Francia csók

Franciaországban ismét ünnepelhettek az azonos neműek házasságát és örökbefogadását támogatók tömegei: miután a köztársasági elnök, Francois Hollande is aláírta az azonos neműek házasságát és az örökbefogadást engedélyező törvényt, és az hatályba is lépett, szerdán, 2013. május 29-én az első azonos nemű pár, két férfi házasságot is kötött a Montpellier-i városházán, aktivisták és a sajtó jelenlétében.

Bár Franciaországban széles tömegek ünnepelték az egyenjogúságot jelentő törvényt, nagy létszámban tüntettek a házasság intézményének kiterjesztését ellenző csoportok is. A világ minden táján, ahol az LMBTQ jogok kerülnek előtérbe, mindkét tábornak széles támogatói köre van. A társadalmak nagyon megosztottak ebben a kérdésben. Vajon miért? Kik állnak a támogatók és az ellenzők tábora mögött? Konzervatív és liberális értékek csapnak össze vagy a vallásos és nem vallásos közösségek közti ellentétről lenne szó?

Világvallások és a homoszexualitás

Az azonos nemű párok, illetve tágabb értelemben az LMBTQ közösségek jogai területén az elmúlt évtizedekben főleg a nyugati világban, Európában és Észak-Amerikában történt jelentős előrelépés. Azokban a nem a nyugati világhoz tartozó országokban, ahol szintén egyenlő jogokat élvezhetnek az azonos nemű párok házasság és örökbefogadás szempontjából, az európai és észak-amerikai területekhez hasonlóan az ábrahámi vallások a meghatározóak: a kereszténység, a judaizmus és az iszlám.

Ezek azok a vallások és főként a képviseletükben fellépő egyházak, amelyek évszázadok óta üldözik, vagy legalábbis nem tolerálják az azonos nemű kapcsolatok semmilyen formáját. Joggal gondolhatnánk, hogy az azonos nemű pároknak egyenlő jogokat biztosító törvényeket és parlamenti vitákat kísérő ellendemonstrációk mögött az egyházak állnak. Valóban, sokszor egyházi vezetők a változás ellen tiltakozók táborának szószólói, de nem minden egyház vélekedik hasonlóan. Számos olyan felekezet van, amely támogatja az azonos neműek házasságát és össze is adja a párokat az egyház előírásainak megfelelő szertartás keretében. Közöttük megtalálhatók az ábrahámi vallások képviselői is: keresztények, muszlimok és zsidók, illetve a keleti vallások közül a hinduk és a buddhisták is.

Fontos megjegyezni tehát, hogy még az egyes vallásokon belül sem egységes az álláspont. Egy katolikus lapban például olyan véleményre bukkantunk (Catholics for Chice, Telling the Truth about Reproductive Health, A Guide To Successful Communication, 2012), mely határozottan kimondja, hogy semmi nem indokolja, hogy a társadalom a házasság intézményét kizárólag különneműek részére tartsa fenn. Köttetnek ugyanis tartós párkapcsolatok két férfi vagy két nő között is, az pedig, hogy az azonos nemű párok is azonos jogokat élvezzenek, nem vallási, hanem emberi jogi téma.

A lap határozottan szembeszáll azzal az elterjedt „vallásos” nézettel is, miszerint az azonos neműek kapcsolata „természet ellen való” és „erkölcstelen”. Érvelésük szerint a hasonló hangzatos kifejezések csak elterelik a figyelmet a probléma valódi gyökeréről, és határozottan kimondják, hogy minden ember egyenlő tiszteletet érdemel, hiszen a keresztény tanítások alappillére az egyenlőség eszméje.

A vallási tanítások olyan értelmezése, melyet az azonos nemű kapcsolatok stigmatizálására használnak, beleférhet a lelkiismereti szabadság tiszteletébe, de minden vallás fontos eleme az emberi méltóság tiszteletben tartása.

A vallásosság, mint a fentiekből látszik, fontos meghatározója lehet annak, hogy az egyén vagy egy közösség hogyan viszonyul az LMBTQ emberek egyenjogúságának kérdéséhez, de nem feltétlenül jelenti az elutasítást vagy a megvetést. Ugyanígy nem feltétlenül tartoznak a vallásos emberek közé azok, akik teljesen elutasítóak az azonos nemű párok házasságával és gyereknevelésével szemben.

Az egyház és az állami jog

Az egyenlő bánásmód alapelvét, a lelkiismereti szabadságot és vallásgyakorlást tiszteletben tartva megengedhető egy egyháznak, illetve tágabb értelemben a vallási közösségnek, hogy saját maga döntse el, hogy mit jelent az ő értelmezésében a házasság, az kik számára nyitott, és milyen feltételeket kell teljesíteni ahhoz, hogy valakik részt vehessenek a szertartáson. A jog előtti egyenlőséget az állam által hozott törvények biztosítják. Azokban az országokban tehát, ahol az egyház nem lát el állami feladatot a házasságok tekintetében, nincs is a jog előtti egyenlőség szempontjából indok arra, hogy az egyházi esküvő nyitott legyen azonos nemű párok számára is.

Más a helyzet azonban azokban az országokban, ahol az egyházi esküvők az állam által is hivatalosan elismert házasságnak számítanak. Megtagadhatja-e egy közfeladatot közpénzből ellátó egyház az azonos nemű párok összeadását, amennyiben az adott állam jogrendszere biztosítja a házasság intézményét azonos nemű párok számára is?

Ehhez hasonló a helyzet jelenleg Dániában, ahol a dán alkotmányosság évszázados hagyományaiból adódóan a Dán Népegyház (Den Danske Folkekirke) az ország hivatalos egyházának számít. 2012. június 15-én a dán parlament elfogadta azt a törvényt, amely szerint az egyház köteles azonos nemű párokat is összeadni. A papok lelkiismereti okokra hivatkozva ugyan egyénileg megtagadhatják az esketést, de ilyenkor az egyházkerület feje köteles helyettest találni.

A törvény elfogadása előtt Manu Sareen, Dánia egyházi ügyekért felelős minisztere történelminek nevezte a szavazást. "Szerintem nagyon fontos, hogy az egyház minden tagjának lehetősége legyen megházasodni. Jelenleg, csak a heteroszexuális párok tehetik ezt."

Az azonos nemű párok jogainak éllovasa, Dánia azonban jóval kevésbé megosztott ebben a kérdésben, mint akár Franciaország vagy az Egyesült Királyság: 2011-es közvéleménykutatási adatok szerint a dánok 75,8%-a támogatta az azonos neműek házasságát.

A törvény azonban, amely kötelezi az egyházat az azonos nemű párok összeadására, akár alkotmányellenesnek is bizonyulhat. Dánia alkotmányának 4. paragrafusa szerint ugyanis az evangélikus Lutheránus egyház a dán nép egyháza, és mint ilyet, az állam támogatja és védi. Ez a kijelentés nem csupán megállapítja, hogy a "Folkekierken" állami egyház, hanem ezáltal be is határolja, hogy pontosan mit is jelent az állami egyház: követnie kell a lutheri doktrínákat, és - ahogy ezt néhányan értelmezik - alkotmányossági sérelem, amennyiben engedélyezik az azonos neműek egyházi házasságát, hiszen a lutheri tanítások szerint a homoszexualitás bűn.

A szexuális orientáció választás kérdése?

Az LMBTQ közösségek egyenlő jogait támadók és ellenzők gyakran azzal is érvelnek, hogy az LMBTQ emberek maguk választják meg szexuális orientációjukat, így például a - kritikusok által divatnak beállított - homoszexualitás helyett bárki választhatná és élhetné a szerintük egyetlen elfogadhatónak tartott heteroszexuális nemi életet.

Ezzel több gond is van. Először is: nem tudjuk, pontosan mi okozza az átlagtól eltérő szexuális irányultságot. Sokan már a fogantatás pillanatában meghatározottnak tartják, tehát a genetikai eredetben hisznek. Mások a környezeti hatásokat és a neveltetést tartják meghatározónak a szexuális orientáció kialakulásánál. Bár a több tucat teóriából még egyiket sem sikerült teljeskörűen bizonyítani, valószínű, hogy a homoszexualitásnak van genetikai háttere, amelyhez hozzájárulhatnak a környezeti hatások is.

Amennyiben pusztán választás kérdése lenne a szexuális orientáció, miért választaná bárki is az egyébként a többségi társadalom tagjai által megvetett, kitaszított, nehézséget jelentő, bizonyos országokban akár halálos ítéletet is jelentő másságot? Sokkal valószínűbb, hogy a társadalmi nyomás hatására egy homoszexuális orientációjú egyén is inkább a társadalom által elvárt normát, tehát a heteroszexualitást választja, azaz megpróbál alkalmazkodni. Az ilyen "alkalmazkodások" azonban a legtöbb esetben garanciái egy boldogtalanságban vagy éppen csalásban, hazugságban és rejtőzködésben "gazdag" életnek.

Természetesen az azonos nemű párok házasságának és az örökbefogadás engedélyezésének következtében nem fog azonnal megszűnni az előítélet, ezután is lesz, aki a rejtőzködő életet "választja" és nem vállalja fel, talán még önmaga előtt sem az átlagtól eltérő szexuális orientációját. Az állam azonban jogi eszközökkel – és ezek közé tartozik a házasság és az örökbefogadás intézményéhez való jog egyenlő biztosítása minden állampolgára számára –  sokat tehet az előítéletek és a hátrányos megkülönböztetés visszaszorításáért.

Az azonos nemű párok jogegyenlőségével egy ország az egyenlő bánásmód alapelvét, a kapcsolat hivatalossá tételének lehetőségével az önrendelkezéshez való jogot biztosítja. Ha a feltételek adottak, két azonos nemű emberből álló pár szabadon eldöntheti, hogy szeretne-e házasságban élni, annak minden jogi biztonságával és kötelezettségével, vagy sem. Hiszen attól, hogy rendelkezésünkre áll egy jogintézmény, még nem biztos, hogy élni is fogunk vele. Ahogy egy férfi és egy nő is élhet egymással teljes boldogságban, és nevelhet családot a házasság intézménye nélkül, ugyanúgy ez az együttélési forma az azonos nemű párok számára is alternatívát jelenthet a házassághoz való jog kiterjesztése után is.

Az állam feladata, hogy olyan törvényeket alkosson, amelyek ideológiától mentesen biztosítják az egyenlő bánásmódot, ugyanakkor nem sértik a lelkiismeret szabadságát. Ezt leginkább úgy érheti el a törvényhozó, ha e két alapelv figyelembe vétele mellett értéksemleges marad. Ehhez azonban, többek között, elengedhetetlen az állam és az egyház szétválasztása. Amennyiben egy állam elkötelezi magát egy világszemlélet mellett, sokszor nem tudja teljesíteni az egyenlő bánásmód követelményét. Pedig minden nemzetközi egyezmény és alkotmány alappillére az egyenlőség biztosítása nemtől, kortól, etnikai hovatartozástó, hitbéli meggyőződéstől, egészségi állapottól, és szexuális orientációtól függetlenül.
Természetesen a lelkiismereti és véleménynyilvánítási szabadságnak is érvényesülnie kell, ezért el kell fogadni azt, hogy mindig is lesznek olyanok, akik még az azonos nemű párkapcsolat létjogosultságát sem ismerik el. Az államnak ugyanakkor az a kötelessége, hogy ideológiától mentesen olyan környezetet teremtsen, amelyben mindenki boldogan vállalhatja és élheti a saját meggyőződésének megfelelő életet.

Bagyinszky Ferenc és Bence Rita - TASZ

A TASZ álláspontja a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényről: az Alaptörvényben a házasság megfogalmazása visszalépést jelent az előző Alkotmányhoz képest. Az Alaptörvény nevesítette a házasság fogalmában, hogy az csak egy férfi és egy nő között létrejött kapcsolatot jelent, ezzel egyelőre megakadályozva, hogy Magyarországon is egyenlő jogokat élvezhessen minden állampolgár, szexuális orientációtól függetlenül.

A TASZ szerint az új Polgári törvénykönyv diszkriminálja a nem hagyományos családokat.