, hogy a perben gyülekezési jogi alapokon megítélendő egyetlen esemény, a 2011. március 6-i jobbikos, megfélemlítő, cigányellenes fáklyás vonulás az ítélőtábla szerint - az alább ismertetett, általa is elfogadott vonatkozó történeti tényállás ellenére - nem sértette az ott élő romák alapvető jogait.

Hogyan zajlott a 2011. Március 6-i Jobbik tüntetés Gyöngyöspatán?

Az ítéletben megállapított tényállás szerint Juhász Oszkár nemcsak a járőrözést jelentette be 2011 február 28-án a Gyöngyösi Rendőrkapitányságon, hanem egy tüntetést is március 6-ára, amelyet a Jobbik a SZJPE 200 tagjának biztosítása mellett tartott „a helyi cigány lakosság bűnözésből élő rétege által terrorizált gyöngyöspatai lakosok érdekében”. A járőrözés blogsorozatunk előző részében leírt jellege miatt kiélezett, feszült, felfokozott közhangulatban került sor a vonulásos tüntetésre, amely már a bejelentés szerint is a kizárólag cigányok lakta faluvégi zsákutcában fáklyás felvonulással végződött sötétben kb. 2000 fő részvételével. Az elsőfokú ítélet indokolásában fejti ki, hogy a cigánysoron tartott vonulás során a rendezvény résztvevői közül többen skandáltak és elhangzottak olyan verbális fenyegetések, amelyek egyértelműen sértették a gyöngyöspatai roma közösség tagjainak egyenlő emberi méltóságát. Az elsőfokú ítélet hivatkozik az egyik roma lakos tanú szemléletes vallomására, aki elmondta, hogy annyira féltek, hogy a vonulásos tüntetés ideje alatt két szekrényt is az ajtóhoz toltak, illetve az ablakhoz is toltak szekrényt, hogy ne halljanak semmit, de hiába tették oda a szekrényeket, hallották, hogy a tüntetés során kiabálták azt is, hogy „Büdös kutyák, meg kell döglenetek, szappant kell belőletek főzni!” A tárgyalás során számos más bizonyítékkal, többek között videófelvétellel bizonyítottuk az elhangzott rasszista, megfélemlítő skandálásokat. A rendezvény során az erről készült jelentés értelmében rendőri intézkedés nem történt.

Itt is az elsőfokú bírósággal értünk egyet, amely az Alkotmánybíróság által kimunkált és a Gárda-ítéletben is visszaköszönő „foglyul ejtett közönség” esetére helyezi a hangsúlyt. „A törvényszék jogi álláspontja szerint az alperesnek alapjogvédelmi kötelezettsége alapján mérlegelnie kellett volna azt a körülményt, hogy főleg az idős beteg felnőttek és kisgyermekes családok nem fogják tudni gyakorolni azt a jogukat, hogy szabad választásuk alapján eldönthessék, hogy ténylegesen meghallgatják-e a nekik nem tetsző véleményt, vagy esetleg eltávoznak otthonukból. A törvényszék megítélése szerint a rendezvény megtartása (...) mégpedig kifejezetten az adott helyszínen és az adott időben azzal a következménnyel járt, hogy a roma közösség tagjai nem tudtak szabadon választani, hogy annak a ténynek az ismeretében, hogy a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület tagjai már 2011. március hó 1. napjától kezdődően járőröztek a községben és ezt a helyzetet félelemmel élték meg, elhagyják-e az otthonukat.” 

A „foglyul ejtett közönség” fennállása, a Gárda-ítélet és a gyülekezési törvény alapján a cigánysori fáklyás vonulás az ott lakók jogait sértette, így azt álláspontunk szerint a rendőrségnek fel kellett volna oszlatnia. De a minimum az lett volna, amit az elsőfokú bíróság is megállapított: hivatalból szabálysértési illetve büntető eljárásokat kellett volna indítson a rendőrség a megfélemlítő módon cigányozó felvonulókkal szemben. 

Szemben a Debreceni Ítélőtáblával, az Egri Törvényszék szerint a gyöngyöspatai roma közösség tagjai egyenlő emberi méltóságának megsértését eredményező mulasztásként értékelhető a rendőrség részéről ennek elmaradása.

Féltek-e a romák a rendőrségtől? 

Az ítélőtábla sommásan kijelenti, hogy a rendőrség magatartása nem járult hozzá a romák félelméhez – ezzel egy tollvonással áthúzza azt a 3 évnyi tárgyalási anyagot, amelyben számtalan tanúvallomás és egyéb bizonyíték alapján nyilvánvalóan és egyértelműen kiderült, hogy a romák a rendőrség tétlensége, esetenként a szélsőségesekkel való látható barátkozása miatt is féltek, vagyis a rendőrség magatartása kifejezetten fokozta a félelemteli légkört. Ennek illusztrálására az elsőfokú ítélet idéz is a gyöngyösi rendőrkapitány 2011. április 26-i jelentéséből: „megállapítható és egyértelmű, hogy a helyi cigányság fél, és a helyzet pikantériája az, hogy ha rendőrt látnak, akkor is félnek és az is feszültté teszi őket.”

Bár felperesként mi sem azt állítottuk, hogy maga a rendőrség indította el a félelemkeltést, a keresetünk vonatkozó kérelmének lényege az volt, hogy a rendőrség inaktivitásával, mulasztásaival hozzájárult a megfélemlítő légkör kialakulásához. Ezt az érvelést fogadta el az elsőfokú bíróság, amikor megállapította: „A törvényszék arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy az alperes azzal a mulasztásával, hogy fenntartotta a gyöngyöspatai roma közösség tagjaival szemben nem vitásan kialakult megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő és támadó környezetet, a gyöngyöspatai roma közösség tagjait zaklatásban részesítette.”

Ezzel szemben az ítélőtábla ítélete azt üzeni, hogy 2011. március-áprilisában Magyarországon jogszerű volt az, hogy félkatonai szervezetek heteken át megfélemlítsék a lakosság egy részét etnikai hovatartozásuk alapján. Ebből következik, hogy – ha hiszünk a másodfokú bíróságnak – 2011-ben, a Magyar Gárda jogerős bírósági feloszlatása után két évvel – a magyar jogrendszer nem volt alkalmas az etnikai alapú megfélemlítéssel szembeni állami fellépésre, a rasszista zaklatással szemben az áldozatok megvédésére.

Nagy lesz a tétje tehát a Kúria felülvizsgálati eljárásának: ha a legfelsőbb szintű bíróság figyelembe veszi majd az ügy társadalmi kontextusát, a nemzetközi emberi jogi standardokat és az Alkotmányt, akkor – az ügy jellegéből szükségszerűen fakadóan – színtiszta alapjogi bíráskodást fog végezni, és igazságot fog szolgáltatni a cigányellenes szervezetek által hetekig megfélemlített gyöngyöspatai romáknak. Ellenkező esetben a Kúria megtagadja saját, korábbi, a Gárda feloszlatása kapcsán hozott ítéletét és ezzel letér a rasszista megfélemlítéssel szembeni jogvédelem útjáról.

Jovánovics Eszter, Romaprogram-vezető 

Photo credit: Skley via VisualHunt / CC BY-ND