A múlt héten Szócska Miklós, egészségügyi államtitkár bejelentette, hogy megszüntetik az Egészségbiztosítási Felügyeletet 2010 szeptemberétől. A felügyelet a betegjogok érvényesülése szempontjából igen fontos feladatokat lát el.

Az Egészségbiztosítási Felügyelet (EBF) tevékenységének egy jelentős részét az egyedi panaszok kivizsgálása jelenti. Az EBF-hez fordulhat minden biztosított az egészségügyi szolgáltatás igénybevétel során keletkezett panaszával. A panasztétel illetékmentes, s a felügyelet rögzített határidőn belül kivizsgálja a panaszt, majd a meghozott határozatát anonimizálva nyilvánosságra hozza a honlapján. Az EBF jogosítványa e körben többek között a jogsértő magatartástól való eltiltásra, a kötelezettség teljesítésére való felhívásra terjedhet ki, illetve bírságolási joga is van. Ez a panasztételi eljárás azért garanciális a betegjogok érvényesülése szempontjából, mert olcsón és viszonylag gyorsan, az adott egészségügyi szolgáltatótól teljesen független, valódi jogosítványokkal felruházott testület jár el, s vizsgálja ki az egyedi kérelmeket.

A kormányzati többség újabb alkotmánymódosítási lázban ég, az alkotmánybírák választásának menetét készülnek átírni saját szájuk íze szerint. Eddig minden frakció egy-egy tagot delegált az alkotmánybíró jelölőbizottságba, akik jelölése alapján a Parlament kétharmados többséggel választotta meg a képviselőket. Ez az alkotmányos passzus biztosítja, hogy ne a Parlamentben esetleg kétharmados többséghez jutó párt privilégiuma legyen az alkotmányvédő szerv tagjainak megválasztása. Már a korábbi hetekben megismerhettük, hogy az új kormánytöbbség nem az önmérséklet oltárán készül áldozni éjt nappallá téve. Az alkotmánybírák választását megváltoztatni akaró javaslat (T/189, T/190) azonban más, a kétharmados többséggel szembeni utolsó írott korlátot kívánja lebontani. Félre értés ne essék: nem a kétharmados többség választási súlyát vitatjuk el, a képviselők kétharmada nélkül ma sem lehet alkotmánybírót választani. Azt vitatjuk, hogy egy alkotmányos demokráciában a hatalom korlátozását biztosító eljárások felszámolása legitim lehet.

Az elmúlt napokban a kétharmados parlamenti többséggel rendelkező FIDESZ-KDNP szövetség minden korábbi tempót meghaladva kezdett neki a jogalkotási munkának. Hagyjuk most, hogy a jogalkotási munka dandárját a legtöbb demokratikus országban általában igazságügy-minisztériumok képzett kodifikátorai végzik hatástanulmányok és elemzések alapján, és nem egyéni képviselők hirtelen felindulásból (hogy az új kormányzati struktúrában hol lesz vagy lesz-e jogalkotási osztály, egyelőre rejtély). Hagyjuk azt is, hogy az Alkotmányt nem szerencsés ad hoc alapon módosítgatni, hagyjuk a demagóg egyéb törvényjavaslatokat, fogalkozzunk a szerdai adaggal, az Országgyűlés elé az Úr 2010. esztendejének május 19. napján (jobb, ha már most megszokjuk a dátumok helyes és istenfélő keltezését) terjesztett, a Nemzeti Összetartás melletti tanúságtételről szóló törvényjavaslattal, melynek szövege nemes egyszerűséggel így kezdődik:

"Mi, a Magyar Köztársaság Országgyűlésének tagjai, azok, akik hiszünk abban, hogy Isten a történelem ura, s azok akik a történelem menetét más forrásokból igyekszünk megérteni…"

A Legfelsőbb Bíróság becsületsértés miatt megrovásban részesítette Uj Pétert, mert a Népszabadságban azt találta mondani, hogy a Tokaj Kereskedőház olcsó bora szar.

Első fokon, a II. és III. Kerületi Bíróság rágalmazás miatt próbára bocsátotta, a Fővárosi Bíróság másodfokon becsületsértéssé minősítette a Tokaj Kereskedőház borának leszarozását, és megrovásban részesítette az újságírót. Felülvizsgálat során a Legfelsőbb Bíróság helyben hagyta az ítéletet.

Lássuk mi is történt pontosan. 2008. január 2-án megjelent egy glossza
a Népszabadságban.

A sajtóból értesülhettünk arról, hogy február végén a rendőrség rajtaütött egy debreceni szórakozóhelyen tartott zártkörű bulin, mivel a rendőrség közleménye szerint lakossági bejelentést kaptak arról, hogy ott “kábítószeres parti” zajlik, ahová “csak előzetes telefonos bejelentés alapján lehetett bejutni”. A helyszínen 46 szórakozó fiatalt állítottak elő, közülük szinte mindegyiknek pozitív lett a vizeletmintája kábítószer-fogyasztásra. A média által csak “drogbuliként” aposztrofált rendezvényről a mentők két embert is kórházba szállítottak – az MTI tudósítása szerint “drogtúladagolás” miatt.

A szülés és a születés rendkívül intim esemény az ember életében, amelyben megmutatkozhat az ember életfelfogása, elképzelése a világról. Különböző emberek különböző módokon kívánják megélni azt. E kérdésben az állam feladata sokrétű, egyfelől biztosítania kell az élet védelmét, úgy hogy megfelelő körülményeket teremt, garanciákkal biztosítja az anya és a gyermek védelmét. Másfelől az állam kötelessége, hogy a szükséges legkisebb mértékben avatkozzon bele a magánélet e belsőséges szegletébe. Emellett még olyan feladatok is felmerülnek mint a tájékoztatás, az egyenlő hozzáférés megteremtésének problémái.

Mit ígérnek a pártok a drogpolitika terén?

Míg a 90-es évek végén a drog még kedvelt választási kampánytéma volt, ma ez már nincs így. Ez egyrészt szerencsés, mivel visszaszorult a demagógia, másrészt viszont sajnálatos, mert nem ad lehetőséget a drogpolitikáról folytatott értelmes és józan párbeszédre sem. Az MDF választási programjában a téma egyszer sem kerül említésre. Hasonló a helyzet a Fidesz programjával is, amelyben nem olvashatunk a Spiák Ibolya által beígért büntetőjogi szigorításról, sem a prevencióról vagy a kezelésről. A büntetőjogi szabályozással kapcsolatos általános tervekből (pl. “három csapás”) azonban arra következtethetünk, hogy a Fidesz-kormány a zéró-tolerancia megközelítését fogja alkalmazni a drogpolitika terén. A Jobbik programja (lásd korábbi elemzésünket a Drogriporteren) a szigorú rendőri fellépésben és önfenntartó börtönök építésében látja a megoldást, hisznek ugyanis “a szigorú büntetés és a hosszú börtönévek elrettentő hatásában”, és úgy gondolják, hogy “a jognak a társadalom morális értékítéletét is tükröznie kell”. Az MSZP választási programjában szerepelnek ugyan szóvirágok arról, hogy a “szenvedélybeteg-ellátás jelenlegi színvonalának fenntartása nélkülözhetetlen”, illetve fejlesztéseket kell “előkészíteni”, azonban elég nehéz eltekinteni attól a ténytől, hogy a jelenlegi kormánynak lett volna lehetősége a drogpolitika reformjára, mind a büntetőjog, mind az egészségügy terén, de ezt nem tette meg.

1998-ban törvény rögzítette, hogy a fogyatékos személyeket elzáró tömegintézmények legnagyobb részét 2010 január 1-ig meg kell szüntetni, s ekkorra biztosítani kell, hogy az érintettek emberléptékű, kiscsoportos lakóközösségekben éljenek; vagyis azt, hogy az államszocializmus által a társadalom láthatatlan és eldugott zugaiba száműzött emberek visszatérhessenek a hétköznapi élet megszokott színtereire: a szomszédságunkba.

A Köztársasági Elnök aláírta a holokauszt nyilvános tagadásáról szóló törvényt. Ez alapján bárki, aki nyilvánosan tagadja, kétségbe vonja, vagy jelentéktelen színben tünteti fel a holokausztot, és ezzel a holokauszt áldozatának emberi méltóságát megsérti, akár három év börtönbüntetéssel is büntethető.

A jelek szerint (a Sávoly Motorcentrum Fejlesztő Kft. által kiadott közlemény és jópár sajtóorgánum témához való hozzáállása alapján) úgy tűnik, sokan nincsenek tisztában a TASZ szerepével a sávolyi ügyben. Ezeket a félreértéseket szeretnénk az alábbiakban tisztázni, bízunk benne, hogy sikerrel.