Gyöngyöspata per: az alapjogi bíráskodástól az alapjogok kifordításáig I.

Blogsorozatunkban a 2011-es gyöngyöspatai események kapcsán a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság ellen megindított közérdekű perünkben született első- és másodfokú bírósági ítéleteket hasonlítjuk össze. A két ítélet az alapjogi bíráskodás szempontjából szöges ellentétben áll egymással. Nagy a tétje a Kúria felülvizsgálati eljárásának: eldől, hogy kitart-e a magyar igazságszolgáltatás a Gárda-ítélettel megalapozott irány mellett, vagy teljesen letér a rasszista megfélemlítéssel szembeni jogvédelem útjáról.

Háromrészes blogsorozatunkat rendhagyó módon elsősorban a szakmának szánjuk. A jogias nyelvezet persze ne tántorítson el senkit: azoknak is átláthatóan és strukturáltan érvelünk a posztokban, akik nem szoktak jogi szöveget olvasni. Az elsőfokú ítéletről itt írtunk közérthetően, a másodfokúról pedig az abcúg-on megjelent cikket olvashatják a laikus érdeklődők. Szintén ajánljuk az abcúg helyszíni riportját, amit a másodfokú ítélet után készítettek Gyöngyöspatán. 

A per összefoglalása 

A Társaság a Szabadságjogokért közérdekű igényérvényesítőként saját nevében, a gyöngyöspatai romák jogainak érvényesítése céljából perelte be a Heves Megyei Rendőr-főkapitányságot az egyenlő bánásmódról szóló törvény alapján. A per célja annak bírósági kimondatása volt, hogy a rendőrség 2011-ben Gyöngyöspatán egyrészt elmulasztott fellépni a szélsőséges szervezetekkel szemben, másrészt zaklató módon kipécézve igazoltatta és bírságolta a helyi romákat, mindezzel pedig megsértette az egyenlő bánásmódhoz való jogukat.

Időközben a Szegedi Ítélőtábla – egy másik perben – a Magyar Gárda után a Gyöngyöspatai eseményeket kiváltó, a Gárda egyik utódszervezetének tekinthető Szebb Jövőért Polgárőr Egyesületet is jogerősen feloszlatta az ügyészség keresete alapján, elismerve a szervezet cigányellenességét, és azt, hogy az egyesület különböző településeken végzett tevékenysége sértette a roma lakosság tagjainak alapvető jogait. 

A TASZ által indított közérdekű per nem mellérendelt jogalanyok személyiségi jogi jogvitája, hanem egy tisztán alapjogi ügy, hiszen a gyöngyöspatai romák egyenlő bánásmódhoz való jogát a rendőrséggel, mint állami hatósággal szemben érvényesítettük. 

Ennek megfelelően a perben elsőfokon eljárt Egri Törvényszék alapjogi megközelítést alkalmazva megállapította, hogy a rendőrség diszkriminálta a romákat: egyrészt azzal, hogy elmulasztotta őket megvédeni a szélsőséges, cigányellenes „járőrözéstől”, másrészt azzal, hogy aránytalanul nagy számban bírságolta a romákat szabálysértések miatt, a helyi nem romákhoz képest.

A II. fokon eljárt Debreceni Ítélőtábla azonban – szakítva az alapjogi megközelítéssel - megváltoztatta az elsőfokú ítéletet, elutasította valamennyi kereseti kérelmünket. A bíróság szerint a rendőrségnek nem volt jogszabályi lehetősége abban az időben a szélsőségesekkel szemben fellépni, így nem terheli mulasztás ebben a tekintetben. Az etnikailag romák hátrányára aránytalan bírságolási gyakorlat kapcsán pedig bele sem ment az érdemi jogkérdésbe az ítéletőbála, mert szerinte – szemben az elsőfokú bírósággal és az alperes nyilatkozatával is - nem tettünk eleget a valószínűsítési kötelezettségünknek a hátrányos megkülönböztetés vonatkozásában. 

Mulasztott-e a rendőrség a szélsőségesek járőrözése kapcsán? 

Keresetlevelünkben azt kértük a bíróságtól: állapítsa meg, hogy a rendőrség szélsőségesekkel szembeni mulasztásaival az egyenlő bánásmódról szóló törvény szerinti zaklatásban részesítette a megfélemlített gyönygyöspatai romákat. 

Az alapjogi megközelítés és annak hiánya 

A nemzetközi emberi jogi standardok, a strasbourgi joggyakorlat és a Gárda-ítélet alapján a TASZ felperesként azt az álláspontot képviselte a perben, hogy a rasszista indíték a jogsértők oldalán, az egyenlő emberi méltóság, és ezzel összefüggésben más alapjogok (embertelen bánásmód tilalma, magánélet védelméhez való jog, szabadsághoz és biztonsághoz való jog) sérelme pedig a romák oldalán megteremtette volna a kellő jogi alapot a rendőrség fellépésére, hiszen ezen alapjogok tükrében kellett volna értelmezni a hatályos szabálysértési- és büntető joganyagot, és a rendőrség kötelezettségeit. 

Az elsőfokon eljárt Egri Törvényszék kimondta: a rendőrséget „pozitív tartalmú kötelezettség is terhelte a perbeli jogviszonnyal összefüggésben, alkotmányos kötelezettsége volt, hogy a nem vitásan megfélemlített roma közösség tagjait meg is védje.” A bíróság ezt nem a légből kapta: hivatkozott az egyenlő bánásmódról szóló törvény preambulumára, a rendőrségi törvény alapelvi rendelkezésére – miszerint a rendőrség tiszteletben tartja és védelmezi az emberi méltóságot, óvja az ember jogait- , az akkor még hatályos Alkotmány emberi méltóságot védő klauzulájára és az Alkotmány általános alapjogi kaluzulájára, a faji megkülönböztetés tilalmáról szóló ENSZ egyezményre, az alkotmánybírósági gyakorlatra és a Magyar Gárdát feloszlató Legfelsőbb Bírósági döntésre.

A másodfokon eljáró Debreceni Ítélőtábla ugyanabból a tényállásból homlokegyenest ellentétes jogi következtetést vont le: szerinte az események idején hatályos jogszabályok alapján a rendőrségnek semmiféle jogi kötlezettsége nem volt a hetekig tartó rasszista megfélemlítéssel szembeni fellépésre. Az ítélőtábla a fenti emberi jogokat deklaráló jogszabályhelyek, az Alkotmány, a nemzetközi egyezmények és joggyakorlat (Gárda-ítélet) közül egyetlenegyet sem tartott említésre méltónak az ügyben. A rendőrség pozitív alapjogvédelmi kötelezettsége, a megfélemlített közösség tagjai alapjogainak védelme még csak nyomokban sem fellelhető a másodfokú ítéletben.

A részletekben sem értettek egyet 

Azt nem vitatta az ítélőtábla, hogy a romák féltek, de lényegében azt mondta ki, hogy alaptalanul féltek, mivel tévedtek akkor, amikor gárdistáknak gondolták a félkatonai szervezetek tagjait. A másodfokú bíróság szerint csak 2011. májusában, a gyöngyöspatai események után, azok hatására fogadta el az országgyűlés azokat a jogszabályokat, amelyek alapján fel lehetett volna lépni a szélsőségesekkel szemben, dehát ezek még nem voltak hatályban az események idején (régi Btk 174/B. § (1a), a régi polgárőr törvényt felváltó 2011. évi CLXV. törvény). A rendőrség terhére pedig a joghézagok nem írhatóak. „A per tárgyává tett időszakban a hatályos jogszabályi rendelkezések a bejegyzett polgárőr egyesület a rendőrséggel nem összhangban végzett, a védett csoportban riadalmat keltő, közrendvédelmi célúnak hivatkozott tevékenysége vonatkozásában kifejezett tilalmat nem határoztak meg: a jogalkotó ezt követően, elsődlegesen a településen történt események hatására vezetett be közjogi korlátozásokat.”

Az ítélőtábla nemcsak az alkotmányos, emberi jogi elvekre és gyakorlatra hányt fittyet, hanem a nemzeti és etnikai kisebbségi ombudsman ezeken alapuló részletes jogi álláspontjára is, amely a keresetünk alapjául szolgált jelentésében olvasható:

“Megítélésem szerint a rendőrség e tekintetben téves jogfelfogást követ, mert egy félkatonai szervezet megfélemlítő jellegű jelenléte, illetve vonulása egy adott településen nem minősíthető rendészeti értelemben vett „őrködésnek”, figyelő-jelző szolgálatnak, illetve veszélyelhárításnak. (...)le kell szögeznem, hogy a jogi szabályozás ellentmondásai és hézagai ellenére is lett volna arra lehetőség, hogy a rendőrség „határozottabb” fellépést tanúsítson az etnikai feszültség oldása érdekében.”

Az ítéltőtábla a polgárőrségre vonatkozó, az események idején hatályos szabályokat elmulasztotta megvizsgálni, pusztán az események után hatályba léptetett új szabályokra utalt, azt állítva, hogy a korábbi szabályozás alapján a „járőrözés” törvényes volt. Ez egész egyszerűen nem felel meg a valóságnak: több ponton is megsértette a SZJPE az akkori szabályozást (2006. évi LII.tv.). Csak egy példát említve: a SZJPE nem működött hivatalosan együtt a rendőrséggel, pedig a rendőrséggel való együttműködés, a rendőrség támogatása már akkor is a polgárőr tevékenység fogalmi eleme volt, ahogy erre helyesen utal az elsőfokú ítélet. Az Országos Polgárőr Egyesület is nyilván nem véletlenül határolódott el a SZJPE-től akkoriban, mint ahogy a perben tanúként nyilatkozó helyi rendes polgárőrség vezetője is vélhetően alappal vonta kétségbe a SZJPE járőrözésének jogszerűségét. 

Az ombudsman álláspontjával is egyezően számos előkészítő iratunkban részletesen fejtettük ki a per során, hogy a polgárőrségről szóló törvény céljaival egyértelműen szembenő, nyíltan rasszista akcióban résztvevő személyek magatartása miatt mely jogszabályok – szabálysértési, büntetőjogi tényállások megvalósulásának gyanúja - alapján (pl. garázdaság szabálysértése, feloszlatott társadalmi szervezetben való részvétel szabálysértése, zaklatás, közösség tagja elleni erőszak) indíthatott volna eljárásokat a rendőrség és állíthatta volna elő a szélsőségeseket.

Közvetve egyébként az ítéltőtábla is – tudta nélkül – elismerte, hogy a szélsőségesekkel szemben például garázdaság szabálysértésének gyanúja miatt lehetett volna eljárásokat indítani, hiszen az általa hivatkozott, az események után a Btk-ba kodifikált új alakzata a közösség tagja elleni erőszak bűntettének (régi Btk 174/B. § (1a)) a garázdaság szabálysértésének tényállási elemeit egészíti ki az előítéletes indítékkal, márpedig a garázdaság szabálysértése az események idején is hatályos tényállás volt.

A TASZ álláspontjával összhangban állapította meg az elsőfokú bíróság: „személyiségi jogsértésként, zaklatásként értékelhető az alperes azon mulasztása, hogy meg sem indította azokat a hivatkozott szabálysértési és büntető eljárásokat, amelyek legalább megteremtették volna a lehetőségét annak, hogy a gyöngyöspatai roma közösség tagjainak egyenlő emberi méltósága ne sérüljön, az alperes ezen mulasztása arra vezethető vissza, hogy alapjogvédelmi kötelezettségének ténylegesen nem tett eleget.”

Felperesként továbbá arra is hivatkoztunk, hogy nemcsak egyes szabálysértési- és büntetőeljárások megindításával, hanem más módon, így például kommunikációs eszközökkel is kifejezésre juttathatta volna a rendőrség, hogy meg kívánja védeni a rasszista megfélemlítés áldozatait. Ezzel szemben a per során arra derült fény a rendőri vezetők vallomásaiból és a rendőri jelentésekből, hogy az állami erőszakmonopólium letéteményese ignorálta a szélsőségesek cigányellenes indítékát és bagatellizálta a romák rettegését. (Az elsőfokú perről készített filmünkből ez érzékletesen kirajzolódik.) 

A Debreceni Ítélőtábla ítélete sajnálatos módon ezt a rendőrségi magatartást legitimálta.

Az ítéletek összehasonlító elemzése blogsorozatunk következő részében folytatódik. 

Kik járőröztek Gyöngyöspatán 2011 tavaszán, és miért? 

Fontos mindenekelőtt hangsúlyozni, hogy a másodfokú bíróság úgy találta, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg. Az elsőfokú ítélettel tökéletesen ellentétes jogi következtetéseit tehát az alább összefoglalt történeti tényállás alapján hozta meg.

Az ítéleti tényállás szerint Gyöngyöspatán 2011. március 1-én kezdett járőrözni a Magyar Gárda utódjának tekinthető Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület (SZJPE). Az SZJPE-t volt Gárda-tagok alapították, és 2011-ben az a László Attila volt a vezetője, aki korábban a Gárda Békés megyei kapitánya volt, majd az Új Magyar Gárda vezetője is lett, és akit a feloszlatott egyesület további működtetése miatt jogerősen el is ítéltek. Bár a SZJPE alapszabálya kimondta, hogy pártoktól függetlenül működik, az egyesület két hétig tartó járőrözését a Gyöngyösi Rendőrkapitányságon február 28-án Juhász Oszkár, helyi jobbikos politikus jelentette be. A perbeli ítélet szerint a gyöngyösi rendőrkapitányság a jobbikos politikuson keresztül üzent Kiss Róbertnek, a SZJPE „Gyöngyöspatán szolgálatot teljesítő egysége vezetőjének”, hogy másnap további egyeztetés céljából jelenjen meg a kapitányságon. Kiss Róbert korábban szintén a Gárda egyik megyei kapitánya volt. Juhász Oszkár ezt követően a saját házában szállásolt el állítólag számára ismeretlen egyesületi tagokat ingyenesen, akik az erkélyére egy nagyméretű Magyar Gárda zászlót akasztottak ki. Juhász – miután észlelte a zászlót – nem tartotta szükségesnek annak eltávolítását, derült ki tanúvallomásából.

A tényállás szerint az egyesület tagjai „2011. március 1. és március 18 napjai között Gyöngyöspata településen – az állításuk szerint a helyi roma lakosság által növekvő számban elkövetett vagyon elleni és erőszakos bűncselekmények jövőbeli megakadályozása céljából – folyamatos járőrözési tevékenységet végeztek, amely során elsődlegesen a roma közösség tagjainak tevékenységét követték figyelemmel.” A SZJPE tagjai „a 18 nap alatt kisebb csoportokban folyamatosan és rendszeresen meneteltek a község közterületein, emellett alkalmanként követték a helyi roma közösség tagjait a boltba, míg a helyi roma közösség kiskorú tagjait az iskolába.” A SZJPE tagjai „a községben a romák által lakott utcákban késő este, illetve éjszaka is járőröztek, amelynek során énekeltek és skandáltak is.” A SZJPE tagjai a járőrszolgálatuk ellátása során formaruhát viseltek: fekete bakancs, fekete nadrág, fehér ing, fekete mellény hátán a Szebb Jövőért! és „Polgárőrség” felirattal, árpádsávos címerrel, „a formaruha emlékeztetett a feloszlatott Magyar Gárda tagjainak az egyenruhájára, ezért a helyi roma közösség tagjai közül sokan azt hitték, hogy ’gárdisták’ érkeztek a községbe”.

Az ítélet rögzíti, hogy „[U]ugyancsak a roma lakossághoz kötődőnek állított bűncselekmények visszaszorítására hivatkozva a településen ebben az időszakban nagyobb számban jelentek meg a Véderő és a Betyársereg elnevezésű szervezetek tagjai, akik több alkalommal kerültek konfliktusba roma lakosokkal, 2011. április 26-án tömeges verekedés is történt...” A ítéleti tényállás szerint a gyöngyöspatai roma közösség tagjai gyakran nem tudtak különbséget tenni a különböző szélsőséges csoportok tagjai között, „egyértelműen féltek ezektől az emberektől, úgy érezték romaellenes célzattal jelentek meg a községben. A roma közösség tagjai is csak nehezen tudták feldolgozni a kialakult helyzetet, azonban kiskorú gyermekeiket nagyon megviselték az események, többen orvosi segítségre szorultak.” Az ítélőtábla, amely tehát minden mondatában elfogadja az elsőfokú bíróság által leírt tényállást, úgy összegez: nem volt vitatott, hogy a SZJPE, a Véderő és a Betyársereg megjelenése a gyöngyöspatai roma lakosság körében félelmet váltott ki, „a félelmet elsődlegesen a korábban feloszlatott Magyar Gárda tevékenységével, tagjaival való azonosság vélekedése okozta.”

Jovánovics Eszter, Romaprogram-vezető

Photo via Visual Hunt