Kevés az esély arra, hogy a TASZ munka nélkül marad a következő 25 évben

Kevés az esély arra, hogy a TASZ munka nélkül marad a következő 25 évben

unnamed_4.jpg

Nehéz megmondani, hogy a történelemben mikor és hol jó jogvédőnek lenni, mert a műfaj velejárója, hogy a mindenkori hatalommal szemben állsz annak érdekében, hogy az embereknek még több lehetősége legyen a méltó, egyenlő élethez. Az viszont biztos, hogy teljesen más eszköztára és közönsége van egy nemzeti és egy európai szintű jogvédő szervezetnek. Dénes Balázs, a TASZ korábbi elnöke, a Liberties mostani vezetője mesél arról, miben mások a kihívások a belföldi és a nemzetközi terepen.

Ma végleg államosítják a gyerekedet

Ma végleg államosítják a gyerekedet

road-sign-with-children-in-trees_3.jpg

Ma megszűnik a maradék szabadság is a közoktatásban. Elfogadták azt a köznevelési törvénycsomagot, amivel te is rosszul fogsz járni, ha csak egy kicsit is érdekel, ki, mit és hogyan tanít a gyerekednek az iskolában. Hogy kellően cinikus legyen: mindezt azokra a gyerekekre hivatkozva találta ki a kormány, akik épp a kormány nemtörődömsége miatt kerültek kilátástalan helyzetbe. Megszűnő magántanulóság, lehetetlen helyzetbe hozott alternatív iskolák, kézivezérelt igazgatók: most átnézzük, pontosan mi is változik az új törvénnyel. A mai nap a haragé és a felháborodásé, de lehet és kell is tenni az új szabályok ellen.

Nem a razziáktól lesz biztonságosabb a szórakozás

Nem a razziáktól lesz biztonságosabb a szórakozás

screen_shot_2018-10-10_at_11_56_27.png

Áprilisban a rendőrség három alkalommal razziázott a budapesti Fészek Kulturális Központban. Az, hogy mindhárom alkalommal sikerült kábítószer-fogyasztókat találni, nem a rendőrségi akciók sikerét, sokkal inkább kudarcát jelzi. Hiába ugyanis az ismételt rendőri fellépés, a droghasználat még időlegesen sem szűnik meg egy adott szórakozóhelyen.

Hajlamosak lehetünk azt gondolni, hogy a rendőrség pusztán erőfitogtatás miatt tart véletlenszerű razziákat a szórakozóhelyeken, hogy a zavarosban halászva felmutasson néhány drogfogyasztót, szökőévente pedig egy-egy drogterjesztőt. Pedig a gyakorlatot nem a kapitányságok félhomályában merengő rendőrök találták ki, hanem benne van a Nemzeti Bűnmegelőzési Stratégiában.

A Nemzeti Bűnmegelőzési Stratégiáról (2013-2023) szóló kormányhatározat foglalja össze, hogy milyen intézkedésekkel kell a rendőrségnek a bűnelkövetés különböző formáit visszaszorítania. Magyarországon 2012 óta nem csak a kábítószerek tartása és beszerzése, de fogyasztása is bűncselekmény, és ennek megelőzésére a stratégia a szórakozóhelyek fokozott ellenőrzését tartja az egyik legfontosabb eszköznek.

Vagyis a razziák célja a kábítószer használat visszaszorítása. Halovány eredmény azonban az adófizetők millióiból végrehajtott razziáktól, hogy néhány fiatal életét nehezítik meg büntetőeljárásokkal.

Ez nem meglepő, hiszen  a razziák ennél többre nem is alkalmasak. A rendelet szerint a razziák sikerességét a „feltárt esetek száma, kirótt bírságok összege” határozza meg. Ha innen nézzük, akkor a Fészekben tartott razziák sikeresek voltak, hiszen minden alkalommal sikerült újabb fogyasztókat találni. A tágabb kép azonban azt mutatja, hogy ezek az intézkedések tökéletesen alkalmatlanok arra, hogy a kábítószerek használata visszaszoruljon, mert az ismételt razziák ellenére is folytatódott a szerhasználat a szórakozóhelyen. Ha pedig hozzávesszük, hogy minden ötödik fiatal kipróbált már valamilyen illegális szert, akkor könnyen beláthatjuk, hogy a rendőrség tetszőleges helyen akciózva is hasonló eredményeket tudna felmutatni.

Drogmentesség helyett biztonságos szórakozást

Túl azon, hogy kifejezetten károsak is lehetnek – erről bővebben lásd a Drogriporter nemrég megjelent írását –, a razziák elvonják a figyelmünket a valódi problémáról: a szórakozóhelyről jelentett rosszullétekről, amit karhatalmi eszközökkel kezelni nem, csak súlyosbítani lehet. Azt még a korszerűnek nem nevezhető, 2020-ra drogmentes társadalmat vizionáló Drogellenes Stratégia is helyesen látja, hogy a biztonságos szórakozás megteremtéséhez nem a rendőrségi akciókon át vezet az út.

„A megelőzés, az ártalomcsökkentés és a kínálatcsökkentés egyaránt fontos elemeként a zenés, táncos szórakozóhelyek bevonása és érdekeltté tétele a fiatalok biztonságosabb szórakoztatásában, a biztonságos szórakozás feltételeinek megteremtése a szórakozóhelyek személyzetének képzésével, a szórakozóhelyeken támogató szolgáltatások biztosításával, valamint az ezzel kapcsolatos követelmények következetes ellenőrzése.”

(Nemzeti Drogellenes Stratégia 2013-2020)

Már régóta mondjuk, hogy a diszkórazziák nem szolgálják a drogprevenciót. 2007-ben az ombudsman is megállapította, hogy a jogaikat nem ismerő fiatalok tömeges, válogatás nélküli igazoltatása aránytalanul súlyos sérelemmel jár az eredményekhez képest, azaz jogsértő. Ezután egy időre alább is hagyott a rendőrség a razziákkal, de 2010 óta rendszeresen hallunk ilyenekről. Folytatjuk az ezzel kapcsolatos munkát, támogass minket, hogy minél tovább tehessük ezt meg!

Kétségtelen, hogy a razziák bizonyos esetekben indokoltak lehetnek – például veszélyes összetételű drogok piacra kerülése esetén – önmagukban azonban nem segítik elő a biztonságos szórakozást. Ehhez az éjszakai élet szereplői, a civilek, a helyi döntéshozók és a kormányzat együttműködésére volna szükség közösen kialakított irányelvekkel és azok folyamatos ellenőrzésével. 

A kormánynak be kellene végre látnia, hogy a droghasználat évtizedek óta szerves részét képezi a szórakozási formáknak, és ezen a törvények szigorítása sem változtatott. A szigorú felelősségre vonás ráadásul anélkül eredményez kockázatosabb fogyasztási szokásokat, hogy a szerhasználat csökkenne. Az lenne a minimum, hogy az állam a megelőzés sikerét ne az elindított eljárások számában, hanem a biztonságossá tett szórakozóhelyekben mérje.

A TASZ az Ártalomcsökkentők Szakmai Egyesület tagjaként többször is kampányolt a biztonságos szórakozás feltételeinek megteremtéséért. Csak remélni tudjuk, hogy a most felálló Fővárosi Kábítószerügyi Fórum is kiemelt feladatának fogja tekinti ezt.

Mi továbbra is küzdünk azért, hogy szemléletváltozás történjen a bűnmegelőzésben. Közérdekűadat-igénylésben kértük ki a három rendőrségi akció személyi és anyagi ráfordításait, hogy lássuk, mennyi adóforintot költ az állam kirakatakciókra ahelyett, hogy ugyanezt a szórakozás biztonságosabbá tételére fordítaná. Emellett, ahogy évek óta mindig, most is ingyenes jogsegélyt ajánlottunk a razziák érintettjeinek.

 

Kardos Tamás



Mindenkinek jár egy szabad nap!

Mindenkinek jár egy szabad nap!

64222664_10161745100000234_1478717524450213888_o.jpg

Magdi és szülőtársai évtizedek óta 24 órában gondozzák súlyos-halmozott fogyatékossággal élő gyermekeiket, hiszen hoztak egy döntést: inkább feladják önálló életüket, mintsem hogy egy messzi, határszéli embertelen tömegintézménybe adják őket. Férje viszont nem vállalta fiúk gondozását, elhagyta a családot. Azóta Magdi felnevelte két fiát, kerületről kerületre költözve, hogy valamilyen támogatást, segítséget kapjon a gyerekei nevelésében. De nyugdíjas szülő-társaihoz hasonlóan retteg, mi lesz Ferivel ha ő már nem tudja ellátni tovább, ha lebetegszik vagy baleset éri.

Az elterelés ára: ne hagyd, hogy veled fizettessék ki az elterelést!

Az elterelés ára: ne hagyd, hogy veled fizettessék ki az elterelést!

cop-policewoman-colleagues-funny-fig-police-4.jpg

Az elterelés lényege, hogy a jellemzően nehéz anyagi helyzetben lévő droghasználók segítséggel felhagyhatnak a fogyasztással, és így elkerülhetővé válnak a kábítószer birtoklása miatt megindítható további büntetőeljárások.  Ezt a segítséget teszi idézőjelbe az az új törvényi szabály, amely szerint az ügyészség a sikeres elterelés végén akár a teljes bűnügyi költség megfizetésére kötelezheti a gyanúsítottat. Olvasd el tájékoztatónkat a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségekről!

A kormány újra rúg egyet az oktatásba: megszüntetik a magántanulóságot

A kormány újra rúg egyet az oktatásba: megszüntetik a magántanulóságot

636586448207382734-gettyimages-200487905-002-900x0-c-default.jpg

Idén szeptembertől senki nem lehet többé magántanuló, ha ennek a törvényi lehetőségét is megszüntetik a jövő héten. Csak egy napja nyújtotta be a kormány, de jövő héten már el is fogadhatja azt a törvényjavaslatot, ami alapján egy sor változás jöhet a közoktatásban – például 2020-tól már a négyéveseket sem lehet felmenteni az óvodalátogatás kötelezettsége alól. A döntéseket pedig innentől a szülő, az igazgató vagy a jegyző helyett kormány alá rendelt hatóságok hozzák.

Szokás szerint bármilyen előzetes egyeztetés nélkül, váratlanul terjesztett elő a kormány egy köznevelési törvényt módosító salátatörvényt, pedig ezzel alapvető oktatási változásokat akarnak bevezetni. A Parlament jövő heti, rendkívüli ülésén pedig már el is fogadhatjáki az új szabályokat. A legnagyobb horderejű változás az lehet, hogy megszüntetik a magántanulóság intézményét.

Kik magántanulók Magyarországon?

2010 óta folyamatosan fogy a szabadság a magyar oktatásban. Az iskolákat államosították, egyentankönyvből egyentananyagot kell tanítani, rengeteget kell magolni, de kevés képességhez lehet hozzájutni. Az iskola nem tanít hatékonyan idegen nyelvet, nincs programozásóra, de van etika, egész napos iskola és kizsigerelt tanárok. Egyre több a szülő, aki nem szerette volna, hogy a gyereke rossz minőségű, poroszos, félkatonai rendszerben nevelkedjen, hanem – az államiból kimenekítve – értelmes, szabad, modern iskolába akarja járatni a gyerekét.

Igen ám, de mind kevésbé volt hova: az alternatív intézményeket is ellehetetlenítették, vagy olyan szigorú keretek közé szorították, hogy alig maradt lélegzetük. Ezért sokan döntöttek úgy, hogy a gyerekük oktatásáról az iskolarendszeren kívül fognak gondoskodni. Vannak, akiknek a gyereke „klasszikus” magántanuló, otthon készül fel a félévente esedékes vizsgákra. Mások viszont magántanárt bíznak meg, hogy tanítsa a gyereküket, és olyanok is vannak, akik másokkal összeállva tanulói csoportot hoznak létre. Ezek a gyerekek ugyanúgy járnak közösségbe, játszanak, tanulnak, mintha egy alternatív intézménybe járnának, közben pedig megfelelnek az állami elvárásoknak is, mert osztályozó vizsgákat tesznek. De mindezt sokkal szabadabban, mint az állami iskolában.

Kárvallottak: a kormány szegénységi bizonyítványa

De arról is beszélni kell, hogy az állami oktatás legreménytelenebb bugyraiban mind több az olyan gyerek, akivel egyszerűen képtelen bármit is kezdeni az iskola. Rossz magatartású, hátrányos környezetből érkező, nehéz sorsú gyerekekről van szók, akiknek a leglepusztultabb iskola, a legfáradtabb pedagógus és a legproblémásabb osztálytársak jutnak. Az itt tanító pedagógusok csaknem pótolhatatlanok – hiszen, érthető módon, kevesen szeretnének ilyen iskolában tanítani. Ezért amikor egy ilyen pedagógus azt mondja az igazgatónak, hogy nem bírja tovább kezelni ezeket a gyerekeket, az igazgató nem a tanártól vesz búcsút, hanem a problémás gyereket teszi az utcára.

Ezek azok a gyerekek, akikre a legjobban kellene odafigyelnie a rendszernek: különleges fejlesztést, speciális tudású pedagógusokat, extra figyelmet, személyes foglalkozást kellene nekik nyújtani. Ehelyett az utcára lökik őket.

Formálisan ez úgy néz ki, hogy az igazgató megbeszéli a szülőkkel, hogy kérvényezzék a gyerekük magántanulói státuszát, aztán megy minden, mint a karikacsapás: a gyerek csakhamar nemcsak az iskolán, hanem mindenfajta rendszeren kívül találja magát – nem neveli, nem tanítja senki.

A kormány ezzel a törvényjavaslattal beismeri, hogy ezt a helyzetet nem sikerült kezelnie. Most megpróbálja még jobban elleplezni, de attól még egyértelmű, hogy kísérletet sem tett a megoldására.

Rossz az egész rendszer

Tehát a magántanulók egy része menekül az állami oktatásból, egy másik részét pedig a rendszer maga veti ki magából. Ugyan miféle megoldást jelent erre, ha megszüntetik a magántanulóságot? Megjavul a rossz színvonalú, elmaradt, poroszos oktatás? Lesz egy csapásra felkészült pedagógusgárda, hogy a leghátrányosabb helyzetűeket felzárkóztassa?

Vagy inkább arról van szó, hogy a kormány tovább szigorítana, tovább korlátozná a szabadságot, ahelyett, hogy rendbetenné, amit elmulasztott megjavítani – vagy épp maga tett tönkre?

Súlyos jogkorlátozás

Túl azon, hogy milyen kártékony változtatásra készül megint a kormány, ne menjünk el amellett sem, hogy mindezt ezúttal is úgy tenné, hogy súlyosan korlátozza a polgárok jogait. Nem vitás, hogy az állam bizonyos mértékig beleszólhat abba, hogy a szülők hogy nevelik a gyereküket – például azzal, hogy tankötelezettséget vezet be, vagyis hogy minden gyereknek kötelező tanulnia, méghozzá az állam által meghatározott tananyagot. Helyes az is, hogy az állam ingyenesen működtet egy egész intézményrendszert, ami elvégzi ezt az oktató-nevelő munkát. De az már nagyon súlyos jogkorlátozás, ha mindenkit arra kötelez, hogy vegyenek részt ebben a rendszerben. A szülő szabadságának arra legalábbis ki kell terjednie, hogy eldönthesse: iskolába járatja a gyerekét vagy otthon tanítja, esetleg a rendszeren kívüli magántanulói csoportot szervez neki. Ezt a jogot elvonni szerintünk alkotmánysértő. Ha ezt a törvényt elfogadják, jogi eljárást indítunk a jogszabály megsemmisítése érdekében.

És akkor most mi lesz?

A magántanulóságot tehát megszüntetnék, helyette „egyéni munkarendet” lehetne kérelmezni. Igen, mostantól egy formális hatósági eljárásban egy kormányzati hivatal dönthetne majd arról, lehet-e kvázi-magántanuló a gyerekünk. Nemhogy szakértőnek, de még az iskola igazgatójának a véleményét sem kellene kikérni a döntés előtt. Ha pedig nem lennénk elégedettek a döntéssel, közigazgatási perben, a bíróság előtt próbálhatjuk meg elérni, hogy a gyerekünknek ne napi bejárással kelljen a poroszos rendszerben tanulnia.

A hosszabb (vagy akár határozatlan) időre magántanulói státuszban lévők is jó, ha résen vannak, mert a javaslat értelmében a kormányzati hivatal egy éven belül felülvizsgálja a státuszukat. Ha pedig nem tartja indokoltnak az „egyéni munkarend“-et, lehet pereskedni, vagy visszamenni az iskolarendszerbe.

Ezt nem hagyjuk annyiban

Az álláspontunk egyértelmű: ezt a súlyosan alapjogkorlátozó és ráadásul értelmetlen törvényt meg kell semmisíteni. Ha át is megy jövő héten a parlamenten, utána el kell érnünk, hogy ne maradhasson sokáig hatályban. A részletekkel hamarosan jelentkezünk, de egy biztos: ehhez rátok is szükség lesz, közösen kell cselekednünk!

Itt a vége, kiharcoltuk: nyilvánosságra kell hozni a kórházi fertőzések adatait!

Itt a vége, kiharcoltuk: nyilvánosságra kell hozni a kórházi fertőzések adatait!

12134671045_b3dbbf9f31_c.jpg

Majd’ két évig tartott, az EMMI minden lehetséges jogi utat végigjárt, a legabszurdabb érvekkel is megpróbálkozott, de hiába, mert győztünk: kiharcoltuk, közzé kell tenni a kórházi fertőzések adatait intézményekre lebontva! A Kúria tegnapi döntése sokéves titkolózásnak vetett véget, mostantól egyértelmű, amit mindig is állítottunk: a nyilvánosságra tartozik, hogy hányan fertőződnek meg és hányan halnak meg kórházi fertőzésben a magyarországi kórházakban. 

NEKED IS FONTOS, HOGY LEGYEN AKI FELLÉP A KÓRHÁZI FERTŐZÉSEK ELLEN? TÁMOGASD MUNKÁNKAT, HOGY TOVÁBB KÜZDHESSÜNK EGY ÁTLÁTHATÓBB ÉS BIZTONSÁGOSABB EGÉSZSÉGÜGYÉRT! TASZ.HU/TAMOGATAS


Az eltitkolás gyötrelmei

Hosszú sora volt annak, hogy hogyan igyekezett az állam eltitkolni a fertőzések adatait – belegondolni is rossz, mennyi értelmes munkát elvégezhettek volna annyi idő alatt, amíg álságos érveket keresgéltek az adatok jogellenes eltitkolására. Már 2016 elején is ezen vitatkoztunk, sőt az – akkor még valódi újságként működő – origo-nak már 2007-ben sem adták ki az adatokat.

Már ekkor, 2016 áprilisában is megjelentek azok a megmosolyogtató érvek, amikkel aztán később, a perben is előjött az EMMI. Próbálkoztak a jogászkodással, mondván: az adatok döntés-előkészítőnek minősülnek és nem adhatók ki. Valami furcsa koncepció alapján azt is jó ötletnek tartották, hogy az adatokat pánikkeltésre alkalmasnak állítsák be, és arra is hivatkoztak, hogy ezek félrevezethetnék a betegeket – mintha nem épp az ő dolguk lenne elmagyarázni az azokat.

Az EMMI abszurd érvekre hivatkozott, és közben nem tett semmit

2017-ben tehát elhatároztuk: jogi eszközökkel érjük el az adatok nyilvánosságra hozását. Szeptemberben beadtuk az adatigénylést, amit annak rendje-módja szerint meg is tagadtak, úgyhogy jöhetett a per. 2018 nyaráig tartott, míg másodfokon, jogerősen is nyertünk, de az EMMI ekkor is az időhúzást választotta, nem számított, hogy mekkora pofonba szaladnak bele. Tegnap viszont megszületett a Kúria döntése, amellyel megerősítette a másodfokú bíróság ítéletét, és kimondta, hogy a kórházi fertőzéses adatoknak intézményekre lebontva is nyilvánosaknak kell lenniük. A Kúria ezen felül tételesen elutasította az EMMI minden, az adatigénylés ellen felhozott érvét. Kimondta: nem igaz az, hogy egy statisztikai adatsor nyilvánosságra hozatala bárki személyes adatait veszélyeztetné, mint ahogy az sem igaz, hogy ezek az adatok döntés-előkészítő jellegűek lennének, amikor a titoktartás indokolt lehetne. Üdvözöljük, hogy a Kúria a  következetes álláspontunkkal egyezően arra is felhívta a figyelmet, hogy az államnak felelőssége van abban, hogy megmagyarázza és kontextusba helyezze a nyers adatokat, hogy azok ne legyenek riadalomkeltők. Az EMMI utoljára még megpróbálkozott azzal érvelni, hogy valójában nem is kezelik a kérdéses adatokat, mert azokat a tisztifőorvosnak jelentik az egyes kórházak. Amikor a bíróság rákérdezett, hogy rendelkezésükre állnak-e azok az adatok, amelyekről egyébként már két éve folyik a per, természetesen kénytelenek voltak beismerni, hogy a tisztifőorvos feletteseként az EMMI-nél is megvannak a kért statisztikák. A döntés értelmében az adatokat az ítélet kézbesítésétől számított 15 napon belül meg kell kapnunk az EMMI-től.És hogy mi történt ez alatt a két év alatt? A kórházi fertőzésekről csak alapszintű adatokat tartalmazó jelentést sem bírták egyszer sem közzétenni határidőben, legutóbb még trükközni is kellett vele. Amikor végre sikerült, az megint olyan érthetetlen lett, hogy nekünk kellett szakértő segítségével érthetővé tenni. Kásler miniszter közben bejelentett, rendeletet fogadtak el, de érdemben semmi nem változott.

És most mi lesz?

Szomorkás, hogy a mai ítélettel csak a 2015 és 16 közötti adatokhoz juthatunk hozzá – amikor beadtuk az adatigénylést, még nem léteztek frissebbek, és az ítélet nem vonatkozik az azóta keletkezettek adatokra. Úgyhogy most gyorsan beadjuk az adatigénylést a 2017-es adatokra is –  ezt már aligha tagadhatja meg a minisztérium. (A ‘18-as számoknak még elvileg nem kell készen állniuk, majd csak ősszel.)

Az biztos, hogy ha megkapjuk az adatokat, némi időt fog igénybe venni, hogy értelmezzük őket – feltételezzük, hogy olyan nyers adatokat fognak közölni, amiket még fel kell dolgozni. Szerencsére van pár önkéntes szakértőnk, akik már ajánlkoztak, hogy segítenek elvégezni ezt a munkát.

Amint megkapjuk az adatokat, elvégezzük a feldolgozásukat, az eredményekkel pedig hamarosan jelentkezünk!

Nagy lépést tehetünk ezzel az átláthatóbb és biztonságosabb egészségügy felé!