Az interjúban megszólaló férfi úgynevezett kettős diagnózissal él, azaz (ex)kábítószerhasználó, és több pszichotikus epizódon is átesett már. Többször kényszerkezelték, ám a kórházi kezelések érdemben nemhogy nem segítették, de rontották állapotát.
A filmben elhangzó vers eredeti nyelve holland. A magyar és az angol műfordítás a cikk alatt is olvasható.
A ház napi programját, az együttlétek rendjét mindenestül a szolgáltatást használók határozzák meg. Vannak közös beszélgetések, csoportok, mozi és zenélési lehetőség, illetve sokan különféle művészeti projektben (pl. színdarabírás és -előadás) is részt vesznek – minden egyes elem a látogatók ötleteire és saját munkájára épül. A szabályokat is együtt alkotják és fogadják el. (Az egyetlen készen kapott szabály az, hogy a szerhasználat nem megengedett a házban.) Ilyen értelemben a Villa Voortman az ENSZ fogyatékosügyi Egyezményének szellemiségére épül, amennyiben a pszichoszociális fogyatékossággal élő emberek (magyar zsargonban 'pszichiátriai betegek’) nem egy medikalizált közeg betegeiként, egy megszabott rendet követve, hanem a saját maguk által szabott határok között, teljes önrendelkezéssel vannak jelen egy közösségi szolgáltatásban – amelyet így nem is nevezhetnénk hagyományos értelemben vett szolgáltatásnak, inkább közösségnek, találkozó helynek.
A Villa Voortmanban – amely egy műemléki védelem alatt álló régi házban működik – mindössze két főállású szakember (pszichológus és szociális munkás) segítségével, illetve önkéntesek, terepmunkát végzó egyetemisták segítségével működik. Mindennap főznek meleg ételt. A házat látogatók száma a nyitás óta meredeken emelkedik, a „klienskör” a másfél évvel ezelőtti megnyitáskor még csak féltucatnyi emberből állt, mára a teljes szám (alkalmi és rendszeres látogatók) meghaladja a 140-et.
A Villa Voortman létrehozása egyenes eredménye a 2011-ben indult belgiumi pszichiátriai intézménytelenítési reformnak. A reform részeként a pszichiátriai kórházi ágyak számának 10%-os csökkentését tervezik, a Villa Voortmanhoz hasonló közösségi szolgáltatások egyidejű fejlesztésével.
Petri Gábor és Verdes Tamás
.
Het kindje
.
Het is zo mooi zoals het huilt en beeft al op zijn troon
Het kon kiezen tussen twee, en de derde ziet het niet.
‘t Is te zeggen, het stond te denken in het hoekje vol grijze,
wijze mannen zonder haar uit heel dat denkershoekje daar.
Je probeert zo goed of kwaad , en als het niet ging, een rode draad
Maar dat mocht weer niet zijn, het was als een grote fles azijn.
Ja, kom maar mee en doe dat maar, kruip maar in mijn tas
Ik zal je leren zwemmen, ik zal je leiden, ik zal je temmen.
Het staat te draaien en te keren tussen speldekussenmuren
En te wachten met te trachten dat het zo zacht niet meer kon zijn.
Het zou beter leren hoe te zwijgen, hoe te zwijgen uit zichzelf
Zal het krijgen wat het weet en het nooit meer vergeten.
Maar patience is zo moeilijk, het is de troef die soms ontbreekt
En het spelletje met Lucifer, dat al je goed verteert.
------------------------------------------------
.
A gyermek
.
Milyen szép is ahogy zokog ahogy didereg a trónján
kettőből fog választani mert nem látja hogy létezne harmadik.
Ő csak állt ott a sarokban gondolkodva míg körűle
szürke vének iskolája az a kopasz régi fajta bölcsesség.
És kipróbált jót és rosszat azt hitte hogy Ariadné
fonalával a kezében de mit talált: csak egy hordó ecetet.
Hát most gyere én vezetlek elbújhatsz itt a zsákomban
terelgetlek megtanítlak úszni majd és végül meg is szelidülsz.
Hisz eddig csak vergődött a falak közt a tűzáporban
képtelenül arra hogy ne ő legyen az akibe mind beleáll.
Jobban tette volna ha a maga csendjét hallgatja hogy
amit tud azt jól megértse és többé már ne felejtse amit ért.
Milyen nehéz a türelem ha nem szólnak a harsonák
de ha Luciferrel játszol e játszmában amid csak van odalesz.
(ford. Falcsik Mari)
.
------------------------------------------------
.
The Child
.
Isn’t it beautiful as it weeps and shivers on its throne
Trying to choose between two, while not seeing a third.
It just stood there, thinking in its corner, surrounded
By old, grey, wisemen of the bald philosophical kind.
It would try for good or ill, holding on to Ariadne’s thread
But it wasn’t meant to be, and turned out a vat of vinegar.
So, come with me, do as you please, you’re safe in my bag
I’ll teach you how to swim, I’ll guide you, I’ll tame you.
It was twisting and turning between pincushioned walls
While delaying the attempt to lose the ability to be soft.
It had better learned to keep silent of its own accord
So it shall get what it knows and never forget it again.
But patience is so difficult to play when there’s no trump
And playing a game with Lucifer, will consume all you have.
(ford.: Sam Verlinden)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.