Megszabadulni az érzéstől, ami egyre szűkebb és szűkebb körbe zár be

Megszabadulni az érzéstől, ami egyre szűkebb és szűkebb körbe zár be

szabo_ma_te.jpg

Sok csúcspontja volt a szombati első Szabad-díjátadónak, az első ilyen rögtön az este elején, Szabó Máté és D.Bányász Gergő közös beszédénél eljött. Most közzétesszük a két beszéd szövegét, mindenkinek nagyon felszabadító élményt kívánunk az olvasásukhoz.

Központi utasításra, jogszerűtlenül tiltják a fényképezést a kórházak

Központi utasításra, jogszerűtlenül tiltják a fényképezést a kórházak

orosvari.jpg

Az utóbbi időben többen jelezték nekünk, hogy a kórházakban tiltják a fényképezést. Szerintünk jogszerűen nem lehet ilyet tenni, ezért írtunk a kórházaknak. Már meg sem lepődtünk, hogy ezúttal is kiderült: központi utasításra cselekedtek. De vajon miért ad az ÁEEK nyilvánvalóan jogszerűtlen utasítást a kórházaknak?

Az Állami Egészségügyi Ellátó Központtal (ÁEEK) folytatott vitánkról a Hófehérke és a hét törpe című rajzfilm erdei állatai jutottak eszembe. A kisállatok úgy segítenek az erdei házikó takarításában, hogy felhajtják a szőnyeget és minden koszt szépen alásöpörnek, aztán, mint akik jól végezték dolgukat, a koszra visszahajtják a szőnyeget.

Jogellenes tilalom

Hasonlóan gondolkodik az ÁEEK is. Miután egyre-másra kezdtek nyilvánosságra kerülni a képek a törölközővel és pulóverrel földre ágyazott fekhelyekről, a begipszelt infúziós állványról és a kórházi hűtőben kialakított hentesboltról, az ÁEEK a problémák orvoslása helyett arra utasította a fenntartása alatt álló kórházak vezetőit, hozzák a betegek és látogatók tudomására, hogy a kórház területén nem lehet csak úgy fényképezgetni, ehhez bizony igazgató engedély kell. Így jelentek meg a kórházakban a plakátok, amelyek figyelmeztetnek: itt bizony TILOS fényképezni, csak külön igazgatói engedéllyel szabad fotózni!

50317404_553342601799274_512793784900124672_n.jpg

Miután többen megkerestek minket azzal a kérdéssel, hogy tényleg be lehet-e tiltani a fényképezést,  levelet küldtünk az összes kórházvezetőnek, amelyben felhívtuk a figyelmüket, hogy:

Az egészségügyi intézmény területén ugyanolyan szabályok szerint lehet fénykép-, videó-, illetve hangfelvételt készíteni, mint bármely más, magántulajdonban nem álló, nyilvános helyen. A felvételkészítés egyedüli feltétele, hogy az mások személyiségi jogát ne sértse. Amennyiben tehát egy beteg vagy látogató az intézmény helyiségeiben úgy kíván képet rögzíteni, hogy azon más (beteg, az intézmény munkavállalója, vagy az intézményben tartózkodó más személy) nem ismerhető fel, akkor ezt számára megtiltani, illetve engedélyhez kötni nem lehet.

Központi utasításra

Azon ma már meg sem lepődünk, hogy egy levél a kórházigazgatóknak valójában az ÁEEK-val való levelezést jelenti. Ahogy erről már korábban írtunk, az intézményvezetők az utóbbi időben szinte semmiben nem mernek állást foglalni anélkül, hogy a fenntartó véleményét ki ne kérték volna. Így történt ez most is, több intézmény jelezte, hogy továbbították levelünket a fenntartónak, mert a plakát kifüggesztése sem a saját ötletük volt, az ÁEEK-tól kaptak erre utasítást. Így aztán írtunk az ÁEEK-nak is, és csakhamar meg is érkezett a válaszuk, amiben beismerték, hogy a fényképfelvétel készítését a kórházakban, ha az személyiségi jogot nem sért (azaz senki olyan nem felismerhető rajta, aki ehhez nem járult hozzá) sem a Polgári Törvénykönyv, sem az egészségügyi törvény nem tiltja.

Nem tilos, csak nem engedik

Ezután viszont egy kacifántos csavarral megpróbálnak úgy csinálni, mintha a kórházi fényképezés gátolná a kórházi gyógyító tevékenységet: „a kórház rendeltetésszerű működéshez szükséges keretek között jogosult arra, hogy a betegek és látogatók magatartását szabályozza, jogaik gyakorlását korlátozza.” Tehát szerintük, ha valaki fényképfelvételt készít a gyermeke mellett kialakított fekhelyéről, a málló vakolatról, a leszakadt WC deszkáról, vagy akár az újszülött kisbabájáról, az a gyógyító tevékenységet annyira hátráltatja, hogy emiatt a jogainak gyakorlását korlátozni lehet? Merthogy ezek a fotók adatvédelmi szempontból biztos, hogy nem kifogásolhatók.

Inkább tájékoztatni kellene

Az ÁEEK válaszából jól látszik, hogy maguk sincsenek tisztában a fényképkészítés pontos szabályaival. Ezért javaslattal éltünk a kórházigazgatók és az ÁEEK felé, hogyha a fő problémájuk valóban adatvédelmi indíttatású és nem a takargatnivalók elrejtése, akkor a plakátokon a fényképfelvételek készítését ne megtiltsák, hanem tájékoztassák a betegeket és látogatókat, hogy ezt hogyan tudják szabályszerűen, az adatvédelmi szempontokat figyelembe véve megtenni. Sőt: készítettünk is egy plakátot, ami a hatályos jogszabályoknak megfelelően hívja fel a figyelmet a fényképkészítés szabályaira. Ez szabadon használható, bármelyik kórházban kifüggeszthető!

blog_ill.jpg

Ha szerinted is fontos, hogy az egészségügyben ne takargassák, hanem megoldják a problémákat, írd alá az egészségügy átláthatóvá tételéről szóló petíciónkat!

Fernezelyi Borbála

Öt választási bizottsági döntés, amitől eldobod az agyad!

Öt választási bizottsági döntés, amitől eldobod az agyad!

aces-poker-gambling-playing-cards-play-trumpf.jpg

A választási eljárásban a választási bizottságok döntenek arról, hogy mi számít jogellenesnek.  A választási bizottságok tagjainak többségét a kormánypárt jelölésére választották meg. Ez egészen látványosan meglátszik a döntéseken. Mélységesen cinikus, szakmaiatlan, a logikával ellentétes döntések születtek az elmúlt két hétben. Amikor ezeket mi elolvastuk, a szó szoros értelmében sírtunk, nevettünk és az asztalba vertük a fejünket. Hogy milyen döntések képesek ezeket a reakciókat kiváltani belőlünk? Lássuk!

Láthatatlan sebek - súlyos bántalmazás egy Baranya megyei szociális intézményben

Láthatatlan sebek - súlyos bántalmazás egy Baranya megyei szociális intézményben

jon-butterworth-191557-unsplash.jpg

Milyen szavakkal jellemeznél egy olyan bentlakásos intézményt, ahol értelmi fogyatékossággal, vagy pszichiátriai diagnózissal élő embereket bántanak? Egy újabb, fogyatékossággal élő emberek otthonául szolgáló intézmény vizsgálata kapcsán mondta ki Székely László ombudsman, hogy az abúzus veszélye valamennyi nagylétszámú bentlakásos intézménynek a “sajátossága”, amely rendszerszintű problémákra vezethető vissza.

Ha neked is fontos, hogy legyen aki kiáll azokért az emberekért, akik nem tudják megvédeni magukat, támogasd a munkánkat! ➡️➡️https://tasz.hu/tamogatas ⬅️⬅️ 

Nevének elhallgatását kérő bejelentő panasszal fordult egy Baranya Megyei intézménnyel szemben a TASZ-hoz, amelyben sivár lakókörülményekről és embertelen bánásmódról számolt be. A bejelentő több kép-, és hangfelvételt is csatolt, amelyeken a bentlakók fizikai és verbális bántalmazása látható. “A mellékelt filmanyagok egyikén egy, az ágyában fekvő, védekezésre képtelen, mentális fogyatékossággal élő ember ütlegelése látható. Egy másik felvételen párbeszéd hallható arról, hogy korábban, hogyan ütlegeltek egy bentlakót, miközben ütések és kiáltozások is hallhatóak. Egy további, fürdetés közben készült felvételen, egy gondozónő fürdet egy férfit, akit többször megüt, szavakkal megaláz, míg ugyanabban a helyiségben egy női ellátott várakozik a sorára ruha nélkül.” - írja az ombudsmani jelentés.

Rendszerszintű problémák feltárására és a bejelentő adatainak titokban tartására egyedül az ombudsmannak van hatásköre, ezért a biztoshoz fordultunk. Ő bejelentés nélküli vizsgálatra is jogosult, így volt lehetősége váratlanul meglátogatni az intézményt, és helyszíni vizsgálatot végezni. A helyszíni vizsgálat során az intézményvezető arról számolt be, hogy az agresszió nem jellemző az intézményben sem a lakók egymás közötti viszonyában, sem az ápolók részéről. Ugyanakkor kérdésre elmondta, hogy nem zárható ki a bántalmazás léte, nincs bent egész nap az intézményben, így nem kontrollálhatja szüntelenül az intézményben történteket. Az ombudsman vizsgálata nem tudta kizárni, hogy a TASZ által jelentett megalázó bánásmód, bántalmazás megtörtént. A biztos felkérte az intézmény vezetőjét, hogy vizsgálja ki az eseteket. Az ügy további részleteiről itt és itt olvashat.

És éppen ezzel van a probléma: Hogy “nem zárható ki a bántalmazás”. A jelentés részletesen elemzi azokat a rendszerszintű tüneteket, amelyek valamennyi nagylétszámú intézményt jellemeznek és megágyaznak az embertelen és megalázó bánásmód kialakulásának:  adott a szakemberhiány, zsúfoltság, a tárgyi feltételek hiánya. Ezek szükségszerűen eredményezik az üzemszerűséget, amelyben a dolgozók az ellátandó feladatok tárgyaként tekintenek a lakókra. A munka, azaz a rászorulók ellátása fizikailag és érzelmileg is rendkívül megterhelő. Az érintettek végtelenül kiszolgáltatottak, érzelmileg is függnek azoktól az emberektől, akik ellátják őket. A külvilágtól, egykori emberi kapcsolataiktól véglegesen elszigetelődnek, önállóságuk megszűnik, védekezni nem tudnak.  

2017-ben került a nyilvánosság elé az MDAC gödi Topház Speciális Otthonról szóló megrendítő jelentése: alultápláltság, kezeletlen sebek, megdöbbentő higiéniai körülmények. Az elhanyagolás és erőszak olyan formái tárultak elénk, melyek az intézetek zárt világában a társadalom számára láthatatlan módon zajlottak. Bár az intézet fenntartót cserélt és komoly összeget kapott a felújításra, idén márciusban újra a figyelem központjába került, amikor az derült ki, hogy a rendőrség a gödi intézményben történt könnyű testi sértés és szexuális erőszak gyanújával nyomoz. A gyanú szerint az intézmény egyik dolgozója bántalmazott két, az otthonban élő gondozottat.

Az intézményekkel kapcsolatos problémák nem újkeletűek és nem elszigetelt esetek. Az ombudsman egyik 2010-es jelentése egy idősek otthonában tárt fel az emberi méltóságot, az ellátottak testi-lelki épségét sértő atrocitásokat és bántalmazásokat. A bántalmazást elkövető ápolónő elismerte tettét és sajnálatát fejezte ki. A később elrendelt vizsgálat megállapításai alapján az intézményvezető tájékoztatta az ellátottjogi képviselőt, az osztály felelős ápolóját pedig írásos figyelmeztetésben részesítette. Az érintett dolgozóval szemben fegyelmi eljárást kezdeményezett.

Mert olyan nincs, hogy  “jó intézet”. Még akkor sem, ha nagyon sok jószándékú és elhivatott ápolóval, vezetővel lehet találkozni. Még akkor sem, ha szép a kert, vannak bútorok és kedves festmények lógnak a falakon. Az intézet alap ötlete az, ami hibás. A nagylétszámú intézeteket be kell zárni.

2011-ben 147 fogyatékossággal élők számára fenntartott szociális otthon volt Magyarországon, azóta mindössze 6 ilyen intézet zárt be. Jelenleg is folyik a kitagolás, melyben 29 intézet alakul át kisebb, emberibb otthonná, viszont ez a folyamat borzasztó lassú. Ma Magyarországon az ellátórendszer még mindig a bentlakásos tömegellátókra épül. Hiába írunk 2019-et, az érintett családoknak sokszor ma sincs más lehetősége, mint hogy gyermeküket egy személytelen, - az ápoló-gondozó személyzet legnagyobb jóindulata ellenére is - üzemszerűen működő otthonban hagyják, ahol sokszor több mint századmagával lakik majd az új beköltöző.

Az ombudsmani jelentés megerősíti, hogy a fogyatékossággal élők számára fenntartott szegregált otthonok 2019-ben is ugyanazokkal a rendszerszintű problémákkal küszködnek, mint tíz, húsz, ötven éve. Bízunk benne, hogy a mozsgói intézet vezetője megteszi az ombudsman által javasolt lépéseket.

Nem elég hangsúlyozni, hogy a nagyintézeti ellátás problémájának az a forrása, hogy a fogyatékossággal élő emberek nem tudnak a természetes környezetükben hozzáférni megfelelő segítő szolgáltatásokhoz. A közösségi alapú szolgáltatások hiányának óriási szerepe van abban, hogy a fogyatékossággal élő emberek kiszorulnak a társadalom peremére. A családoknak nyújtott szolgáltatások, a támogató szolgálatok és a nappali tevékenységet biztosító közösségek megerősítése elengedhetetlen, hogy a fogyatékossággal élő emberek ugyanúgy közöttünk élhessenek, mint bárki más.

 

Ha ezeket betartanák, akkor beszélhetnék szabad választásokról

Ha ezeket betartanák, akkor beszélhetnék szabad választásokról

18295091_1120889_30101d6d968d005e10a67370eee3b907_wm.jpg

Emlékszel a gyorsan fel- majd eltűnő kamupártokra? Az ellenzéki pártok gyanús számvevőszéki vizsgálatára? Téged is felháborít, hogy egy külföldön élő honfitársunknak egész napos program a szavazás? Elkészült a 2018-as évről szóló választási monitoring jelentésünk. A problémák világosak: 92 ajánlást tettünk az Országgyűlésnek, a választási bizottságoknak, a Nemzeti Választási Irodának és más állami szerveknek. Álljon itt néhány példa, ami igazolja, hogy szükség van a változásra.

Te költenél százezer forintot arra, hogy szavazhass májusban?

Te költenél százezer forintot arra, hogy szavazhass májusban?

 vote_3.jpg

Egy tavalyi törvénymódosítás alapján azok a magyar állampolgárok is szavazhatnak az európai parlamenti (EP) képviselők választásán, akiknek nincsen magyarországi lakcímük. Ezzel egy olyan helyzet állt elő, ami miatt nagy hátrányba kerülnek azok, akiknek van ugyan magyarországi lakcímük, de május 26-án külföldön tartózkodnak. Egy bostoni ügyfelünknek például kilenc óra utazást és 110 ezer forintnyi dollárt kellene arra szánnia, hogy szavazhasson az EP választáson. Míg az újonnan szavazati jogot szerzett magyarok kapnak majd egy levélcsomagot, amiben ott lesz az előre kifizetett boríték a szavazat leadásához. Az Alkotmánybíróságot kérjük, hogy semmisítse meg a jogszabályt, ami ezt a durva diszkriminációt lehetővé tette.

Központi utasításra válaszolták ugyanazt a kórházak – egyikük azonban őszinte levelet is küldött

Központi utasításra válaszolták ugyanazt a kórházak – egyikük azonban őszinte levelet is küldött

alcohol-gel-818254_1920.jpgNemrég írtuk meg, hogy az év elején körlevélben érdeklődtünk a kórházaknál arról, hogy sikerül-e betartaniuk a kórházi fertőzések visszaszorításáról szóló tavaly októberi rendeletet. A visszajelzések azonban olyasmire is rávilágítottak, amire eredetileg nem számítottunk: az állami kórházak nem nyilatkozhatnak szabadon, hanem központilag felügyelik a kommunikációjukat. Egy különösen abszurd esetben az egyik kórház előbb őszinte választ küldött a kérdésünkre – majd egy nap elteltével elküldte az előírt sablonválaszt is.

Régóta küzdünk azért, hogy a kormány tegye átláthatóvá az egészségügyet, így többek között határozottan lépjen fel a kórházi fertőzésekkel szemben is. Ezért üdvözöltük, amikor tavaly októberben végre életbe lépett az a rendelet, amely előírja, hogy a kórházak helyezzenek ki kézfertőtlenítőszer-adagolókat a forgalmasabb pontjaikon. Szerettük volna ellenőrizni, hogy a rendeletet tényleg végrehajtják-e, ezért még januárban megkérdeztük a kórházakat arról, beszerezték-e az adagolókat, erre kaptak-e pénzt, illetve, hogy kinevezték-e a fertőzésmegelőzéssel foglalkozó, úgynevezett infekciókontroll-kapcsolattartókat.

A válaszokból kiderült, hogy az adagolókat szinte mindenhol beszerezték és üzemeltetik is a kórházak, ezt azonban többnyire a saját költségvetésből tették meg, mert a minisztérium nem gondoskodott többlettámogatásról, ami fedezhette volna a kiadásokat. (Arról, hogy mire jutottunk még a vizsgálódásunk során, lásd előző posztunkat ITT!)

A kérdéseinkre érkezett válaszok közül ugyanakkor nem mind volt egyformán informatív. Néhány nap elteltével ugyanis azt figyeltük meg, hogy a közvetlenül állami fenntartású kórházak közül az első néhány válaszadó még érdemben foglalkozott a kérdéseinkkel, a többi helyről viszont már egy egységes, szóról szóra megegyező sablonválaszt küldtek nekünk. Egészen pontosan ezt:

„Érdeklődésére az alábbiakat válaszolom.

Intézményünkben sor került a 2018. október 1-től hatályos új előírások teljesítésére.

Biztosítottak az anyagi források a rendelet előírásainak teljesítése érdekében.

Az intézmény osztályaira kineveztük az infekciókontroll-kapcsolattartókat.

Kérem válaszom elfogadását!”

A 94 állami kórház közül eleve csak 56-tól kaptunk bármilyen reakciót, és ezek közül is 43-an a fenti, érdemi információt nem tartalmazó szöveget küldték el.

Úgy sejtjük, hogy január 9-én vagy 10-én érkezhetett meg a központi utasítás arról, mit szabad válaszolni a kérdéseinkre, ugyanis akadt egy kórház, amelyik 9-én még hosszú, barátságos és érdemi válaszlevélben reagált nekünk, majd 10-én elküldte a fent idézett sablonválaszt is. Az őszinte válaszában természetesen ez a kórház is megírta, hogy a fertőtlenítőszert a saját költségvetéséből biztosítja, ami egybevág a többi őszintén válaszoló kórház beszámolójával is.

Pont ettől lesz az egész jelenség igazán elszomorító. A fenti eset a bizonyíték arra, hogy legalább egy kórház akadt, amelyik a szakmai meggyőződése ellenére küldött el egy félrevezető sablonválaszt, mert központilag erre utasították. Ki tudja, hány ilyen intézmény lehetett még.

Ha egyetértesz azzal, hogy az egészségügynek átláthatónak kell lennie, írd alá petíciónkat ITT!

 

Remport Ádám

Megnehezíti a szervezők dolgát az új tüntetésbejelentő rendszer

Megnehezíti a szervezők dolgát az új tüntetésbejelentő rendszer

unnamed_3.jpg

A rendőrség önkényes jogértelmezése miatt szabálysértésért figyelmeztetett egy tüntetésszervezőt, aki nem az állami ÁNYK programon keresztül jelentett be egy sürgős tüntetést, hanem e-mailt küldött a rendőrségnek. A TASZ bírósághoz fordult, mert teljesen életszerűtlen, ráadásul jogkorlátozó is, hogy a rendőrség a körülményes szoftver használatára kötelezze a polgárokat, miközben e-mailben gyorsan és hatékonyan el lehet küldeni a bejelentéshez szükséges információkat - ahogy ez korábban sok-sok éven át problémamentesen működött.

Az új gyülekezési törvény egyik legnagyobb nehezítése a tüntetésszervezők számára a bejelentési rendszer megváltozása. Míg ugyanis korábban elég volt egy egyszerű e-mailt írni a rendőrségnek, amiben a szervező megadta a gyűlés legfontosabb paramétereit, ma már egy elektronikus rendszeren keresztül kell megtenni a bejelentést.

Elektronikus rendszer? De hát az jó, mondhatnánk, hiszen haladunk a korral! Azért várjunk csak egy kicsit, és nézzük meg ezt részleteiben! Magáról a rendszerről itt már írtunk részletesen, de aki adott már be adóbevallást elektronikusan, annak csak annyit mondunk: ÁNYK (általános nyomtatványkitöltő program). Korábbi írásunkból is az látszik, hogy az új rendszer nem biztos, hogy előrelépés az e-mailes bejelentéshez képest. Az igazi problémákat azonban a lenti történet mutatja meg igazán.

csendesforradalmar_gomb.png

Ügyfelünk egy megyeszékhelyen szervezett tüntetést tavaly ősszel, amikor a városban először állítottak bíróság elé egy hajléktalan embert “életvitelszerű közterületen tartózkodás” miatt. A tüntetés célja a hajléktalanságot kriminalizáló szabályok elleni tiltakozás volt. A bírósági tárgyalásról a szervező akkor értesült, amikor már nem lehetett a törvényi 48 órás határidőben bejelenteni a tüntetést. A gyülekezési törvény szerint ilyen esetben is meg lehet tartani a gyűlést, csak igazolni kell, hogy miért nem lehetett betartani a határidőt. Ügyfelünk írt egy e-mailt a rendőrségnek, akik ezután azt kérték tőle, hogy indokolja a kései bejelentést, és ezért menjen be a rendőrségre. Ekkor pár óra volt hátra a tüntetés tervezett kezdetéig.

Ügyfelünk azonban olyan helyen él, ahonnan már nem tudott volna bemenni a rendőrségre a tüntetés kezdetéig, hiszen közben a demonstrációt is szerveznie kellett. Ezért a rendőrség felajánlotta neki, hogy küldjön egy újabb e-mailt, amiben tisztázzák a kérdéseket. Ügyfelünk ezt meg is tette. Kicsivel később azonban újra jelentkezett a rendőrség, és közölték: hiába az e-mailek, azt nem kezelhetik bejelentésként, mert nem a hivatalos elektronikus rendszert használta a bejelentő. Ekkor ügyfelünk a rendőrség útmutatása alapján még megpróbálta telepíteni a bejelentéshez szükséges programot, de a számítógépe operációs rendszere miatt ez nem sikerült. Egyszerűen nem készült a programból kompatibilis verzió. Sakk-matt: a program nem működik, a szervező már nem tud személyesen bemenni a rendőrségre, tehát az előírt bejelentési formáknak nem tud eleget tenni. Ügyfelünk azonban úgy gondolta, jóhiszeműen járt el, megtett mindent, és mivel először a rendőrség is elfogadta az e-mailes bejelentést, megtartotta a demonstrációt.

A helyszínen, amit a rendőrség biztosított, megjelentek a tüntetők és ügyfelünk, minden rendben lezajlott. Mindenki elégedett volt, sikerült áthidalni a nehézségeket, gondolhatnánk. Ekkor azonban két rendőr lépett oda ügyfelünkhöz és közölték vele, hogy gyülekezési joggal való visszaélés miatt szabálysértési eljárást indítanak ellene, mert nem jelentette be a demonstrációt. Ez azért furcsa, mert a rendőrség az e-mailezés után hozott egy határozatot, amiben szabályozta a gyűlés megtartásának feltételeit, ilyet pedig csak akkor lehet, ha a tüntetést tudomásul vették, illetve a törvény szövegéből sem következik, hogy az e-mailes bejelentés kizárt lenne. Az eljárás végén ügyfelünket figyelmeztetésben részesítették, ami ugyan a legenyhébb szankció, de a szabálysértési nyilvántartásba mégis bekerül. A döntés miatt bírósághoz fordultunk, hogy a jövőben a jóhiszemű szervezők ne kerülhessenek bajba. Bízunk benne, hogy a bíróság el fogja fogadni az érveinket, és ismét meg tudjuk védeni a gyülekezési szabadságot.

FRISSÍTÉS: A bíróság megszüntette az eljárást ügyfelünk ellen. Méltányolták az érveinket, miszerint a tüntetésszervező lehetetlen helyzetbe került a rendőrség eljárása miatt, szankcionálása pedig méltánytalan volt, így újabb gyülekezési jogi ügyben védtük meg a polgárok szabadságát.

Döbrentey Dániel

Elfogadhatatlan a képviselők belépési jogainak korlátozása

Elfogadhatatlan a képviselők belépési jogainak korlátozása

50259425_1941942979251968_1486191506279628800_n.jpgAz MTVA székházában decemberben történtek után várható volt, hogy a kormánypártok korlátozni akarják majd az országgyűlési képviselők közintézményekbe való belépési jogait. Bár konkrét tervezet még nincs, az Országgyűlés Igazságügyi Bizottsága megtette az első lépést a szigorítás irányába.

A törvénymódosítási javaslatot azzal indokolják, hogy a képviselőnek elsősorban a parlamenti munka során kell tájékozódnia, és a belépési jog nem lehet parttalan, nem gyakorolható visszaélésszerűen, nem akadályozhatja a szervek  rendeltetésszerű működését.

Ahhoz, hogy megértsük, miért elfogadhatatlan a tervezett korlátozás, tisztázzuk, hogy mi a képviselők belépési jogának rendeltetése!

Ez a jog több funkcióval bír, és a képviselők szerepének teljes félreértelmezése, ha a feladatkörüket (és jogaikat) a szűken vett törvényalkotásra korlátozzuk. A belépési jog nem valamiféle öncélú extra jogosultság: a törvényhozási feladatokhoz, a végrehajtó hatalom ellenőrzéséhez is kapcsolódik, hiszen így első kézből lehet információkat szerezni. Hogyan lehetne felelősségre vonni az illetékes minisztert a zárt intézményekben uralkodó állapotok kapcsán, ha a képviselő be sem juthat ezekbe, vagy éppen bejuthat, de a korlátozások miatt csak egy Patyomkin-faluban vezetik körbe?

Ráadásul az országgyűlés egy vitafórum is, ahol az Országház falain kívül történő események megvitatására is sort kell keríteni, tehát a képviselők véleménynyilvánítási jogának egyik garanciája is ez a belépési jog. Számos visszásság felderítése kapcsán is alkalmazható ez a jogosultság, ezt azonban akadályozza, ha szigorú korlátokat írnak elő a képviselőknek. Gondoljunk csak arra, mennyi és milyen jogsértésre derülhet fény egy országgyűlési képviselő váratlan látogatása kapcsán egy-egy közintézményben. Számtalan példa akadt már erre: gyermekotthonba, menekülttáborba, rendőrségi előállító helyiségbe is beengedtek már országgyűlési képviselőt tekintettel a képviselői igazolványukra. És igen, a jelenlegi kormánypártok képviselője is hivatkozott már az igazolvány nyújtotta lehetőségekre.

Az Igazságügyi Bizottság érvelése azért is álságos, mert a hatályos törvény is tartalmazza azt, hogy a belépési jog nem akadályozhatja a meglátogatott intézmény rendeltetésszerű működését, tehát ez a jog most sem parttalan. Ezzel nyilván tisztában van az előterjesztő is, így a tervek között valószínűleg a hozzáférés időbeli, térbeli korlátozása szerepel majd. Félő, hogy a korlátozás nagyon aránytalan lesz.

Végül azt se felejtsük el, hogy a nyilvánosság szűkülésével (pl. újságírók kitiltása, korlátozása, ignorálása) az országgyűlési képviselők belépési joga is felértékelődik. Ők maradnak ugyanis azok, akik az átlagemberektől eltérően szinte mindenhova szabad bejárással bírnak, így beszámolhatnak arról, mit láttak ezeken a helyeken.

Ezt a jogot korlátozni meggondolatlan, veszélyes, és a nyilvánosság további szűkítésének eszköze. Mi a jövőben is azon fogunk dolgozni, hogy a közügyek szabad megvitatásához és a parlamenti munkához szükséges nyilvánosság biztosított legyen.

 

Döbrentey Dániel

A roma embereknek is joga van nyugodtan sétálni az utcákon

A roma embereknek is joga van nyugodtan sétálni az utcákon

img_3761.JPG

Lakatos J. Attila Budapesten élő, szociális munkásnak tanuló egyetemista. Jó kiállása, mosolya rendszeresen szemet szúr a rendőrségnek, így nagyjából havonta egyszer igazoltatják. Az igazoltatásokkal eleinte nem sokat törődött, nincs mit rejtegetnie. Ez rendszerint néhány perc, a rendőrök kérdéseket tesznek fel, ellenőrzik az adatait, megállapítják, hogy nem szerepel egyik nyilvántartásban sem, majd útjára bocsátják. Ám ezek az alkalmak rendszeressé váltak és Attilának kezdett egyre zavaróbbá válni, hogy akárhová ment, mindig éppen őt szúrták ki az utcán járőröző rendőrök.

2017-ben, egy októberi napon, Attila a Szent Gellért téri metró bejárata előtt várakozott és egy szendvicset majszolt. Egyszer csak feltűnt két járőröző rendőr, akik hamarosan odaléptek hozzá és a személyijét kérték:

“Ahogy korábban, most is megkérdeztem, hogy mi az igazoltatás oka. Erre az egyik rendőr közölte velem, hogy “fokozott ellenőrzés van elrendelve az országban.” Ezt a választ már hallottam, kivételesen az igazságra lettem kíváncsi, ezért megkérdeztem őket, “de most komolyan, miért pont engem ellenőriznek?” Erre azt válaszolta, (a rendőr), hogy az ellenőrzés célja az országban jogtalanul tartózkodó személyek kiszűrése. Erre azt feleltem, hogy nem migráns vagyok, hanem roma, és már elegem van az ellenőrzésekből."  

Kit és mikor igazoltathat a rendőrség? Mi az a fokozott ellenőrzés?

A rendőrségi törvény az igazoltatással kapcsolatban sajnos nagyon tágan fogalmaz. A lényeg, hogy kell valamilyen ok, gyanú, ami miatt a személyazonosságot meg kell állapítani. Azonban még ennyire sincs szükség azon a területen, ahol a Budapesti, vagy az Országos Rendőrfőkapitány által meghatározott időtartamra fokozott ellenőrzést rendeltek el. Ezen a területen és az adott időszakban gyakorlatilag bárkit lehet igazoltatni, zsebeit, autó csomagtartóját átkutatni. Ez tehát egy adott területre koncentráló célzott rendőri intézkedés a jogsértő cselekmények gyors megszüntetése érdekében. Súlyosan jogsértő helyzetet teremt azonban, ha a fokozott ellenőrzést hónapokra, teljes megyékre, vagy akár az ország egész területére rendelik el, megkerülve ezzel a rendőrségi törvényt, ahogy ez történt 2015-2017 között. Újabban inkább egyes megyékre, vagy Budapest teljes közigazgatási körzetére adják ki az utasítást, amely álláspontunk szerint továbbra is jogsértő helyzetet teremt. Erről bővebben itt olvashat: https://tasz.hu/cikkek/fokozott-ellenorzes-fokozott-jogsertes

Attila elmondása szerint próbálta az intézkedő rendőrök nevét és jelvényeik számát felírni, azonban nem volt nála toll. Kérése ellenére a rendőrök nem adtak neki, helyette az javasolták, hogy kérjen a járókelőktől. Attila jelezte az intézkedő rendőröknek, hogy az ellene folytatott igazoltatások sértik, és nagyon rosszul érintik, valamint úgy véli, hogy ez mélyíti a társadalomban meglévő romaellenességet is: A járókelők csak annyit látnak, hogy a rendőrök “persze megint” egy roma származású embert igazoltatnak.  

Az adatai a nyilvántartásban most sem szerepeltek, így az intézkedés lezárult, a rendőrök elmentek. Ezt követően Attila haladéktalanul panaszt tett a Független Rendészeti Panasztestület előtt.

A Független Rendészeti Panasztestület (FRPT) csak állást foglal, vitát eldönteni nem tud. Ha az Ön beszámolója és a rendőrök vallomása eltér egymástól, a Testület nem tudja feloldani az ellentmondást.

Az FRPT eljárásában a rendőrök határozottan cáfolták, hogy ezek az állítások elhangzottak volna. Állították, hogy nincs módjuk megállapítani senkinek a származását. Csupán arról tájékoztatták kérésére a panaszost, hogy a fokozott ellenőrzés célja többek között a jogosulatlanul belföldön tartózkodó külföldi személyek kiszűrése. Az igazoltatás okáról elmondták, hogy Attila “idegesen, gyanúsan nézett feléjük”, valamint az igazoltatás helyszíne és Attila hátizsákja, öltözéke együttesen váltotta ki az igazoltatás szükségességét. Az FRPT a rendelkezésére álló 90 nap alatt sem tudta eldönteni a vitát, végül csak széttárta a karját és áttette az ügyet az igazoltatást végző rendőrséghez. Vagyis innentől a rendőrségnek kellett vizsgálnia a saját állományába tartozó rendőrök eljárását.

A rendőrség tárgyalást is tartott, amire megidézte az intézkedő rendőröket és ügyfelünket. A “szembesítés” nem sok eredménnyel zárult, a panaszt elutasították. Miután fellebbezésünket a rendőrség másodfokon is elutasította, a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságtól kértük, hogy állapítsa meg

- a rendőrök ügyfelünk bőrszíne és vélt etnikai hovatartozása miatt igazoltatták őt,

- az igazoltatásra nem volt okot adó körülmény, ezért az önkényes és indokolatlan volt,

- a rendőrség általi vizsgálat nem volt jogszerű, mert diszkriminációs ügyekben fordul a bizonyítási teher, azaz a rendőrségnek kellett volna bizonyítania, hogy nem diszkriminált,

- a rendőrség által az igazoltatás jogalapjaként megjelölt fokozott ellenőrzés egész országra és több hónapra való elrendelése alaptörvény-ellenes, és súlyosan jogsértő, visszaélésekre alkalmas helyzetet teremt, ezért forduljon az Alkotmánybírósághoz.

A Bíróság 2019. február 28-án kihirdette az ítéletet, elutasította a keresetet. Az ítélet lényegében egyik érvünkre sem reagál, olyan, mintha ezeket meg sem írtuk volna. Egyszerűen elfogadja az országos fokozott ellenőrzés tényét, és azt, hogy emiatt jogszerűen igazoltathatták Attilát. A történettel kapcsolatban a rendőrök beszámolóját fogadja el, akik “részrehajlás nélkül”, “az etikai kódex szerint” végzik munkájukat.

Tévhit, hogy az igazoltatás hatékony módja a bűnüldözésnek: Nem az szolgálja a rendet és mindannyiunk biztonságát, ha a rendőrök minden ok nélkül, szúrópróbaszerűen igazoltatgatnak az utcán, hanem ha célzottan nyomoznak és körözik a bűnelkövetőket.

Hasonló esetben javasoljuk, hogy kérje a TASZ ingyenes jogi segítségét, vagy panaszával az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz forduljon!

süti beállítások módosítása