Alig egy-két hétre elegendő kiosztandó steril tű és fecskendő maradt a legnagyobb forgalmú budapesti tűcsere programban a VIII. kerületben. Ez azt jelenti, hogy ha hamarosan nem történik sürgős beavatkozás a kormányzat vagy az önkormányzat részéről, akkor több mint 2 ezer drogfogyasztó maradhat steril injektáló felszerelés nélkül. Jelentős részük olyan marginalizált, mélyszegénységben élő függő, aki a gyógyszertárakból nem fogja beszerezni a fecskendőket, inkább megosztja a társaival. Elég, ha egyetlen HIV pozitív bekerül egy drogfogyasztó társaságba, akár hónapok alatt végigfertőzhet több száz embert, az ő a szexuális kapcsolataikon keresztül pedig olyanokat is, akik nem drogfogyasztók. Oroszrulett. És ez nem csak az ő bajuk, hanem a miénk is: egy HIV pozitív ember havi gyógykezelése akár 300 ezer forintba kerülhet, míg a tűcsere ennek töredékéből biztosítható lenne. 

A TASZ filmes körképe a budapesti tűcserék válságáról

A helyzet nem egyedülálló, az ország többi tűcsere programja, sőt, az egész ellátórendszer is hasonló problémákkal küzd. Munkatársakat küldenek el, programokat zárnak be, esetleg csökkentik a nyitvatartási időt vagy nem vesznek fel új klienseket, kevesebb tűt adnak ki. Hogyan jutottunk idáig? A drogfogyasztók ellátásával foglalkozó szervezetek kálváriája nem most kezdődött, hosszú évek óta egyre kevesebb figyelmet és pénzt kap ez a terület. A kormány két éve bejelentette, hogy elutasítja a 2009-ben elfogadott nemzeti drogstratégiát, mivel az túl nagy figyelmet szentel az ártalomcsökkentésnek és túl keveset a prevenciónak. Ez a vád persze már akkor sem volt igaz, ráadásul új drogstratégiát az azóta eltelt két évben sem sikerült elfogadni. Ennek hiányával kapcsolatban még az ombudsman is súlyos aggályainak adott hangot júniusban. Drasztikusan csökkent a normatív és pályázati támogatás, és mivel a már megítélt pályázati pénzeket sem utalják át időben, számos hosszú évek óta sikeresen dolgozó szervezet ma a megszűnés határára került. 

Egyesek szerint a tűcsere eső után köpönyeg, inkább a drogfogyasztás megelőzésére és kezelésére kéne költeni, a fiatalokat pedig szigorú jogszabályokkal elrettenteni a drogoktól. A valóság azonban nem ilyen egyszerű. A világon sehol nem fejlesztettek még ki olyan módszereket vagy törvényeket, amelyek jelentősen csökkentenék a drogfogyasztók számát – ellenben a szigor, a zéró-tolerancia a droghasználat rejtőzködőbbé és kockázatosabbá válását eredményezi. A nyugat-európai országok már megtanulták, hogy a drogfüggők számára a kezelésbe, s aztán a rehabilitációba vezető út első lépcsőfokát az ún. alacsonyküszöbű programok jelentik, mint amilyen a tűcsere. Enélkül a lépcsőfok nélkül a kormány által unos-untalan ismételt “felépülés központú megközelítés” is csak üres szlogen marad. A magyar kormány most egy központi tűraktár (tűdepó) felállítását tervezi, de amire ebből valóság lesz, addigra már megtörténhet a baj - ráadásul a programok üzemeltetéséhez jóval több kell, mint tű. A tűcsere nem csak a tűről szól (lásd ez EU drogmonitorozó intézet irányelveit), hanem a HIV- és hepatitis-szűrésről, tanácsadásról, óvszerekről, innen utalják be a fogyasztót a leszokást célzó programokba is, legalábbis ha van rá pénz.

Bár a heroinfogyasztók száma folyamatosan csökken Magyarországon, az élénkítőszereket (amfetamint és új dizájner drogokat) injektálók száma ezzel párhuzamosan nő. Márpedig az utóbbi drogok intravénás használata számos plusz kockázatot rejt magában. Azon felül, hogy az új dizájner drogok fogyasztásának hosszú távú hatásai ismeretlenek, többször is szúrják be őket, így nő a fecskendők és tűk megosztásának kockázata, ez pedig a HIV és hepatitis C vírus terjedésének melegágya lehet. A hepatitis C vírus jóval fertőzőbb a HIV-nél is: Budapest egyes kerületeiben tízből nyolc intravénás szerhasználó él együtt ezzel a vírussal, a fertőzés hosszú távon akár halálos májbetegséghez vezethet. A HIV fertőzések számát eddig szerencsére sikerült alacsonyan tartani a drogfogyasztók körében (bár nem tudjuk, mi van a börtönökben, ahol évek óta nem történt megbízható vizsgálat). Egészen a közelmúltig Romániában alacsony volt a HIV előfordulása – aztán a tűcserék csökkenő támogatása és a dizájner drogok terjedése miatt az elmúlt években megsokszorozódtak a fertőzések a drogfogyasztók körében. A tűcsere szolgáltatók több levelet is írtak Balog Zoltán miniszternek, érdemi választ egyelőre nem kaptak.  Vajon nálunk is meg kell várni a járvány kitörését ahhoz, hogy a döntéshozók végre meghallják a szakemberek hangját?

Sárosi Péter (TASZ)