A dörzsölt gazemberekkel nem kellett volna óvatosan bánni

Az Egri Törvényszék mai ítéletében kimondta, hogy a rendőrség 2011-ben Gyöngyöspatán nem védte meg a szélsőségesektől megfélemlített roma lakosságot, és ezzel megsértette egyenlő bánásmódhoz való jogukat. Először mondta ki magyar bíróság azt is, hogy a rendőrség bírságolási gyakorlata is lehet diszkriminatív.

2013. júniusában indult az Egri Törvényszéken a TASZ kontra Heves Megyei Rendőr-főkapitányság per, amely ma elsőfokon a TASZ túlnyomó pernyertességével zárult le, és amelyet a lenti filmben röviden bemutatunk.

Miért pereltük be a Heves megyei rendőrséget?

2011 tavaszán a helyi Jobbik behívására az azóta bíróság által jogerősen feloszlatott szélsőséges, cigányellenes szervezet, a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület megszállta Gyöngyöspata cigánysorát, megfélemlítve a helyi romákat. A pert az egyenlő bánásmódról szóló törvény alapján a rendőrséggel szemben indítottuk meg (a Szebb Jövőért Egyesület nem tartozott a törvény hatálya alá), amely, bár nagy erőkkel jelen volt, nem akadályozta meg az etnikailag motivált illegális rendfenntartó akciót, és azt sem, hogy a Szebb Jövőértesekhez csatlakozó, még szélsőségesebb csoportok (Betyársereg, Véderő) tagjai szabadon garázdálkodjanak a cigánysoron, zaklatva az ott élőket. Sőt, a rendőrség egyidejűleg rászállt a helyi romákra. Míg a szélsőségeseket csak elvétve igazoltatták, és még ritkábban indítottak ellenük szabálysértési eljárásokat, addig a helyi romákat, saját lakóhelyükön – így például asszonyokat a közkútra vagy a boltba menve - rendszeresen igazoltatták. A március-áprilisi balhék, a szélsőségesek távozása után a fokozott rendőri jelenlét maradt, és kapacitásaikat jórészt a romák apró-cseprő, főleg gyalogos és kerékpáros szabálysértésekért történő bírságolásra használták. Akadt olyan is, akit azért bírságoltak meg, mert „köpködött”.

Mit állapított meg a bíróság és mire kötelezte a rendőrséget?

A bíróság megállapította, hogy a rendőrségnek kötelessége lett volna a megfélemlített helyi roma lakosság védelme, ám ezt elmulasztotta. A szélsőséges szervezetek a romákkal szemben megfélemlítő, megalázó, ellenséges környezetet generáltak. A rendőrség pedig a mulasztásaival ezt fenntartotta, ezért megvalósította az egyenlő bánásmódról szóló törvény szerinti zaklatást. A bíróság hangsúlyozta, hogy a perben nem kellett arról döntenie, hogy a rendőrség milyen szándékkal vagy céllal mulasztott. Kimondta: nem kell ahhoz a rendőrségnek rasszistának lennie, hogy a nyilvánvalóan rasszista szervezetek cigányellenes akciózásának eltűrésével az egyenlő bánásmód követelményét sértse.

A bíróság azt is megállapította, hogy 2011 május és december között a rendőrség gyöngyöspatai szabálysértési bírságolási gyakorlatával közvetlen hátrányos megkülönböztetésben részesítette a helyi roma lakosságot. Ugyanis a rendőrségi iratokból kiderült, hogy a helyi romákat rendkívül sok esetben bírságolták főleg gyalogos és kerékpáros szabálysértésekért. Ugyanilyen szabálysértéseket a nem roma lakosság körében is észlelhetett a rendőrség, velük szemben azonban ilyen esetben nem intézkedett.

A bíróság kötelezte a Heves megyei rendőrséget arra, hogy az ítélet rendelkező részét a saját honlapján tegye közzé, valamint küldje meg a Magyar Távirati Irodának. Ezen felül a kereseti kérelmeinket (pl. azt, hogy küldjék el a gyöngyöspatai járőröket antidiszkriminációs képzésre) elutasította. Ugyanakkor hangsúlyozta a bíróság, hogy az ítélet alapján a rendőrségnek lehetősége van arra, hogy a szükséges intézkedéseket megtegye azért, hogy hasonló bírságolási gyakorlat ne fordulhasson elő. Az ítélet még nem jogerős.

Milyen perről van szó?

Az egyenlő bánásmódról szóló törvény – az ügyészen és az EBH-n kívül - civil és érdekképviseleti szervezetek számára is lehetővé teszi, hogy a saját nevükben pereljenek akkor, ha az egyenlő bánásmód követelményének megsértése vagy annak közvetlen veszélye olyan tulajdonságon alapul, amely az egyes ember személyiségének lényegi vonása, és a jogsértés vagy annak közvetlen veszélye személyek pontosan meg nem határozható, nagyobb csoportját érinti. Ezt hívják közérdekű igényérvényesítésnek. Magyarországon ilyen pereket eddig főképp az  Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány indított az iskolai szegregáció miatt.

A rendőrséggel szemben hasonló okból a Magyar Helsinki Bizottság indított eljárást az Egyenlő Bánásmód Hatóság (tehát nem a bíróság) előtt, amely egyezséggel zárult.

A TASZ úgy döntött, hogy bíróság előtt indít közérdekű eljárást, bízva abban, hogy egy kedvező bírósági ítélet pozitív hatással lehet a rendőrségi jogalkalmazásra.

Mi minden történt a perben?

Az összesen 14 tárgyalási napból álló perben 15 tanút hallgatott meg a bíróság: helyi roma lakosokat és az akkori kisebbségi vezetőt, a TASZ terepmunkásait, emberi jogi aktivistákat, négy vezető pozíciójú rendőrt, Juhász Oszkár helyi jobbikos politikust, Tábi László volt polgármestert, a helyi rendes polgárőrség vezetőjét és Kaltenbach Jenő volt kisebbségi ombudsmant, a független rendészeti panasztestület volt vezetőjét, akinek szakmai véleményére volt kíváncsi a bíróság. Az első tárgyalás után a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület és Orosz Mihály Zoltán érpataki polgármester Települések Megmaradásáért Egyesület nevű szervezete is be akart avatkozni a rendőrség pernyertességének előzmozdítására, de a bíróság ezt nem engedélyezte.

Mi derült ki a bizonyítás során? 

A keresetünket alapvetően saját helyszíni munkánk tapasztalataira és a kisebbségi ombudsman két gyöngyöspatai jelentésére alapítottuk.

A per során további bizonyítékok, így a tanúvallomások és az alperes által becsatolt rendőrségi jelentések is alátámasztották, hogy a romák nagyon féltek a szélsőségesektől. A helyi lakos tanúk elmondták, hogy ezt a félelemérzetet tovább fokozta a rendőrség magatartása. Ez kiderül abból a – tárgyaláson is levetített -  filmünkből is, amiben az események idején sok roma beszámol megaláztatásairól. A félelem a zaklatás egyenlő bánásmódról szóló törvényi tényállásának megállapítása miatt volt releváns a perben.

A perben az alperes által – nagy nehezen – becsatolt szabálysértési adatokból pedig kiderült, hogy 2011 május és december között a helyi romákkal szemben a helyi nem romákhoz képest 13-szor annyi bírságot szabtak ki, miközben bizonyítani tudtuk, hogy történtek szankció nélkül maradt szabálysértések a nem roma lakosság körében. Erről a témáról szól egy másik filmünk, amit szintén levetítettek a tárgyaláson.

A per során az alperesi védekezés és a meghallgatott rendőri vezetők tanúvallomásai megerősítették azt a feltételezésünket, hogy a helyi rendőrség nem kezelte súlyának megfelelően a szélsőségesek gyöngyöspatai jelenlétét, ignorálta annak cigányellenes jellegét. Ez derül ki a fenti filmünkből is.

A gyöngyösi közrendvédelmi osztályvezető szerint például a SZJPE tagjai csak sétálgattak és beszélgettek, és nem viseltek egyenruhát. Ő nem észlelt semmiféle cigányellenes motivációt. Ha ilyen lett volna, szerinte is intézkedni kellett volna.

Balogh Tibor gyöngyösi rendőrkapitány elmondta, hogy a SZJPE megjelenésének előzménye a szélsőséges Barikád TV-n az úgynevezett cigánybűnözéssel kapcsolatban megjelent tudósítás volt, és Juhász Oszkár  jobbikos politikus jelentette be a járőrözést a „cigányterror” elleni tüntetéssel egyidejűleg. Sőt, a gyöngyösi rendőrkapitány személyesen egyeztetett Kiss Róberttel, az SZJPE helyi vezetőjével, aki köztudomásúan a feloszlatott Magyar Gárda egyik kapitánya volt. Mindezek ellenére a rendőrkapitány arra a kérdésre, hogy mi lehetett az egyesület célja, azt válaszolta, hogy nyilván ugyanaz, mint bármely más polgárőr egyesületnek.

Ormossy Attila akkori megyei kapitány pedig a tárgyaláson – bár állítólag olvasta az ítéletet – nem tudott számot adni a Magyar Gárda feloszlatásának okairól, pedig ez az ítélet töltötte meg tartalommal azokat a jogszabályokat, amelyek alapján fel lehetett volna lépni a szélsőségesekkel szemben. Ormossy egyébként a bíró első kérdésére adott válaszában Magyar Gárdának nevezte a SZJPE-t, ami azért vicces, mert a perben az alperes folymatosan vitatta a két szervezet közötti kapcsolatot és azt, hogy ennek a kapcsolatnak a jogalkalmazásban relevanciája lett volna.

A rendőrség a perben azt az álláspontot is képviselte, hogy nekik „a két oldal”, a szélsőségesek és a romák jogai és érdekei között kellett egyensúlyozniuk és kínosan ügyelniük semlegességükre. Szerintünk viszont amikor egy szélsőséges szervezet tagjai betolakodva a cigányok lakókörnyezetébe megfélemlítik a helyi lakosokat, akkor a rendőrség feladata egyértelműen a megfélemlített közösség tagjai alapjogainak védelme kell legyen.

A rendőrség képviselője a perben arra is hivatkozott, hogy a SZJPE képzett jogászokat vett igénybe, így kihasználva a joghézagokat. A bíróság mai ítélete alátámasztja Kaltenbach Jenő filmünkben is elhangzó véleményét, hogy a dörzsölt gazemberekkel a rendőrségnek nem kellett volna óvatosan bánni.

Jovánovics Eszter, TASZ Roma Program-vezető