Tavaly augusztusban a Jobbik tüntetést szervezett Devecserbe. A szónokok a romák elleni harcra, a magyarországi cigányság kiirtására buzdítottak. A tüntetés résztvevői ezután megindultak a település romák lakta részei felé, hangosan cigányellenes rigmusokat skandáltak, és végül házakat dobáltak meg kövekkel és üvegekkel. Több ember megsérült. A rendőrség tegnapi határozata szerint, melyet a Magyar Helsinki Bizottságnak juttatott el, nem történt uszítás Devecseren, ezért a nyomozást megszüntette.
Bár a magyar bíróságok mércéje megszorító, amikor az uszítás megállapításáról döntenek - csak az erőszak nyilvánvaló és közvetlen veszélyének fennállásakor állapítják meg a bűncselekményt - a devecseri ügyben valószínűleg megállt volna az uszítás vádja. Megállt volna, ha eljut a bíróságra az ügy. Ám a Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányság szerint a bűncselekmény gyanúja sem merült föl: a Magyar Helsinki Bizottsághoz eljuttatott határozat szerint az elhangzott beszédek "...nem átgondolt, indulatból, ösztönből fakadó, ellenséges, ártó megnyilvánulás kiváltására alkalmas kijelentést nem tartalmaztak. A beszédekben elhangzottak egy része sértő lehet a cigányságra nézve, amely erkölcsileg ugyan kifogásolható, de a büntetőjog eszközeivel nem szankcionálható".
A rendőrség szerint, ha a szónokok egy társadalmi csoport megtámadására, kiirtására buzdítanak, majd a feltüzelt hallgatóság ugyanennek a csoportnak a házait kövekkel dobálja meg, akkor nem történt gyűlöletre uszítás, és az erőszak közvetlen és nyilvánvaló veszélye sem állt fenn. Nincs is szükség vádemelésre, a rendőrség a jól végzett munka örömével zárja le a nyomozási aktát.
Ebben az ügyben rendőrség megakadályozza, hogy egy független bíróság dönthessen az uszítás megvalósulásáról. A rendőrség, amelynek feladata az állampolgárok védelme és a jogrend betartatása lenne, megakadályozza, hogy működjön az igazságszolgáltatás. Hiába létezik a büntetőtényállás, ha a jogalkalmazó nem tudja, vagy nem akarja használni. A devecseri ügy világosan megmutatja: amíg nincs politikai akarat a szélsőséges, gyűlöletkeltő megnyilvánulások visszaszorítására, addig bármilyen szigorú lehet a törvény szövege, ha az uszítás iskolapéldája után a rendőrség több mint egy év nyomozás után arra a következtetésre jut, hogy nem történt bűncselekmény. Ez az állami tétlenség azonban nem csak a jogrendszert gyengíti, hanem nagyon súlyos társadalmi következményei is vannak.
Ha az állam nem büntet, amikor kellene, a polgárok úgy érezhetik, hogy nincsenek biztonságban. Azzal, hogy nem cselekszik, amikor kell, az államhatalom a rendpártiság iránti vágyat erősíti az emberekben: az ilyenkor várható társadalmi reakció az, hogy sokszor azok a hangok erősödnek meg, amelyek a törvények szigorításától várják a megoldást. Ha a bűnelkövetéssel szemben tanúsított tudatos állami tétlenségre a szabadság további korlátozásának a követelésével válaszolunk, akkor könnyen lehet, hogy a szabadságkorlátozásban érdekelt közhatalom manipulációjának áldozatául esünk. A szigorúbb törvényeket ráadásul a rendőrség továbbra is figyelmen kívül hagyhatja, ha éppen úgy tartja kedve, ugyanúgy, ahogy a mostani esetben is tette. Viszont ha szélesebb körben lehet korlátozni a polgárok jogait a törvények szerint, akkor mi akadályozza meg az államhatalmat abban, hogy politikai érdekeinek megfelelően tegye azt?
A probléma demokratikus eszközökkel is megoldható lenne: a rendőrségnek egyszerűen be kellene tartania a törvényeket, és a nyomozás adatai alapján javasolnia kellene a vádemelést a devecseri ügyben. A megoldás nem annak követelése, hogy az állam szűkítse a kimondható szavak listáját. Azt kell követelnünk, hogy szigorúan és következetesen büntessék az uszítókat.
Tavaly már foglalkoztunk a kérdéssel, a devecseri események részletes elemzése és a rendőrségnek tett javaslataink itt olvashatóak.
Dojcsák Dalma
Szólásszabadság Programvezető
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.