„Köszöntjük a megjelent minisztereket és államtitkárokat, akik nyitottak arra, hogy kapcsolatba lépjenek a szakmával” – ironizált Topolánszky Ákos a hazai drogpolitikáról szóló civil fórumon. Az egyeztetésen a kormány ismét csak olyan szinten képviseltette magát, hogy a minisztériumi szakembereken nehogy bármit is számon lehessen kérni, a valódi döntéshozók ezúttal is távol maradtak arról a konferenciáról, ahol valamennyi, a területtel foglalkozó civil szervezet megjelent. A kormányt két feszengő főosztályvezető-helyettes, a Nefmi részéről Müller Éva, a KIM-től pedig Kara Ákos, képviselte. Sárosi Péter, a TASZ Drogpolitikai programvezetője azt is megjegyezte, hogy a problémák nem ezzel a kormánnyal kezdődtek, a területre fordított figyelem és pénz folyamatosan csökkent. A helyzet azonban az utóbbi években vált igazán súlyossá, a szakma nem tudja elérni a politikai döntéshozók ingerküszöbét, ezért nem jött el egyik meghívott miniszter sem.

Topolánszky előadásában azt vetette a kormányzat szemére, hogy míg Magyarországon 2 millió ember dohányzik, és 750 ezer küzd súlyos alkoholproblémával, addig a hazai szabályozás a 22 ezer drogfüggőnek megy neki aránytalanul kemény eszközökkel, utalt az új Btk. kábítószerekhez köthető paragrafusaira, és a terület költségvetési forrásainak csökkentésére.

Topolánszky ironizált azon is, hogy az alkoholnak hazánkban rituális szerepe van, a nemzeti narratíva része, melynek egyik példája a Nemzeti Pálinkatanács. Mindeközben az össze nem egyeztetett addikciós politikáknak felbecsülhetetlenül káros következményei lehetnek, így az emberi jogok sérülése, a közegészségügyi károk, az értelmetlen kriminalizálás, stb. Szerinte a cél továbbra is az, hogy a drogokat, a dohányzást és az alkoholt egységesen kezeljék, amivel jogbiztonság teremthető, illetve a közköltségek racionalizálhatóak. Számos országban az egyes területekre vonatkozó stratégiákat összedolgozzák, ehhez képest nálunk népegészségügyi stratégia nem létezik, drogstratégiánk már 2 éve nincs, és jövő január előtt nem is számíthatunk egy újra, a többiről érdemben pedig egyelőre nem esett szó. Müller Éva azt mondta, hogy a drog- és az alkoholstratégia nem kezelhetőek egységesen, utóbbi egyébként készül, de a kormány álláspontjának megfelelően teljesen leválasztva a drogstratégiáról.

„Az államnak nincs joga nagyobb ártalmat okozni az ártalmakkal élőknek, mint amekkora ártalmat az ártalmakkal élők okoznak maguknak!” – vélekedett Topolánszky. Az új Btk. pedig mintha ellentmondana ennek a gondolatnak. A kormány a tervezetet pénteken nyújtotta be (pdf) a parlamentnek, Kara Ákos beszámolója szerint az előkészítést az határozta meg, hogy az új Btk. korszerű, hatékony, egyszerű és következetes legyen. Fazekas Tamás, a TASZ ügyvédje ezt előadásában azonnal cáfolta is, élesen támadta a törvény tervezetét. Az eddigi szigorú büntető tényállás szigorodott tovább, a kábítószerhez köthető bűncselekményekre az EU-ban egyedülálló módon még mindig olyan szigorú büntetési tételeket írnak elő érdemben differenciálatlanul, mint egy emberölésre. „Az új Btk. alapvető tévedés, a büntető igazságszolgáltatás helyett a megelőzésre és az ártalomcsökkentésre kéne koncentrálni. A kizárólag elrettentésen alapuló drogpolitikának nincs valódi pozitív hatása sem a keresleti, sem a kínálati oldalon, amit a gyakorlat egyértelműen bizonyít.” Fazekas Tamás arról beszélt, hogy a kábítószer-fogyasztást nem bűncselekményként kéne kezelni, ezt a TASZ rendkívül károsnak tartja, emellett az uniós tendenciának is ellentmond, illetve még a hasonlóan poszt szocialista Csehország és Lengyelország is túllépett már ezen. Továbbá a forráshiányra is orvosságot jelentene, ha fogyasztás esetében büntető- helyett szabálysértési eljárások indulnának.

A TASZ ügyvédje üdvözölte ugyanakkor, hogy – az eredeti előterjesztéshez képest korrigált indokolással – a fogyasztás önálló tényállás lesz, ezt helyes iránynak tartja, hiszen ezzel megszűnik az a gyakorlat, hogy a beismeréskor elhangzott fogyasztási szokások alapján összegzik a kábítószer mennyiségét, és az összeadott tétel alapján szabnak ki büntetést.

Problematikusnak tartja, hogy a kábítószer-átadás körülményeinek felfedése a büntetés korlátlan enyhítésével jár, ezek a terhelő vallomások ugyanis alkalmatlanok lesznek a differenciált elkövetői kör feltárására. Ez azt jelenti, hogy nem feltétlenül a kábítószer-kereskedők akadnak majd horogra, hiszen a fogyasztói szokásokat sokszor az jellemzi, hogy ismerősök látják el egymást bármiféle profit nélkül.

Indokolatlan szigorításnak nevezte, hogy a védett, pl. iskolai helyszínen vásárlókat kizárják az elterelésből. Kiemelte, hogy a tervezett módosítás eredményeként visszahoznák az akkor is sokat bírált 1998 és 2003 közötti szabályozást, és a bíróságok ismét középiskolásokat lesznek kénytelenek 5-10 év börtönbüntetésre ítélni, mert az iskola mellett körbeadtak egy füves cigit.

Az elterelés megváltoztatását, miszerint 2 évente csak egyszer lehet alkalmazni, súlyos hibának tartja, hiszen így azok a függők, akiket az egészségügyi ellátórendszerben kéne látni, börtönbe fognak kerülni, ráadásul az államot is rengeteg büntetőeljárás terheli majd. Azt ugyanakkor életszerűnek tartja, hogy a beismerő vallomás megtételekor nem kell feltárni a fogyasztás körülményeit, üdvözölte továbbá, hogy a parlament elé terjesztett tervezet már mennyiségi különbséget tesz a kábítószer kínálás és átadás esetei közt, így a csekély mennyiségre enyhébb büntetési tételt szabnak ki. Az utóbbi két változtatás a TASZ javaslatainak is megfelelően történt. Az alapvető hiányosságok közé sorolta azt is, hogy még 2012-ben sem sikerült betölteni a tátongó űrt, és különbséget tenni az egyes szertípusok között, miközben teljesen eltérő egészségügyi és társadalmi kockázatokat hordoznak.

Frech Ágnes, a Fővárosi Törvényszék kollégiumvezető bírója számos kérdésben megerősítette a TASZ álláspontját. Felidézte A jog hatásossága című tanulmányt (pdf), ami az 1998-ban bevezetett kábítószerhez köthető szabályozás eredményeit vizsgálta: a céljait nem érte el, a bűncselekmények száma nem csökkent, hiszen egy társadalmi probléma megoldására nem a büntetőjog a megfelelő eszköz. Az új Btk. az 1998-as szigorítási irányokhoz tér vissza. A bíró szerint egyáltalán nem született megoldás arra, hogy a fogyasztókkal mit is kéne kezdeni. A tervezeten élcelődve még azt is megjegyezte, hogy mivel a fogyasztók káros anyagokat pusztítanak el, valójában hasznosak a társadalomra. Összességében ő is azt tartaná a valódi megoldásnak, ha a fogyasztást szabálysértésként kezelnék, és sokkal nagyobb figyelmet fordítanának a függők szakszerű kezelésére.

A szakmai szervezetek beszámolói azonban arról szóltak, hogy a források elvonása következményeként nagy mértékben csökkenteni kellett azokat az alacsonyküszöbű szolgáltatásokat, amelyeket az állam feladatait átvállalva a civilek végeznek. A Btk. szigorítása pedig azt is jelenti majd, hogy a szerhasználók bizalmatlanná válnak, és egyre kevesebb függőnek lesz esélye bekerülni az ellátórendszerbe.

Zsolt Melinda, TASZ