Mire kell figyelned, hogy ne legyél „rémhírterjesztő”?

Aki valós tényeket közöl, vagy a véleményét osztja meg, nem követ el bűncselekményt. Összegyűjtöttük, mire ügyelj akár a közösségi médiában, akár újságíróként.

A Büntető Törvénykönyv rémhírterjesztésről szóló szabályait is szigorította az Országgyűlés, amikor elfogadta a kormány törvényjavaslatát a koronavírus elleni védekezésről. Arról, hogy mi a rémhírterjesztés és hogyan követhető el, itt írtunk részletesen. Itt pedig a törvénymódosításról szóló jogi elemzésünket olvashatod. Ebben a tájékoztatóban azt magyarázzuk el, hogy mire kell odafigyelnie a magánembereknek és az újságíróknak, miről szól a módosítás és hogyan érinti ez a cikkek, tapasztalatok megosztását  a közösségi médiában. 

Mi változott?

Rémhírterjesztésnek számított az eddigi szabályok szerint, ha valaki közveszély színhelyén, nagy nyilvánosság előtt olyan hazugságot terjeszt, vagy úgy ferdít el szándékosan valós információkat, hogy ez zavart, nyugtalanságot kelthet emberek egy csoportjában.

Az új szabály értelmében most már az is rémhírterjesztésnek minősül, ha valaki 

• különleges jogrend idején, 
• nagy nyilvánosság előtt
• olyan valótlan tényt vagy való tényt oly módon elferdítve állít vagy híresztel, 
• ami alkalmas arra, hogy a védekezés eredményességét akadályozza vagy meghiúsítsa. 

Egyrészt most már nem csak azok a hamis közlések minősülnek bűncselekménynek, amelyek megzavarhatják a köznyugalmat, hanem azok is, amelyek alkalmasak – jelen esetben a koronavírus elleni – védekezés eredményességének akadályozására vagy meghiúsítására.

Másrészt nem szükséges többé, hogy valaki a közveszély színhelyén híreszteljen hazugságokat, hanem elég, ha az különleges jogrend idején történik, helyszíntől függetlenül. Jelenleg Magyarországon veszélyhelyzet van és nem is tudjuk pontosan, hogy a kormány meddig fogja fenntartani ezt az állapotot. 

Szigorítottak a büntetésen is, ugyanis most már nem három, hanem legfeljebb öt év szabadságvesztéssel büntethető a cselekmény.

Mi számít a védekezés eredményessége akadályozásának?

Ezt a törvény nem határozza meg pontosan, de a védekezés körébe tartozik minden olyan kormányzati intézkedés, ami a koronavírus és következményei elleni védekezést érinti, az egészségügyi döntésektől kezdve az oktatás és a határforgalom korlátozásán át a gazdasági intézkedésekig.

Mivel a védekezés köre rendkívül széles, ezért pontosan azt sem látható előre, hogy a gyakorlatban milyen kijelentések lehetnek alkalmasak az eredményességének akadályozására. Hogy pontosan mi tartozik ebbe a körbe, azt majd az esetleg meginduló bírósági eljárások végén születő ítéletek alapján lehet biztosan megmondani, de ezek az eljárások hónapokig, akár évekig is eltarthatnak.

Az is bűncselekmény lehet, ha megosztok egy általam olvasott hírt?

Főszabály szerint nem. Rémhírterjesztést ugyanis csak szándékosan lehet elkövetni, ami azt jelenti, hogy tudni kell egyrészt arról, hogy a hír valótlan, másrészt arról is, hogy az akadályozhatja a védekezés eredményességét. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egy hír megosztásával csak akkor követsz el bűncselekményt, ha egyszerre teljesülnek a következő feltételek:

• a hír valótlan vagy valós tényeket elferdítve állít,
• ezt oly módon teszi, ami alkalmas a vírus elleni védekezés eredményességének megakadályozására vagy meghiúsítására,
• ezekkel te magad is tisztában vagy: tudod, hogy az állítás valótlan vagy elferdíti a valóságot, és akarod, vagy legalábbis belenyugszol abba, hogy a közlésed ilyen következményekkel járhat, és
• ennek ellenére úgy döntesz, hogy megosztod a hírt. 

Példa: 

1. Megosztasz egy arról szóló írást, hogy a koronavírus nem is létezik, ezért felesleges otthon maradni, mindenki nyugodtan menjen ki az utcára. Az, hogy ezzel akadályozhatod a védekezést, egyértelmű, hiszen ha többen hisznek neked, azzal hozzájárulhatsz a vírus terjedéséhez. Ebben az esetben attól függ, hogy elkövettél-e bűncselekményt, hogy te magad tudtál-e a hír valótlanságáról.

• Ha tisztában voltál vele, hogy hazugságot terjesztesz, akkor elkövetted a rémhírterjesztést.
• Ha viszont te magad is hittél a cikk írójának és meg voltál győződve az igazáról, akkor nem követtél el bűncselekményt.

2. Aggódsz amiatt, hogy az egészségügyi intézményekben nincsen elég védőfelszerelés és ezért posztolsz egy fotót, amin egy ápoló szerepel maszk nélkül. A kép alá azt írod, hogy “ez a helyzet az egészségügyben: nincsen védőfelszerelés a kórházakban”. A fenti kijelentés kétségkívül alkalmas lenne arra, hogy nyugtalanságot keltsen az emberekben ésfeltételezhetjük, hogy ezt neked is kellett előre látnod. Ilyen esetben annak lenne jelentősége, hogy a kép megosztásakor tisztában voltál-e vele, hogy az általad írottak nem fedik a valóságot.

• Ha te tudtad, hogy ez egy egyedi eset, de ennek ellenére mégis azt sugalltad, hogy ez az általános helyzet, akkor elkövetted a bűncselekményt. 
• Ha viszont azt hitted, hogy ez tényleg a valóságot tükrözi, vagyis ez az általános helyzet az egészségügyben és eszedbe sem jutott, hogy ez bárkiben rombolná az egészségügyi intézményekbe vetett bizalmat, akkor nem követted el a bűncselekményt. 

A fenti példák alapján úgy gondoljuk, léteznek olyan esetek, amikor mindenkitől elvárható, hogy tisztában legyen azzal, hogy az általa terjesztett (valótlan) hír alkalmas nyugtalanság keltésére, vagy arra, hogy akadályozza az eredményes védekezést. Megfelelő bírói gyakorlat hiányában azonban egyelőre nem tudni, hogy egy lehetséges büntetőeljárásban hogyan alakulna ténylegesen ezeknek a bizonyítása.

Nem számít tehát bűncselekménynek az, ha valaki jóhiszeműen megoszt egy általa valósnak vélt hírt, még akkor sem, ha utólag kiderül, hogy valótlan volt. Ettől függetlenül természetesen fontos, hogy előzetesen mindig nézz utána a hír valóságtartalmának. Arról, hogy hogyan tudsz védekezni az álhírekkel szemben, itt írtunk részletesen.

Mi a helyzet azzal, ha a saját tapasztalataimat írom meg?

Természetesen nem követsz el bűncselekményt, ha a saját tapasztalataidat megosztod másokkal, függetlenül attól, hogy az esetleg kellemetlen vagy akár nyugtalanító. Ahogy azt korábban is megírtuk, az objektív, valós tájékoztatás sohasem bűncselekmény, akkor sem, ha megzavarja a köznyugalmat! Sőt, a nyugtalanító, de igaz információk megosztása kifejezetten hasznos, hiszen gyakran a nyilvánosságon keresztül sikerül elérni, hogy a kormányzat javítson egy fennálló helyzeten. Ahogyan például a Magyar Orvosi Kamara valóságot közlő és kihívásokat bemutató közleményei valószínűleg hozzájárultak ahhoz, hogy a kormány helyes irányba tegyen lépéseket a járvány kezelésében.

Ez nem változott a rémhírterjesztés módosításával sem, a törvény továbbra is a valótlan tényeket, illetve a szándékosan elferdített információkat bünteti. Óvakodj azonban a szándékosan általánosító kijelentésektől, és helyette igyekezz minél konkrétabban azt megírni, hogy mi az, amit te személyesen tapasztaltál. Például, ha elégedetlen voltál a körülményekkel egy kórházban, mert az ott dolgozókon nem volt maszk, ezt természetesen nyugodtan megírhatod. Azonban, ha arról írsz, hogy nincs védőfelszerelés a magyar kórházakban, miközben tisztában vagy vele, hogy az általad tapasztaltak csupán egy konkrét esetben és egy adott intézményben történtek, akkor azzal már elkövetheted a bűncselekményt.

Az is bűncselekmény, ha megosztom a véleményem?

Nem, ha a véleményed tényleg csak vélemény marad és nem állítasz benne hamis tényeket, akkor ez semmiképpen nem lehet bűncselekmény. A rémhírterjesztést csakis valótlan tények állításával vagy valós tények elferdítésével lehet elkövetni, véleménynyilvánítással nem! Tehát nem bűncselekményt követsz el, hanem a szólásszabadsághoz való jogoddal élsz, valahányszor megosztod a véleményed egy adott közéleti témában, például akkor is, amikor kritizálod a kormányzat járványügyi intézkedését. Ha politikai véleményed miatt eljárás indulna ellened, vedd fel a kapcsolatot jogsegélyszolgálatunkkal, a jogsegely@tasz.hu email címen. 

Fontos azonban, hogy nem attól lesz valami vélemény, hogy azzal kezded a mondatot, hogy  „szerintem”. A tényt úgy a legegyszerűbb elhatárolni a véleménytől, hogy a tények bizonyítható állításokat tartalmaznak, míg a vélemény csupán a saját értékítéletedet. Például tény, ha azt mondod, hogy  „szerintem nem jut minden betegnek lélegeztetőgép, akinek szüksége lenne rá”, hiszen ez a kijelentés bizonyítható vagy cáfolható. Viszont az már inkább véleménynek számít, ha azt mondod, hogy “szerintem nincs elég védőfelszerelés a kórházakban”, hiszen azt, hogy mi számít elegendő mennyiségnek, nem lehet bizonyítani.

A tények állításával kapcsolatban mindig fontold meg, hogy azok valósak-e! 

Rémhírterjesztés, ha elmondom valakiről, hogy fertőzött?

Ha biztos vagy az információban és igazolni is tudod azt valamilyen módon, akkor nem az. Ha csak azt tudod, hogy karanténban van, az még nem jelenti, hogy fertőzött. Fontos! Az érintett jogait is megsérted azzal, ha nyilvánosságra hozod a személyes adatait, vagyis jogsértést követsz el. Ezért azt tanácsoljuk, hogy tartsd tiszteletben mások jogait és csak abban az esetben mondd el ezt másoknak, ha ez segíti a védekezést és a megelőzést!  

Rémhírterjesztés, ha viccből ijesztgetem a családtagjaimat?

Ha ezt egy kisebb körben (pár családtag jelenlétében) teszed, akkor ez nem bűncselekmény még akkor sem, ha ez közvetve akadályozhatja a védekezést. Azonban mi mindenképpen azt javasoljuk, hogy ilyesmivel most ne viccelődj, légy tekintettel arra, hogy mások komolyan aggódhatnak a szeretteikért!   

Ha ugyanezt teszed a Facebookon vagy más internetes felületen, az már bűncselekmény lehet, hiszen az nagy nyilvánosságnak számít! 

Újságíróként milyen felelősséggel tartozom azért, ha más oldalról átveszek egy hírt?

Mivel a rémhírterjesztés gondatlanságból nem, kizárólag szándékosan követhető el, ezért csak akkor valósítasz meg bűncselekményt, ha tudod, hogy az általad átvett hír nem igaz, vagy szándékosan ferdíti a tényeket.

Fontos azonban, hogy az újságírók felelőssége nagyobb, mint azé, aki magánemberként megoszt egy hírt. Utóbbitól ugyanis nehezen lenne elvárható, hogy minden esetben leellenőrizze a hír forrását, míg egy újságíróval szemben ez általános elvárás.

Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy újságíróként nehezebben védekezhetsz azzal, hogy nem tudtál az általad írottak valótlanságáról, még akkor is, ha te csak átvetted a hírt egy másik oldalról. Neked ugyanis sokkal több eszköz áll a rendelkezésedre a források ellenőrzéséhez, mint egy átlagolvasónak. Tartsd magad az újságírás etikai szabályaihoz: lehetőleg több forrásból igyekezz megerősíteni az információt, és gondolj arra, hogy egy későbbi, esetleges jogi eljárásban milyen dokumentumokkal, felvételekkel, tanúvallomással tudod bizonyítani az igazadat!

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy innentől kezdve ne is írj egyáltalán arról, amit nem tudsz egyből bizonyítani, vagy hogy ne vegyél át információt más oldalaktól, ugyanakkor a veszélyhelyzet idején mindenképpen érdemes a hír forrásának és a valóságtartalmának különös figyelemmel utánajárni. 

Felelősségre vonható a lap főszerkesztője, olvasószerkesztője is azért, amit megírok?

A törvény szerint az is elköveti a bűncselekményt, aki a tény híresztelésen kívüli tevékenységet végez, például az, aki az eszközöket biztosítja az újságíró részére. Ennek alapján egy rémhírterjesztés miatti büntetőeljárásban felelősségre vonható lenne mindenki, aki valamilyen formában részt vett a cikk közzétételében, akár a főszerkesztő vagy az olvasószerkesztő is, nem csak maga az újságíró. Fontos azonban, hogy ezeknek a személyeknek is tisztában kell lenniük az állítás valótlanságával és azzal, hogy a közlés akadályozhatja a védekezést. 

Újságíróként milyen veszéllyel járhat, ha megindítanak ellened egy büntetőeljárást rémhírterjesztés miatt?

Fontos megjegyezni, hogy a rémhírterjesztésnek nincs kiforrott gyakorlata Magyarországon, így nem lehet biztosan tudni, hogy egy eljárásban milyen szempontok alapján hozna ítéletet a bíróság. Ezt tovább nehezíti, hogy a módosítást annyira általánosan fogalmazták meg, hogy annak tartalma nem teljesen egyértelmű sem az állampolgárok, sem a jogalkalmazók számára. A kimenetelétől függetlenül azonban a büntetőeljárás megindítása már önmagában is hátránnyal járhat.

Ha a rendőrség megindítja az eljárást, a nyomozás során számos olyan intézkedést megtehet, ami komoly károkat okozhat az egyes médiaszolgáltatóknak. A büntető eljárásjogi szabályok előírják, hogy az eljárásban a bizonyítási eszközöket le kell foglalni. Ez könnyen vezethet arra az eredményre, hogy a rémhírterjesztés miatt meginduló eljárásban a teljes szerkesztőség informatikai eszközeit, köztük a szervereket is azonnal lefoglalja a rendőrség, ezzel ellehetetlenítve az adott médiaszolgáltató működését. Az eljárási szabályok alapján ehhez nem szükséges a vádemelés előtt bírósági jóváhagyás, az ügyész döntése is elegendő. Tekintettel arra, hogy egy büntetőeljárás hosszú hónapokig, vagy akár évekig is elhúzódhat, egy ilyen eljárás kétségkívül óriási hátrányt okozna az érintett lapnak, még akkor is, ha végül a bíróság kimondaná, hogy nem történt bűncselekmény.