Drogmentesség helyett párbeszédet és támogatást!

Ha hihetünk a kormány Nemzeti Drogellenes Stratégiájának és Magyarország 2020-ra kábítószermentessé válik, akkor 2019 a kábítószermentességre felkészülés éve. Ha azonban a hazai kábítószerügy jelenlegi helyzetéből indulunk ki, sokkal inkább a problémákat szőnyeg alá söprő, a segítségre szorulókat magukra hagyó ellátásmentes Magyarországra kell felkészülni. Ez azonban a legkevésbé sem a segítő szervezetek hibája, hanem az államé, ami a források szűkítése mellett az egyeztetés fórumait is leépíti.

A Kábítószerügyi Tanács mint válságtünet

A drogügyet érintő problémákat jól leképezhetjük a Kábítószerügyi Tanács (KT) működésével. A KT 2013-as létrehozása már önmagában egy válságtünetet jelentett. Ezt megelőzően még közvetlenül lehetett a kormányzati szereplőkkel egyeztetni, ugyanis a szakmai szervezetek által delegált civilek még helyet kaptak a Kábítószerügyi Koordinációs Bizottságban (KKB) a minisztériumok és a kormányzati intézmények képviselői mellett. 2013-ban azonban ezt a mindössze négy civil képviselőt is kitették a KKB-ból, és létrehozták a kizárólag civil tagokból álló Kábítószerügyi Tanácsot, ami megszüntette a minisztériumokkal való közvetlen egyeztetés lehetőségét. Azóta a civilek a KT ülést vezető kábítószerügyi koordinátoroknak tudják csak jelezni a munkájukat érintő problémákat és javaslatokat, ám ezek megtárgyalásakor gyakran azzal kell szembesülniük, hogy a minisztérium számára a munkájuk másodlagos. A KT üléseire régebben a minisztériumok mellett a civilek is bevihettek témákat megvitatásra. Az elmúlt években azonban megszűnt az a gyakorlat, hogy a meghívó kiküldésekor olyan témajavaslatokat is kérjenek a résztvevőktől, amikről érdemes lenne beszélni az ülésen. Ennek következtében a KT üléseken gyakorlatilag minden témát az EMMI terjeszt elő és a civilek csak ezekhez kapcsolódóan tudnak visszajelzést adni, ami tovább szűkíti az érdemi párbeszéd lehetőségét.

A drogügy mint forró krumpli

Tavaly még ennél is tudott tovább mélyülni a válság: márciust követően minden magyarázat nélkül megszűntek a KT ülések. Ez jogszabálysértő, ugyanis a Kábítószerügyi Tanács létrehozását elrendelő kormányhatározat szerint „a Tanács szükség szerint, de legalább negyedévente ülésezik”.

Miután a KT bő féléve nem hallatott magáról, közérdekű bejelentéssel fordultunk az EMMI-hez, hogy jelezzük a jogszabálysértést és kérjük annak orvoslását. Megtudtuk, hogy szervezeti átalakítások akadályozták az ülések megtartását. Mint kiderült, a kábítószerügyi koordináció 2018-ban két alkalommal került át más intézmény alá: 2018 nyarán az Egészségügyért Felelős Államtitkárság Országos Tisztifőorvosi Feladatokért Felelős Helyettes Államtitkársága alá, majd októberben a Nemzeti Népegészségügyi Központhoz, hogy onnan 2019. január 1-én visszakerüljön az EMMI-hez. Tehát háromnegyed éven keresztül nem volt gazdája a kormányban a drogpolitikának, csak dobálták a szervek a kérdést, mint a forró krumplit. Ettől ugyan nem lesz drogmentes az ország – de ellátás sem jut azoknak, akik rászorulnának.

„Indokolt jogsértés”, aminek tehát semmi következménye

„Tekintettel arra, hogy a bejelentésben sérelmezett jogszabálysértés átmenetileg és indokoltan állt fenn, intézkedés megtételét nem tartom szükségesnek” – mentette fel önmagát az egészségügyért felelős államtitkár. El kellene fogadnunk, hogy az átszervezések idejére a kormányhatározatokat nem kell betartani és közel egy évre megszűnik az utolsó egyeztető fórum is a drogszakma számára? Vajon az átszervezések azt is akadályozzák, hogy a szakmai szervezetek tájékoztatást kapjanak a KT ülések szüneteltetésének okáról?

Most, hogy a feladatátadás körbeért, és újra az EMMI a terület felelőse, meghirdették a 2019-es év első KT ülését, így a dolgok ismét visszatértek a régi, ám közel sem ideális kerékvágásba. Az is jól mutatja, hogy mennyire nem tartja az állam partnernek a szakmai szervezeteket, hogy jó félévig még csak nem is szóltak arról, hogy a KT ülése bizonytalan ideig elmarad, és nem próbálták pótolni sem az így keletkező űrt, a kapcsolatok egyszerűen megszakadtak. A csökkenő források, a kifizetések állandó csúszása és az érdemi párbeszéd hiánya miatt hálával tartozunk a kábítószerügyi tevékenységet végző szervezeteknek, hogy ilyen körülmények között is kitartanak és  lehetőségeikhez mérten mindent megtesznek a legmegfelelőbb szolgáltatások nyújtásáért.

Ideje lenne a kormánynak is felébredni a drogmentesség víziójából és 2020-ra  emberszámba venni a stratégiai célok megvalósításáért küzdő drogszakmát, hogy velük együttműködve, javaslataikat megfontolva közösen tegyen a drogprevenció, az ártalomcsökkentés és általában véve a teljes hazai ellátórendszer megszilárdításáért.

Kardos Tamás