Képzeld el, hogy hétvégén, mint évek óta mindig, elmész a barátaiddal focizni. Ez lesz az első alkalom, amikor a szétrúgott öreg stoplis helyett végre megvillanthatod az új cipődet, így különösen várod, hogy végre pályára vonulj. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, az új cipőtől vízhólyagod lesz. Tudod, hogy nem szabad piszkálni, ráadásul elég rosszul is néz ki, nagy és még vérzik is. Biztos, ami biztos alapon elmész a sürgősségire, ahol fertőtlenítik és bekötözik a lábad. Minden rendben, gondolod.
Picit fáj ugyan a hólyag helye, sántikálsz is, de mindenki csak legyint körülötted: ugyanmár, egy vízhólyagba nem fogsz belehalni, ne nyafogj! Hősiesen tartod magad, de a következő hétvégi meccset lemondod, mert csak nem javul a helyzet. Sőt, a fájdalom mintha fokozódna is. Ezért elmész a hozzád legközelebbi SZTK-ba, ahol végre leveszik a lábadról a kötést.
Kezdesz megijedni, a seb nagyon nem fest jól. De azért azt, hogy lehet, hogy le kell vágni a lábujjad, még akkor sem hiszed el, amikor az orvos a szemedbe nézve megpróbálja elmagyarázni.
Sándorral pedig éppen ez történt. Lábfejét két hétig ecsetelték, kezelték egy budapesti kórházban, egy egyszerű vízhólyag miatt bent is tartották az osztályon. A munkahelyén betegszabadságot vett ki, bosszankodott is rendesen, hogy tényleg egy vízhólyag miatt kell kiesnie. De a fájdalom csak nem csökkent, a seb pedig egyik pillanatról a másikra egyre ijesztőbben nézett ki. Egyik reggel Sándor arra ébredt, hogy befeketedett a lábujja. Pár nappal később a sebészeti osztályon végül amputálni kellett Sándor nagylábujját. A kórházi fertőzés szövődményeinek hatására pedig később két másik lábujját is elvesztette.
Ezek a történetek olvasói panaszként érkeztek hozzánk a kórházi fertőzések ellen indított kampányunkban. Ma Magyarországon minden egészségügyi intézményben jelen vannak a kórházi fertőzések. Ez a világon mindenhol probléma, de itthon odáig sem vagyunk képesek eljutni, hogy az állam végre elárulja, hány fertőzés történik kórházanként. Ebben a kampányban nem azt akarjuk elérni, hogy csökkenjen a magyar egészségügybe vetett bizalom, és nagyra becsüljük az egészségügyi dolgozókat, akik gyakran minden tőlük telhetőt megtesznek a hozzájuk kerülő betegek gyógyulásáért. Azt szeretnénk elérni, hogy végre tegyen valódi lépéseket az állam a kórházi fertőzések leküzdésére. Első lépésként készítsen nyilvános cselekvési tervet és hozza nyilvánosságra a fertőzések adatait.
Asbóth Márton
Illusztráció: Csatári Alexandra
Kórházi fertőzéses panaszokból írt sorozatunk első részét ide kattintva érheted el.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.