Van egy érdekes magyar népszokás (bár egyesek inkább ‘népszopatásnak’ nevezik), az a neve, hogy diszkórazzia. Az utóbbi években az ombudsman ajánlása és az országos rendőrfőkapitány körlevele nyomán a szokás gyakorlása alábbhagyott hazánkban, azonban az elmúlt hetekben Heves, Hajdú és Csongrád vármegyékben mintha ismét feléledni látszana. Hagyományosan a szombatról vasárnapra virradó reggelen tartják a pandúrok, akik fegyverekkel, kábítószer-kereső kutyákkal és elemlámpákkal felszerelkezve nagy számban egy helyi szórakozóhelyhez vonulnak, azt hermetikusan lezárják, felkapcsolják a villanyokat, kinyomják a zenét, majd a főpandúr pajkosan elkurjantja magát: ‘Figyelemrendőrségsenkisehagyhatjaelahelyiséget’. Ezután a hagyomány szerint az ott szórakozó legényeket és leányokat a pandúrok vidáman felsorakoztatják a falnál, majd, hogy az ünnepi hangulat izgalmát fokozzák, különféle tréfás vegzatúráknak vetik alá a mulatozókat. Így például átvizsgálják a ruházatukat - a leányoknak leány, a legényeknek legény pandúr persze, nehogy a közszemérmen sérelem essék. Mikor valamelyik pandúr fehér port, tablettát vagy zöld növényi maradványokat talál valamelyik delikvens zsebében, elkiáltja magát: ‘Őrmester úr jelentem kábítószer-gyanús anyagot találtam’. Erre általában nagy lesz az öröm a pandúrok között, lajstromba veszik az anyagot és jutalmul acél-karpereccel ajándékozzák meg azt, akinél találták. Az eszesebbek persze tudják, hogy a karpereccel megjelölteket hamarosan a vármegye tömlöcébe szállítják vizeletvizsgálat céljából, ezért már jó előre eldobják vagy lehúzzák a WC-n a náluk lévő cuccot.



 

Vannak a pandúrok között olyan vajákos emberek is, akik elemlámpákkal nagy ravaszul belevilágítanak a fiatalok szemébe, a hagyomány szerint ugyanis így lehet megállapítani, ki cimborált az ördöggel aznap este. A lámpától a beste lélek pupillája kitágul vagy összehúzódik, a vajákos ember ebből megállapíthatja az ördöggel való cimborálás tényét. (Nem törődve azokkal a külhöni, idegenszívű tudományt valló deákokkal, akik szerint az ilyen vizsgálatok teljességgel értelmetlenek.) A hagyomány gyökerei valószínűleg arra a hiedelemre vezethetők vissza, hogy a rendőrségnek tömegesen kell vegzálnia a fogyasztókat a kábítószer-terjesztők felderítése érdekében. Bár erről a hiedelemről ma már bebizonyosodott, hogy megalapozatlan, mégis makacsul tartja magát. Szenti Szabolcs a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság sajtószóvivője a JATE Klub ellen indított 2010. február 28. diszkórazzia után azt nyilatkozta, hogy „a cél a dílerek elfogása, akár a fogyasztókon keresztül is”. Szenti 14 fogyasztó előállítását követően eredményesnek értékelte a hajnali razziát. Ha antropológiai szempontból nézzük, valószínűleg fontos szerepe van mind a pandúrok közötti testületi összetartás, mind pedig a helyi közösségek ciklikus rituális megtisztulása szempontjából. 

A Társaság a Szabadságjogokért jogvédő szervezet évek óta harcol a népszokás kiirtása érdekében, mivel az szerintünk nem csak teljességgel értelmetlen (a pandúrok eddig egyetlen esetben sem találtak ilyen módszerrel dílert, csak fogyasztót), de sérti a szórakozó fiatalok alkotmányos jogait is. Ezt az álláspontot támasztotta alá az állampolgári jogok országgyűlési biztosa is, aki szerint „a ’diszkórazzia’ – annak eredményéhez képest is – aránytalanul súlyos sérelmet jelentett meghatározatlan számú fiatalnak, akár előállították a gyanú alapján, akár csak vizsgálatra kötelezték őket”. A rendőrségi törvény nem biztosít arra lehetőséget, hogy az egy adott közterületen közlekedő, oda belépő vagy onnan kilépő minden személyt különösebb konkrét, törvényben meghatározott ok és cél nélkül igazoltassanak, illetve kábítószer-tesztnek vessenek alá. A biztonságosabb szórakozást nem a diszkórazziák, hanem a megfelelő prevenciós és ártalomcsökkentő programokkal, intézkedésekkel lehet szavatolni, amelyek nem csak olcsóbbak, de hatékonyabbak is. A kábítószer-terjesztők felderítése nem lehetséges a fogyasztók tömeges vegzálásával, arra vannak más, hatékony operatív rendőrségi módszerek (lehallgatás, beépített ügynök stb.).

Csatlakozz a Facebook-on a "Vessünk véget a diszkórazziáknak" ügyhöz!

A TASZ várja mindazok jelentkezését, akik diszkórazzia áldozatául estek az elmúlt 8 napban! Telefon: +36-1-209-0046 Email: tasz@tasz.hu

Kapcsolódó cikkek:

Diszkórazzia dosszié
Tiltsuk be a fiatalokat!
Drága rendőreink
Vizeletmintát adnak Gyurcsánynak

Orbán Viktor egy vidéki lakossági fórumon kijelentette, hogy amennyiben pártja kormányra kerül, legalizálja az otthoni pálinkafőzést. Ezzel gyakorlatilag elkötelezte magát a messze legtöbb közegészségügyi és társadalmi ártalommal járó drog szabályozásának liberalizációja mellett. Alapvetően lehetne persze értelmes társadalmi párbeszédet folytatni arról, hogy mennyiben arányos az otthoni pálinkafőzés tiltása, mennyire szolgálja a közegészségügy védelmét, illetve hogy ez a tilalom valójában kinek az érdekeit szolgálja. Tény, hogy a pálinka-dealerek országos szervezete, a Magyar Pálinka Lovagrend máris tiltakozott a terv ellen, mondván, hogy a tervezett változtatás eme nemzeti közkincs minőségének romlásához fog vezetni. Természetesen engedtessék meg némi kétkedéssel viseltetni egy olyan szervezet álláspontja iránt, amelynek tagjai közül sokan valószínűleg a pálinka bérfőzéséből gyarapítják vagyonukat. Vannak az otthoni pálinkafőzéssel kapcsolatos biztonsági aggályok is: a VPOP szerint az amatőr módon összeszerelt berendezések gyakran felrobbannak és emberéleteket követelnek. És végül a legfontosabb, amiről a bejelentés egyáltalán nem szólt: nem tisztázott, hogy vajon milyen hatásai lennének a pálinkaliberalizációnak az alkoholproblémák alakulásában egy olyan országban, ahol európai viszonylatban is magas a nagyiváshoz köthető betegségek és balesetek aránya. Egy józan alkoholpolitikának mindezeket a kérdéseket tisztáznia kell.

Képmutató persze az MSZP egészségpolitikusa, Kökény Mihály is, aki a javaslatot éppen annak várható közegészségügyi hatásai miatt bírálta a sajtóban. Vajon a jelenlegi kormányzat ugyan mit tett az elmúlt években az alkoholproblémák visszaszorításáért? Megszüntette az Országos Addiktológiai Intézetet, az alkohollal kapcsolatos szakmai tevékenységeket összefogó tudományos műhelyt, támogatta a pálinka népszerűsítését szolgáló Nemzeti Pálinka Tanács felállítását, az egészségügyi ellátórendszernek pedig még mindig mostohagyermeke az addiktológiai ellátás (a szakgondozók bérezését éppen most csökkentették). Kökény ráadásul elég szexista érvet választott magának, amikor kijelentette, hogy “a fiatal hölgyek körében újra terjed a hétvégi iszákosság”. Persze az, hogy a fiatalok sokat isznak, valóban nagy probléma. Politikusunk azonban átlátszóan azért  választotta ki éppen ezt a nemet és éppen ezt a korosztályt, hogy a társadalom patriarchális botrány-beidegződéseire játszon rá. Az nem érdekel senkit, hogy a középkorú kopaszodó pocakos férfiak körében egyre nagyobb az alkoholizmus miatti halálozás, de hogy itt már a fiatal lányok is isznak kérem… Még farmert is hordanak és szexelnek a pasijukkal házasság előtt.


Egy érdekes könyv amely többek között a marihuána és az alkohol
fogyasztásának kockázatait hasonlítja össze


Az igazi képmutatás azonban ismét a kettős mérce, ami az “élvezeti cikkek” és a “kábítószerek” politikai megítélését jellemzi (pedig ez a megkülönböztetés nem tükrözi a tudományosan igazolható valós kockázatokat). Ugyanaz az Orbán Viktor, aki most legalizálná a pálinkafőzést, 2002-ben kijelentette: "Tegyük világossá a gyermekeink előtt - és az államtól ebben várunk segítséget -, hogy az, aki a kábítószerhez nyúl, az ördöggel cimborál. Nem kell az életben minden rosszat kipróbálni ahhoz, hogy nemet tudjunk rá mondani.” Spiák Ibolya a Fidesz részéről éppen nemrég jelentette be, hogy pártja ismét a drogjogi szabályozás szigorítására készül. Tehát mondjuk fenntartás nélkül igent egy az egyik drogra, amelynek túlfogyasztása évente több ezer honfitársunk haláláért felelős, míg mondjunk totális nemet egy másikra, amely emberéleteket nem követel, súlyos betegséget nem okoz, és amelynek alkalomszerű, a felnőtt életbe jól integrált használata egyébként semmilyen bizonyítható ártalommal nem jár. Miután a Kendermag Egyesület 2005-ben megindította önfeljelentő akcióját, az egyik aktivistát, Juhász Pétert védő TASZ a bíróság előtt éppen azzal érvelt, hogy az otthon saját magának kendert termesztő majd elfogyasztó személy semmiféle veszélyt nem jelent a társadalomra (még ha sajátmagát egyébként kockáztathatja is). Teljesen jogos, hogy a Hírszerzőn az erről szóló szavazás (“Támogatja-e Orbán Viktor javaslatát, hogy legalizálják az otthoni pálinkafőzést?”) egyik válaszlehetősége az: “Csak ha a marihuána-termesztés is legális lesz”. Lehet szavazni.

Sárosi Péter

Magyarországon ma vannak kötelező védőoltások. Az influenza elleni védőoltás, így az új típusú influenza elleni védőoltás sem kötelező.

A magyar egészségügyi törvény biztosítja a beteg jogát arra, hogy megfelelő, teljes körű és egyéniesített tájékoztatást kapjon. E jog a tájékoztatáshoz minden egészségügyi beavatkozás előtt megilleti a beteget. Tehát akár kötelező, akár nem kötelező védőoltásról van szó, a betegnek megfelelő tájékoztatást kell kapnia a vakcináról, az esetleges kockázatokról, illetve bármiről, amit megkérdez. Ugyanis az egészségügyi törvény azt is rögzíti, hogy joga van kérdéseket feltenni, sőt, válaszokat is kapni rájuk. Az Alkotmánybíróság is elismerte egy korábbi határozatában, hogy a védőoltások érintik a testi integritáshoz való jog gyakorlását – így azok beadása, esetleges kötelezővé tétele esetén kiemelt fontosságúak a garanciák, mint például a jogorvoslat keresés lehetősége.

A H1N1 járvány kitörése óta vita tárgya az, hogy vajon nem túlozta-e el az Egészségügyi Világszervezet annak súlyosságát. Az kijelenthető, hogy már nem arról van szó, hogy egy állítólagos újságírónő micsoda megdönthetetlen bizonyítékokat talált a WHO, jó néhány befolyásos politikus és bankár ellen. Az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének egyik bizottsága tartotta érdemesnek a kérdést arra, hogy a WHO felelőseit és gyógyszeripari képviselőket hallgasson meg arról, hogy nem túlozták-e el tudatosan a járvány veszélyeit. Eközben az USA-ból olyan hírek jönnek, hogy vége a járványnak, Magyarországon bezárták az oltópontokat. Pontos adatot az új influenza következtében elhunytakról nem találtunk, igaz, aggodalomra ad okot, hogy mintegy harmaduk nem tartozott egyik rizikócsoportba sem.

A TASZ-ban nem dolgoznak epidemiológusok, nem vagyunk orvosok, nincs is ilyen szakértői hátterünk. Mindössze annyi világos, hogy a szakemberek között közel sem teljes az egyetértés abban, hogy a vakcina valóban annyira szükséges, mint ahogy a WHO és mások állították.

Azt viszont tudjuk, hogy a magyar állam 4, 4 milliárd forintért rendelet 4 millió dózist, és még 2 milliót a patikáknak. Azt is tudjuk, hogy ebből eddig 3 milliót adtak be.

Február 2-án megjelent az Egészségügyi Minisztérium honlapján egy rendelettervezet, ami szerint az iskola-egészségügyi szolgálat 200 forintra jogosult minden beadott új influenza ellen oltás után. A tervezet véleményezésére 3 napos határidőt szabtak. Kihirdetést követően azonnal hatályba lép, s visszamenőleg 2009. október 15-ét követő immunizálás esetén kell alkalmazni. Eszerint az iskolák kapnak 200 forintot visszamenőleg is minden oltás után. Magyarországon ma mindenki és minden szervezet a pénztelenségről panaszkodik.

Kérdés az, hogy egy nem kötelező védőoltás esetében, ahol a járvány lecsengeni látszik, viszont 3 millió vakcina úgy tűnik megmarad, valóban elfogadható, hogy az iskolákat pénzszerzési lehetőséggel ösztönözze az állam annak irányába, hogy minél több gyerek kapja meg – a legalábbis vitatott – vakcinát? Vajon a tájékoztatáshoz való jog minden gyermek és szülője esetében maradéktalanul érvényesülni fog?

Összesen 35 milliárd forint. Ennyi pénzzel száll be az állam a sávolyi MotoGP pálya megépítésébe. Így döntött a kormány még 2009. októberében meghozott határozatával; a beruházó cég kap 20 milliárd támogatást és 15 milliárd hitelt a Magyar Fejlesztési Bankon keresztül.

Bár a válság miatt indokolt lehet a fokozott állami szerepvállalás gazdaságélénkítésben, jogosnak tűnik a témában cikket írt indexes újságíró kíváncsiskodása, aki a beruházásról készült megvalósíthatósági tanulmányt szerette volna megismerni. Eredménytelenül.

A tervek előzetes értékelésével a KPMG tanácsadó céget bízta meg az állam, amely 2009. szeptemberére elkészítette az ügylet kockázatairól és pénzügyi auditjáról a jelentését. Ennek ismeretében határozott a kormány, és ennek ismeretében tájékozódhatnának az adófizető állampolgárok is: vajon az elérhető előnyök (munkahelyteremtés, turizmus növekedés) arányban állnak a támogatás mértékével?

S bár a kormány azt hangoztatja, hogy a tanulmány őket igazolja, mégsem voltak hajlandóak azt nyilvánosságra hozni. Indoklásként előadták, hogy a beruházó – aki a milliárdokat kapja – banki titkai sérülnének a dokumentum publikálásával.

Az üvegzseb törvény néven elhíresült módosítás óta a közpénzek felhasználásának átláthatósága a főszabály, állami vagy uniós források használatával kapcsolatos adatok nem titkolhatóak el arra hivatkozva, hogy üzleti érdekeket sért a nyilvánosság. Ez a szabályozás kizárja az üzleti titok amúgy létező és működő intézményére alapított titkolózást.

A bölcs jogalkotó azonban elfeledkezett a banktitokról. S bár koránt sem egyértelmű, de a jelenlegi szabályozásból az olvasható ki, hogy míg üzleti titkai nem lehetnek sem az államnak, sem a vele szerződő félnek, addig a banktitokról ez nem mondható el. A banktitok az ügyfél személyére, adataira, vagyoni helyzetére, üzleti tevékenységére, gazdálkodására, tulajdonosi és üzleti kapcsolataira, valamint a pénzügyi intézménynél vezetett számlájának egyenlegére, forgalmára, és a pénzügyi intézménnyel kötött szerződéseire vonatkozik.

A sávolyi pálya esetében van egy spanyol befektető, akit remélhetőleg alaposan átvilágított a KPMG. Mivel hitelt kap egy banktól, – legyen az egy kizárólagos állami tulajdonú hitelintézet – képbe jön a banktitokra hivatkozás elvi lehetősége, amivel az adatkezelő MFB élt is.

Önmagában kérdéses annak a jogszabálynak az ésszerűsége, amely lehetővé teszi, hogy 15 milliárd forintos állami hitelt lehessen adni az állampolgári ellenőrzés teljes kizárásával. Az MFB és a kormány azonban megfeledkezett arról, hogy még 20 milliárd okunk van követelni a megvalósíthatósági tanulmány nyilvánosságra hozatalát. Mert a tisztán – értsd: Fejlesztési Bank közbeiktatását nélkülöző - állami támogatást jelentő pénz esetében az üvegzseb szabályokat kell alkalmazni. Amennyiben az MFB kimarad a buliból, úgy a nagyon egyértelmű átláthatóság-párti szabályok érvényesülnének, hiszen a kormány bevallottan a KPMG megállapításaira alapította a döntését. Viszont bejön a képbe egy állami bank, és máris mindent banktitoknak minősítenek – mert az írott jog tisztázatlansága ilyen értelmezést is lehetővé tesz.

A TASZ ellenben nem így látja a helyzetet. Ha nagyon megengedően közelítünk a dologhoz, akkor elfogadjuk – bár nem értünk egyet vele -, hogy az állami bank is bank, ő is banktitkokat kezel, és mivel ez a kategória kimaradt az üvegzseb törvényből, nincs mit tenni, titkosan kezelheti, hogy kinek és mennyit hitelez. Ez azonban nem eredményezheti azt, hogy minden állami businesst, amibe az MFB önként vagy – mint jelen esetben történt – állami utasításra beleüti az orrát, hirtelen teljes homály fedhet.

Abszurd esetben az MFB és a kormány értelmezése azt is jelenthetné, hogy az állam 100 milliárdos vissza nem térítendő támogatása mellett nyújtott 1 forintos hitel miatt az egész projektet a banktitokra hivatkozva el lehet titkolni. Talán nem nagy meglepetés, hogy örömmel vállaltuk el az újságíró jogi képviseletét. A bíróság dönt majd.

Ha egy a bolygókutatásban jártas marslakó éppen december elején látogatna először a Földre – hát sok furcsaságot tapasztalna. Korábban már feltérképezte magának ezt a bolygót annyira, hogy tudja: a Föld agytrösztjei jelenleg a klímaváltozást, az élelmiszer- és ivóvíz-válságot illetve a globális HIV/AIDS járványt tartják a legnagyobb planetáris kihívásnak. Ezzel szemben a Földön járva azt tapasztalná, hogy az emberek mértéktelenül tékozolják a természeti erőforrásaikat, olajat zabáló, szén-dioxidot okádó fémládákban száguldoznak és miközben vad, minden valóságalapot nélkülöző kényszerképzetek és ellenségképek közt élnek, magasról tesznek arra, hogy tönkreteszik a saját unokáik jövőjét. Miközben a világon 33 millió ember fertőződött meg HIV-vírussal, amelynek ellenszerét még nem fedezték fel, az emberiség mintha csak melegágyat készítene a járvány további terjedésének azzal, hogy kirekeszti és bünteti azokat, akik a fertőzés legnagyobb kockázatának vannak kitéve. Na és ott a drogpolitikájuk: miközben a messze legnagyobb társadalmi ártalmakkal járó drogok, például az alkohol fogyasztását valósággal piedesztára emelik, addig képesek a saját gyerekeiket börtönnel fenyegetni egy olyan szer megkóstolásáért, amelynek távolról sincsenek ilyen pusztító hatásai. A fehér-európai civilizáció letéteményesei világméretű rendszert hoztak létre abból a célból, hogy eltöröljék a más kontinensek, más kultúrák által évezredek óta használt tudatmódosító szerek termelését és fogyasztását a világ színéről. És nem érdekli őket, hogy eközben irtózatos méretű feketepiacot, polgárháborúkat és járványokat generálnak.

br />
Ha éppen Budapesten landolna a földönkívüli űrhajója, biztosan eszébe jut, hogy belenézzen ennek az országnak a médiájába. Ott van mindjárt a közszolgálati televízió, az M1 reggeli műsora, a Ma Reggel. Ha naív marslakóként arra számít, hogy a műsor az AIDS világnapján a HIV-járvány ügyével foglalkozik, hát csalódnia kell. Van ellenben szó új típusú tetőcserépről és - a pálinkáról, amelyet ennek az országnak a lakói valamilyen különös okból nemzeti büszkeségüknek tekintenek. Még saját ünnepnapja is van a pálinkának, igaz, hogy 5 nappal később, december 6-án – úgy tűnik azonban, a közszolgálati televíziónak a pálinka egyértelműbben fontosabb ügy, mint ez a piti kis AIDS járvány. Marslakónknak persze lehet némi képzete arról, hogy a mértékletes tudatmódosítás nem egy rossz dolog: oldja a stresszt és könnyíti a társadalmi érintkezést. Ha azonban belenéz a közegészségügyi statisztikákba, homlokráncolva állapíthatja meg (feltéve, hogy a marslakóknak van homlokuk), milyen pusztító hatású is lehet az etanol rendszeres, nagy mennyiségben történő fogyasztása az agyra, a májra, a nyelőcsőre és még ki tudja, hányféle szervre, súlyos függőséget okoz – nem is beszélve az erőszakos bűncselekményekről és a közlekedési balesetekről. A pálinka pedig igen magas koncentrátumban tartalmaz ebből a veszélyes drogból. A műsorból ráadásul kiderül, hogy a pálinka fogyasztása az elmúlt években háromszorosára növekedett – a műsorvezető azonban mintha ezt pozitív fejleményként élné meg, amire büszkék lehetünk. Vendége a Pálinka Nemzeti Tanács elnöke – na végre, sóhajt fel a marslakó, úgy tűnik, van azért egy testület, amely a mértéktelen pálinka-fogyasztás ellen küzd. Az Interneten szörfözve azonban ismét csak csalódnia kell: a pálinkatanácsot a politikai pártok teljes egyetértésben azért hozták létre, hogy a pálinkát népszerűsítsék. Valóban volt egy állami szerv, az Országos Addiktológiai Intézet, amely az alkoholfogyasztás ártalmainak visszaszorításával foglalkozott, azonban ezt az intézetet a kormány megszüntette. És ugyanazok a politikusok, akik az egyetlen emberéletet sem követelő gyomnövény, a marihuána szívását az ördögtől valónak tartják, mosolyogva tűrik, hogy az ún. pálinkanapon, december 6-án a főváros egyik nagy terén ingyen osztogassák a pálinkát a népeknek.

Ingyen keménydrog az autóvezetőknek

Na ezen a ponton marslakónk már meglehetős zavarodottsággal csóválná a fejét (vagy amijét ilyenkor csóválni szokta). Van egy ország, ahol a statisztikai mutatók szerint az abszolút alkoholfogyasztás jóval magasabb, mint a kontinentális átlag, akárcsak az alkoholfüggők száma és az ezzel együttjáró egészségügyi és társadalmi problémák előfordulása. Az ország vezetőinek azonban az a fő gondja, hogy a pálinka minél több emberhez eljusson, és a pálinka márkáját féltékenyen megőrizzék. És ehhez még a vallásos szervezetek is asszisztálnak: egyenesen felszentelik a pálinkát. A pálinkakészítőknek még saját szentjük is van, Szent Miklós. A pálinka hívei még lovagrendet is alapítottak, és miközben egyenruhában osztogatják a kisüveges pályinkát az autóvezetőknek (!), olyan vallásos áhítat ül az arcukon, mintha tudomisén ételt osztanának az éhezőknek. Mintha az önpusztítás vallási dimenziókkal bírna ezen a bolygón, töpreng a marslakó. Vajon miért hajlamos ennyire az emberiség a szélsőségekre a tudatmódosító szerekkel kapcsolatban, hiszen egy adott drogot vagy angyalinak, vagy démoninak tekintenek – köztes átmenetek alig léteznek. A totális tiltás és a szabadpiac között rengeteg átmenet lenne, úgy tűnik azonban, az emberek szeretik fekete-fehéren látni a dolgokat. Ír még néhány sort a hiperdigitális jegyzetfüzetébe, aztán veszi a sátorfáját. Még sok bolygó vár a felfedezőre – és csak reméli, hogy a következő civilizációt jobban megérti majd, mint ezt.

Sárosi Péter