Császármetszés és betegjogok

Részlet az Index infograrfikájából
 

Tavaly Magyarországon minden tíz szülő nő közül majdnem 4 műtéti úton hozta világra gyermekét. Mindeközben a szakirodalom arra hívja fel a figyelmet, hogy 10-19% feletti császárarány már nem eredményez jobb kimenetelt a születendő gyermek és a szülő nő egészsége szempontjából, sőt épp ellenkezőleg, növelheti a kockázatot. Hol sérülhetnek a szülő nők jogai a császármetszések kapcsán?

Az Index múlt héten közreadott infografikáján mellbevágó a magyar kórházak szülészeti osztályai közötti  különbség a császáros és hüvelyi szülések arányát tekintve. Van olyan kórház, ahol csak minden tizedik, míg máshol minden második kismama császármetszéssel szül. A grafikához tartozó cikk – nagyon helyesen – megemlít egy okot, amely hozzájárulhat a különbségekhez. Nevezetesen azt, hogy nem minden kórházban látnak el magasabb kockázatú eseteket. Azokban a kórházakban, ahová például a koraszülő, veszélyeztetett terhes, ikerszülő nőket irányítják át, természetszerűleg nagyobb a császármetszések aránya. Hogy pontosan mennyivel nagyobb arány indokolt, az viszont nagyban függ attól, hogy az adott kórházban szülő nők mekkora hányadát teszik ki a „problémás esetek”. Erről pontos adat nem áll rendelkezésünkre, de az mindenképpen elmondható, hogy ennyire nagy eltérés biztosan nem indokolt. Az is feltűnő, hogy a progresszivitás azonos szintjén álló, tehát a hasonló súlyosságú eseteket ellátó, intézmények között is nagyon nagyok az eltérések (pl. alacsony progresszivitási szinten lévő kórházaknál a császár aránya 11-48%, egyetemi klinikáknál 31-55% között mozog). Arról nem is beszélve, hogy országos szinten is nagyon magas a 39%-os császármetszési arány. Ha Európát nézzük, akkor is hatalmas eltéréseket láthatunk. Míg a legutolsó elérhető adat szerint Cipruson minden második anya (52%) császármetszéssel szül, addig Angliában csak minden negyedik (25%), Svédországban pedig kevesebb mint minden ötödik nő (17%).

A császármetszési arányok két összetevőből állnak. Egyrészt, hogy mekkora az előre tervezett, úgynevezett programozott császárok száma, másrészt milyen gyakran kerül sor sürgősségi császármetszésre: amikor a hüvelyi úton tervezett szülést műtéti úton kell befejezni. E tekintetben is nagy eltérést mutatnak az európai országok. Cipruson a szülések 39%-át már eleve császárnak tervezik, Olaszországban ez az arány 25%, viszont Finnországban és Norvégiában kevesebb, mint 7%-uk indul császárnak. A sürgősségi császármetszés aránya Romániában a legmagasabb (33%), és Svédországban a legkisebb (9%). Ezzel kapcsolatban nem áll rendelkezésünkre magyar adat, pedig sokat elárulnak ezek a számok. Természetesen lehetnek különbségek a különböző országokban élő nők között (például az átlagos testmagasság tekintetében), ami kis mértékben közrejátszhat abban, hogy hogyan tudják világrahozni gyermeküket, de az mindenképpen leszögezhető, hogy a programozott császármetszések aránya (akár intézményenként nézzük, akár országonként) az elterjedt szülési protokollról is árulkodik. Mennyire kizáró ok hüvelyi szülésre, mondjuk a farfekvéses baba, az ikerterhesség, a korábbi császármetszés, vagy akár az anya fokozott rövidlátása? Ugyanígy, a sürgősségi császár arányára is hatást gyakorol az adott szülészeti protokoll, tehát hogy mikor tekintik elengethetetlennek a műtétet.

Azt senki sem vitatja, hogy a császármetszés fontos beavatkozás: életeket menthet meg, életreszóló károsodást előzhet meg. A kutatások azonban azt mutatják, hogy ha az összes szülő nő több, mint 10-19% császármetszéssel szül, akkor már nem csökken az anyai és csecsemőhalálozások száma. Viszont a rutinszerűen, illetve nem kellő indokkal végzett császármetszés további kockázatot jelenthet mind a szülő nő, mind a gyermeke számára. A szakmai protokoll éppen erre a tényre hivatkozva  nem engedi, hogy a várandós saját kérésre gyermekét császármetszéssel hozza a világra, ha ennek nincs egészségügyi indoka.

Az egészségügyi törvény kimondja, hogy a betegen  csak az ellátásához szükséges beavatkozások végezhetők el. Habár létezik a Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégiumnak protokollja a császármetszésről, a fenti statisztika fényében úgy tűnik, hogy abban mégsincs egységes álláspont a különböző egészségügyi intézményekben, hogy adott esetben mi a szükséges beavatkozás. Betegjogi szempontból rendkívüli jelentősége van annak, hogy a szülő nő tisztában legyen azzal, hogy az adott intézményben milyen protokoll szerint végeznek császármetszést, mik jelentenek eleve kontraindikációt (ellenjavallatot) a hüvelyi szülésre és milyen körülmények között történik sürgősségi császármetszés. Lényeges, hogy a kismama megismerhesse az adott kórház császármetszési statisztikáját, méghozzá értelmező módon, azaz kiderüljön a számára, hogy milyen arányú a kórházban az eleve „problémás” szülések száma, mekkora a programozott, illetve sürgősségi császárok aránya.

A tájékoztatással kapcsolatban a törvény deklarálja, hogy a betegnek (jelen esetben szülő nőnek) joga van arra, hogy teljes körű, részletes, számára egyéniesített tájékoztatást kapjon egészségi állapotáról, a javasolt vizsgálatokról, beavatkozásokról, ezek elvégzésének, illetve elmaradásának lehetséges előnyeiről és kockázatairól, tervezett időpontjairól, az ezek tekintetében meglévő döntési jogáról, a lehetséges alternatív eljárásokról, az ellátás folyamatáról és várható kimeneteléről. Szülés esetén a tájékoztatásnak már a vajúdást megelőzően meg kell történnie, hiszen a szülés során a páciens nem feltétlenül van olyan pszichés állapotban, hogy alaposan végig tudja gondolni a hallottakat. Alapvető tehát, és a  szakmai protokoll kifejezetten elő is írja, hogy a szülő nőt már a terhesgondozás során teljeskörűen tájékoztatni kell a császármetszéssel kapcsolatban, még akkor is, ha nem tervezett műtétről van szó. Arról azonban többen beszámolnak, hogy még akkor is, ha történt  császármetszéssel kapcsolatos felvilágosítás a terhesgondozás során, a szülés előrehaladtával,  felfokozott lelkiállapotban, úgy értelmezték a műtéttel kapcsolatos tájékoztatást, hogy nincs választási lehetőségük, „vagy császár, vagy meghal a gyerek”, még akkor is ha utóbb kiderült nem is volt egyértelmű vészhelyzet. Fontos tudni, hogy a császármetszés után az anyának joga van a műtét körülményeivel kapcsolatos betegdokumentáció megismerésére.

Betegjogi szempontból a császármetszések indokolatlanul magas számának van egy olyan következménye is, hogy azt a többletköltséget, amit az elkerülhető,  drágább műtéti beavatkozásra fordított a társadalombiztosító, más fontos egészségügyi területekre költhetné. Ez bizony nem egy mellékes szempont egy eleve alulfinanszírozott egészségügyi ellátórendszer esetén. 

A császármetszéssel szülő nők a legtöbb esetben nem kételkednek abban, hogy szükségszerű volt a műtét, amin átestek, és boldogok, hogy egészséges újszülöttet tarhatnak a karjukban. Többnyire igazuk is van ebben. Vannak azonban olyan esetek is, amikor az édesanya úgy érzi, nem tájékoztatták megfelelően és nincs meggyőződve róla, hogy szükséges volt a beavatkozás. Különösképp problémás a helyzet, ha a szülést követően, a műtéti beavatkozás következményeképp komplikáció lépett fel. A statisztikák is azt sejtetik, hogy egyre több esetben lehet jogos az a félelem, hogy nem lett volna feltétlenül elengedhetetlen a császármetszés. Ráadásul a jelenlegi magyar gyakorlat szerint a császármetszés azt is jelenti, hogy a következő szülések is jó eséllyel műtéti úton fognak történni, tehát az egyszeri beavatkozáson túlmutató jelentősége is van.

Fernezelyi Borbála