Láthatatlan sebek - súlyos bántalmazás egy Baranya megyei szociális intézményben

Milyen szavakkal jellemeznél egy olyan bentlakásos intézményt, ahol értelmi fogyatékossággal, vagy pszichiátriai diagnózissal élő embereket bántanak? Egy újabb, fogyatékossággal élő emberek otthonául szolgáló intézmény vizsgálata kapcsán mondta ki Székely László ombudsman, hogy az abúzus veszélye valamennyi nagylétszámú bentlakásos intézménynek a “sajátossága”, amely rendszerszintű problémákra vezethető vissza.

Nevének elhallgatását kérő bejelentő panasszal fordult egy Baranya Megyei intézménnyel szemben a TASZ-hoz, amelyben sivár lakókörülményekről és embertelen bánásmódról számolt be. A bejelentő több kép-, és hangfelvételt is csatolt, amelyeken a bentlakók fizikai és verbális bántalmazása látható. “A mellékelt filmanyagok egyikén egy, az ágyában fekvő, védekezésre képtelen, mentális fogyatékossággal élő ember ütlegelése látható. Egy másik felvételen párbeszéd hallható arról, hogy korábban, hogyan ütlegeltek egy bentlakót, miközben ütések és kiáltozások is hallhatóak. Egy további, fürdetés közben készült felvételen, egy gondozónő fürdet egy férfit, akit többször megüt, szavakkal megaláz, míg ugyanabban a helyiségben egy női ellátott várakozik a sorára ruha nélkül.” - írja az ombudsmani jelentés.

Rendszerszintű problémák feltárására és a bejelentő adatainak titokban tartására egyedül az ombudsmannak van hatásköre, ezért a biztoshoz fordultunk. Ő bejelentés nélküli vizsgálatra is jogosult, így volt lehetősége váratlanul meglátogatni az intézményt, és helyszíni vizsgálatot végezni. A helyszíni vizsgálat során az intézményvezető arról számolt be, hogy az agresszió nem jellemző az intézményben sem a lakók egymás közötti viszonyában, sem az ápolók részéről. Ugyanakkor kérdésre elmondta, hogy nem zárható ki a bántalmazás léte, nincs bent egész nap az intézményben, így nem kontrollálhatja szüntelenül az intézményben történteket. Az ombudsman vizsgálata nem tudta kizárni, hogy a TASZ által jelentett megalázó bánásmód, bántalmazás megtörtént. A biztos felkérte az intézmény vezetőjét, hogy vizsgálja ki az eseteket. Az ügy további részleteiről itt és itt olvashat.

És éppen ezzel van a probléma: Hogy “nem zárható ki a bántalmazás”. A jelentés részletesen elemzi azokat a rendszerszintű tüneteket, amelyek valamennyi nagylétszámú intézményt jellemeznek és megágyaznak az embertelen és megalázó bánásmód kialakulásának:  adott a szakemberhiány, zsúfoltság, a tárgyi feltételek hiánya. Ezek szükségszerűen eredményezik az üzemszerűséget, amelyben a dolgozók az ellátandó feladatok tárgyaként tekintenek a lakókra. A munka, azaz a rászorulók ellátása fizikailag és érzelmileg is rendkívül megterhelő. Az érintettek végtelenül kiszolgáltatottak, érzelmileg is függnek azoktól az emberektől, akik ellátják őket. A külvilágtól, egykori emberi kapcsolataiktól véglegesen elszigetelődnek, önállóságuk megszűnik, védekezni nem tudnak.  

2017-ben került a nyilvánosság elé az MDAC gödi Topház Speciális Otthonról szóló megrendítő jelentése: alultápláltság, kezeletlen sebek, megdöbbentő higiéniai körülmények. Az elhanyagolás és erőszak olyan formái tárultak elénk, melyek az intézetek zárt világában a társadalom számára láthatatlan módon zajlottak. Bár az intézet fenntartót cserélt és komoly összeget kapott a felújításra, idén márciusban újra a figyelem központjába került, amikor az derült ki, hogy a rendőrség a gödi intézményben történt könnyű testi sértés és szexuális erőszak gyanújával nyomoz. A gyanú szerint az intézmény egyik dolgozója bántalmazott két, az otthonban élő gondozottat.

Az intézményekkel kapcsolatos problémák nem újkeletűek és nem elszigetelt esetek. Az ombudsman egyik 2010-es jelentése egy idősek otthonában tárt fel az emberi méltóságot, az ellátottak testi-lelki épségét sértő atrocitásokat és bántalmazásokat. A bántalmazást elkövető ápolónő elismerte tettét és sajnálatát fejezte ki. A később elrendelt vizsgálat megállapításai alapján az intézményvezető tájékoztatta az ellátottjogi képviselőt, az osztály felelős ápolóját pedig írásos figyelmeztetésben részesítette. Az érintett dolgozóval szemben fegyelmi eljárást kezdeményezett.

Mert olyan nincs, hogy  “jó intézet”. Még akkor sem, ha nagyon sok jószándékú és elhivatott ápolóval, vezetővel lehet találkozni. Még akkor sem, ha szép a kert, vannak bútorok és kedves festmények lógnak a falakon. Az intézet alap ötlete az, ami hibás. A nagylétszámú intézeteket be kell zárni.

2011-ben 147 fogyatékossággal élők számára fenntartott szociális otthon volt Magyarországon, azóta mindössze 6 ilyen intézet zárt be. Jelenleg is folyik a kitagolás, melyben 29 intézet alakul át kisebb, emberibb otthonná, viszont ez a folyamat borzasztó lassú. Ma Magyarországon az ellátórendszer még mindig a bentlakásos tömegellátókra épül. Hiába írunk 2019-et, az érintett családoknak sokszor ma sincs más lehetősége, mint hogy gyermeküket egy személytelen, - az ápoló-gondozó személyzet legnagyobb jóindulata ellenére is - üzemszerűen működő otthonban hagyják, ahol sokszor több mint századmagával lakik majd az új beköltöző.

Az ombudsmani jelentés megerősíti, hogy a fogyatékossággal élők számára fenntartott szegregált otthonok 2019-ben is ugyanazokkal a rendszerszintű problémákkal küszködnek, mint tíz, húsz, ötven éve. Bízunk benne, hogy a mozsgói intézet vezetője megteszi az ombudsman által javasolt lépéseket.

Nem elég hangsúlyozni, hogy a nagyintézeti ellátás problémájának az a forrása, hogy a fogyatékossággal élő emberek nem tudnak a természetes környezetükben hozzáférni megfelelő segítő szolgáltatásokhoz. A közösségi alapú szolgáltatások hiányának óriási szerepe van abban, hogy a fogyatékossággal élő emberek kiszorulnak a társadalom peremére. A családoknak nyújtott szolgáltatások, a támogató szolgálatok és a nappali tevékenységet biztosító közösségek megerősítése elengedhetetlen, hogy a fogyatékossággal élő emberek ugyanúgy közöttünk élhessenek, mint bárki más.