Míg egy-egy gyerek szüleitől való elszakítására elég pár óra és egy kétsoros hatósági döntés, addig az – akár indokolatlanul - kiemelt gyermek visszakapására hónapokat, de inkább éveket kell várni. A szülőknek be kell tartani a játékszabályokat, határidőket,  de a hatóság úgy tűnik, nem köteles ugyanerre.

Ügyfeleink negyedik gyermekét 2012. áprilisában, a kórházból emelték ki, az édesanyja alig tölthetett vele pár napot. A kiemelését a hatóságnak egy hónap múlva kellett volna felülvizsgálnia, öt hónap lett belőle. Rögtön utána nagyobb testvéreit is elvették a szülőktől, megint csak ideiglenesen nevelőszülőkhöz helyezve őket. Az egy hónapos törvényi felülvizsgálati határidő itt már kilenc hónapra bővült! Végül elvették a legkisebb lányt is a szülőktől, az ő felülvizsgálata pedig hat hónapot csúszott. Mondani sem kell, hogy a félévet csúszó felülvizsgálatokon végül mindegyik gyermek nevelésbe, azaz hosszútávra állami gondozásba került.

Az elmúlt években rengeteg hasonló esettel találkoztunk a terepen, megdöbbenve tapasztaltuk, hogy a törvényes hatósági felülvizsgálatok hónapokat csúsznak, vagy akár el is maradhatnak.

Ennek pedig óriási a súlya: az állami gondozásban nevelkedő gyermekek esetleges hazaadásáról dönthet ilyenkor a hatóság. Nem véletlen, hogy rengeteg szülő visszaszámolva várja a határozatban meghatározott napot, nem sejtve, hogy ahhoz a hatóság csak a legritkább esetben tartja magát.

Azért, mert ez rendszeresen ismétlődik, eljárást kezdeményeztünk a Borsod megyei kormányhivatalnál. Jeleztük, hogy az alá tartozó gyámhivatal rendre megsérti a törvényi kötelességét, hiszen féléveket késik a kérelmek elbírálásával, a felülvizsgálatok elvégzésével. A tíz oldalon át sorolt jogszabálysértésekre a kormányhivatal fél oldalban válaszolt. Eszerint megvizsgálták a jelzett eseteket, és ezek alapján nem találták indokoltnak a fellépést. Arról nem tájékoztatott minket a hivatal, hogy miként jutottak erre a végeredményre, ugyanis a felsorolt jogszabálysértések tényét nem tagadták. Éppen ezért a kormányhivatal törvényes működését felügyelő megyei főügyészséghez fordultunk. Jeleztük, hogy hiába kezdeményeztük a felügyeleti eljárást, a megyei hatóság – ismeretlen okból – nem látta indokoltnak annak kivizsgálását. 

A főügyészség is visszadobta a kérésünket, azzal az indokkal, hogy a kormányhivatal nem kérelemre, hanem hivatalból jár el. Ergo ha nem találta indokoltnak az eljárást, az szíve joga, nem köteles tehát semmilyen intézkedést tenni. Végül írtunk a Legfőbb Ügyészségnek is. Megpróbáltuk elmagyarázni az állami hatóságok törvényes működését felügyelő legmagasabb szintű szervnek, hogy ugyan a kormányhivatal valóban nem köteles kérelemre megindítani az általunk javasolt eljárást, de a felügyeleti hatáskörének épp az a lényege, hogy amennyiben súlyos jogszabálysértésekről szerez (bárhonnan) tudomást, kutya kötelessége kivizsgálni azokat. Csak akkor nem lenne indokolt az eljárás megindítása, ha az általunk jelzett jogszabálysértések cáfolták volna. Ez viszont nem történt meg. Érveinket a Legfőbb Ügyészség sem vette figyelembe, és ők is elutasítottak bennünket.

Kimondhatjuk, hogy bár hallgatólagosan mindenkinek tudomása van a súlyos jogsértésekről, semelyik illetékes szerv nem óhajt foglalkozni ezzel az – egyébként országos - gyakorlattal.

A fenti esettel tökéletesen egybecseng a pár héttel korábban megjelent ombudsmani vizsgálat eredménye[1] is, mely egy panaszos szülő kérésére vizsgálta meg, mi tart több mint két évbe a gyámhatóságnak azon, hogy döntsön a szülők négy gyermekének sorsáról. A jelentés összefoglalja, hogy 2015. januárjában emelték ki a gyermekeket a családból, de a törvényi 30 nap helyett majd’ egy évvel később vizsgálta felül a hatóság a döntését, 2015. decemberében döntött csak a gyerekek nevelésbe vételéről. Ha lehetséges, ezen a ponton még inkább lelassult az ügyintézés, hiszen a 2016. januári fellebbezésére azóta sem kapott reakciót a szülő a gyámhatóságtól!

Az alapjogi biztos számonkérő kérdéseire a kormányhivatal is csak széttárt karral a túlterheltségére hivatkozott. Az ombudsman azonban rávilágított, hogy a gyerekek és szülők alapjogai súlyos sérelmének a túlterheltségen túl vannak további okai is. A gyámhatóság a hozzá érkező fellebbezést egy hónapig nem küldte tovább az illetékeseknek, amikor pedig nagy nehezen elküldte, akkor olyan hiányosan, amely lehetetlenné tett a szakértők vizsgálatát. A gyámhatóság határidőt sem tűzött a vizsgálatra, számon sem kérte a késedelmet.

Lehet hivatkozni tehát a – valóban fennálló - túlterheltségre, de ez kevés magyarázat arra, hogy miért ilyen hanyag módon kezelik az ügyeket.

Összességében az alapjogi biztos megállapította a szülők tisztességes eljáráshoz való jogának sérelmét, azáltal, hogy „nem hajlandó eljárni az állami szerv”. 

Ez a példa csak a legutóbbi hasonló eset a tucatnyiból, hiszen évek óta visszatérően[2], és országos szinten állapítja meg az ombudsman a gyermekek és szülők alapjogainak súlyos sérelmét a gyámhatóságok féléves- éves határidő-mulasztásai kapcsán.

A legfelháborítóbb talán a súlyos kettős mérce:  a szülők nem mulaszthatnak semmilyen eljárási határidőt, mert akkor elesnek a jogorvoslati lehetőségüktől, bezzeg az állami hatóságnak láthatóan nem kell betartani a rá vonatkozó törvényi határidőket. Ebben pedig családok mehetnek tönkre.

Boros Ilona

[1]  AJB-865/2017. számú ügy

[2] Ld. pl az ideiglenes hatályú elhelyezések elhúzódásra: 6579/2013. sz. jelentés, vagy a legfrissebb a gyámhatóságok ügyintézéséről: 3534/2016. sz.

Megint romákat ítéltek el gyűlölet-bűncselekményért. Az eset újdonsága, hogy a bíróság nemcsak magyarellenes hanem gárdaellenes indítékot is megállapított, vagyis nyíltan alkalmazhatónak találta a rasszizmus ellen védő büntetőjogi szabályt a rasszisták védelmében.

Képzeld el, hogy hétvégén, mint évek óta mindig, elmész a barátaiddal focizni. Ez lesz az első alkalom, amikor a szétrúgott öreg stoplis helyett végre megvillanthatod az új cipődet, így különösen várod, hogy végre pályára vonulj. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, az új cipőtől vízhólyagod lesz. Tudod, hogy nem szabad piszkálni, ráadásul elég rosszul is néz ki, nagy és még vérzik is. Biztos, ami biztos alapon elmész a sürgősségire, ahol fertőtlenítik és bekötözik a lábad. Minden rendben, gondolod.

Hallgrímur skizofréniával diagnosztizált férfi volt, egykori drogfogyasztó. Életének története azonban sokkal több, mint egy betegségtörténet. 

Közel egy hónapot kellett várni arra, hogy az EMMI intézkedési tervvel álljon elő a Mental Disability Advocacy Centre által a gödi Topházban feltárt embertelen helyzet megoldásával kapcsolatban. Egy hónap azonban nagyon hosszú idő, ha egyike vagy annak a többszáz fogyatékossággal élő embernek, aki az intézetben lakik.

Az elmúlt évekhez hasonlóan idén is országos körútra indult a Drogmentes Maraton, amely elvileg a hazai droghelyzeten hivatott javítani. Az elért gyerekekre és családjaikra azonban nem csak a szakmai szemszögből kifejezetten káros üzenetek veszélyesek, hanem az is, hogy a mozgalom mögött a beszervezéseiről híres Szcientológia Egyház áll.

Összesen 10 milliárd forintot költenek gyermek-, csecsemő- és szülészeti osztályok fejlesztésére. Vajon ebből a pénzből jut-e arra is, hogy lehetővé tegyék a szülőknek, hogy a gyerekük mellett legyenek a kórházban? Megkérdeztük az érintett intézményeket, és nagyon különböző válaszokat kaptunk.

A kormány Európai Uniós forrásból 1,9 milliárd forintot készül költeni arra, hogy a gyermekotthonok lakóit elrettentse a droghasználattól, miközben az iskolai drogprevenció az utóbbi időszakban országos szinten ennek huszadából tengődik. Az aránytalanság mellett az államtitkár kifejezte, hogy „nem hisz az ártalomcsökkentésben”. Mintha ez hit kérdése lenne. Ez történik, ha a drogpolitikát a tudományos bizonyítékok helyett politikai víziók alakítják.