Elfogadhatatlan a képviselők belépési jogainak korlátozása

Elfogadhatatlan a képviselők belépési jogainak korlátozása

50259425_1941942979251968_1486191506279628800_n.jpgAz MTVA székházában decemberben történtek után várható volt, hogy a kormánypártok korlátozni akarják majd az országgyűlési képviselők közintézményekbe való belépési jogait. Bár konkrét tervezet még nincs, az Országgyűlés Igazságügyi Bizottsága megtette az első lépést a szigorítás irányába.

A törvénymódosítási javaslatot azzal indokolják, hogy a képviselőnek elsősorban a parlamenti munka során kell tájékozódnia, és a belépési jog nem lehet parttalan, nem gyakorolható visszaélésszerűen, nem akadályozhatja a szervek  rendeltetésszerű működését.

Ahhoz, hogy megértsük, miért elfogadhatatlan a tervezett korlátozás, tisztázzuk, hogy mi a képviselők belépési jogának rendeltetése!

Ez a jog több funkcióval bír, és a képviselők szerepének teljes félreértelmezése, ha a feladatkörüket (és jogaikat) a szűken vett törvényalkotásra korlátozzuk. A belépési jog nem valamiféle öncélú extra jogosultság: a törvényhozási feladatokhoz, a végrehajtó hatalom ellenőrzéséhez is kapcsolódik, hiszen így első kézből lehet információkat szerezni. Hogyan lehetne felelősségre vonni az illetékes minisztert a zárt intézményekben uralkodó állapotok kapcsán, ha a képviselő be sem juthat ezekbe, vagy éppen bejuthat, de a korlátozások miatt csak egy Patyomkin-faluban vezetik körbe?

Ráadásul az országgyűlés egy vitafórum is, ahol az Országház falain kívül történő események megvitatására is sort kell keríteni, tehát a képviselők véleménynyilvánítási jogának egyik garanciája is ez a belépési jog. Számos visszásság felderítése kapcsán is alkalmazható ez a jogosultság, ezt azonban akadályozza, ha szigorú korlátokat írnak elő a képviselőknek. Gondoljunk csak arra, mennyi és milyen jogsértésre derülhet fény egy országgyűlési képviselő váratlan látogatása kapcsán egy-egy közintézményben. Számtalan példa akadt már erre: gyermekotthonba, menekülttáborba, rendőrségi előállító helyiségbe is beengedtek már országgyűlési képviselőt tekintettel a képviselői igazolványukra. És igen, a jelenlegi kormánypártok képviselője is hivatkozott már az igazolvány nyújtotta lehetőségekre.

Az Igazságügyi Bizottság érvelése azért is álságos, mert a hatályos törvény is tartalmazza azt, hogy a belépési jog nem akadályozhatja a meglátogatott intézmény rendeltetésszerű működését, tehát ez a jog most sem parttalan. Ezzel nyilván tisztában van az előterjesztő is, így a tervek között valószínűleg a hozzáférés időbeli, térbeli korlátozása szerepel majd. Félő, hogy a korlátozás nagyon aránytalan lesz.

Végül azt se felejtsük el, hogy a nyilvánosság szűkülésével (pl. újságírók kitiltása, korlátozása, ignorálása) az országgyűlési képviselők belépési joga is felértékelődik. Ők maradnak ugyanis azok, akik az átlagemberektől eltérően szinte mindenhova szabad bejárással bírnak, így beszámolhatnak arról, mit láttak ezeken a helyeken.

Ezt a jogot korlátozni meggondolatlan, veszélyes, és a nyilvánosság további szűkítésének eszköze. Mi a jövőben is azon fogunk dolgozni, hogy a közügyek szabad megvitatásához és a parlamenti munkához szükséges nyilvánosság biztosított legyen.

 

Döbrentey Dániel

A roma embereknek is joga van nyugodtan sétálni az utcákon

A roma embereknek is joga van nyugodtan sétálni az utcákon

img_3761.JPG

Lakatos J. Attila Budapesten élő, szociális munkásnak tanuló egyetemista. Jó kiállása, mosolya rendszeresen szemet szúr a rendőrségnek, így nagyjából havonta egyszer igazoltatják. Az igazoltatásokkal eleinte nem sokat törődött, nincs mit rejtegetnie. Ez rendszerint néhány perc, a rendőrök kérdéseket tesznek fel, ellenőrzik az adatait, megállapítják, hogy nem szerepel egyik nyilvántartásban sem, majd útjára bocsátják. Ám ezek az alkalmak rendszeressé váltak és Attilának kezdett egyre zavaróbbá válni, hogy akárhová ment, mindig éppen őt szúrták ki az utcán járőröző rendőrök.

2017-ben, egy októberi napon, Attila a Szent Gellért téri metró bejárata előtt várakozott és egy szendvicset majszolt. Egyszer csak feltűnt két járőröző rendőr, akik hamarosan odaléptek hozzá és a személyijét kérték:

“Ahogy korábban, most is megkérdeztem, hogy mi az igazoltatás oka. Erre az egyik rendőr közölte velem, hogy “fokozott ellenőrzés van elrendelve az országban.” Ezt a választ már hallottam, kivételesen az igazságra lettem kíváncsi, ezért megkérdeztem őket, “de most komolyan, miért pont engem ellenőriznek?” Erre azt válaszolta, (a rendőr), hogy az ellenőrzés célja az országban jogtalanul tartózkodó személyek kiszűrése. Erre azt feleltem, hogy nem migráns vagyok, hanem roma, és már elegem van az ellenőrzésekből."  

Kit és mikor igazoltathat a rendőrség? Mi az a fokozott ellenőrzés?

A rendőrségi törvény az igazoltatással kapcsolatban sajnos nagyon tágan fogalmaz. A lényeg, hogy kell valamilyen ok, gyanú, ami miatt a személyazonosságot meg kell állapítani. Azonban még ennyire sincs szükség azon a területen, ahol a Budapesti, vagy az Országos Rendőrfőkapitány által meghatározott időtartamra fokozott ellenőrzést rendeltek el. Ezen a területen és az adott időszakban gyakorlatilag bárkit lehet igazoltatni, zsebeit, autó csomagtartóját átkutatni. Ez tehát egy adott területre koncentráló célzott rendőri intézkedés a jogsértő cselekmények gyors megszüntetése érdekében. Súlyosan jogsértő helyzetet teremt azonban, ha a fokozott ellenőrzést hónapokra, teljes megyékre, vagy akár az ország egész területére rendelik el, megkerülve ezzel a rendőrségi törvényt, ahogy ez történt 2015-2017 között. Újabban inkább egyes megyékre, vagy Budapest teljes közigazgatási körzetére adják ki az utasítást, amely álláspontunk szerint továbbra is jogsértő helyzetet teremt. Erről bővebben itt olvashat: https://tasz.hu/cikkek/fokozott-ellenorzes-fokozott-jogsertes

Attila elmondása szerint próbálta az intézkedő rendőrök nevét és jelvényeik számát felírni, azonban nem volt nála toll. Kérése ellenére a rendőrök nem adtak neki, helyette az javasolták, hogy kérjen a járókelőktől. Attila jelezte az intézkedő rendőröknek, hogy az ellene folytatott igazoltatások sértik, és nagyon rosszul érintik, valamint úgy véli, hogy ez mélyíti a társadalomban meglévő romaellenességet is: A járókelők csak annyit látnak, hogy a rendőrök “persze megint” egy roma származású embert igazoltatnak.  

Az adatai a nyilvántartásban most sem szerepeltek, így az intézkedés lezárult, a rendőrök elmentek. Ezt követően Attila haladéktalanul panaszt tett a Független Rendészeti Panasztestület előtt.

A Független Rendészeti Panasztestület (FRPT) csak állást foglal, vitát eldönteni nem tud. Ha az Ön beszámolója és a rendőrök vallomása eltér egymástól, a Testület nem tudja feloldani az ellentmondást.

Az FRPT eljárásában a rendőrök határozottan cáfolták, hogy ezek az állítások elhangzottak volna. Állították, hogy nincs módjuk megállapítani senkinek a származását. Csupán arról tájékoztatták kérésére a panaszost, hogy a fokozott ellenőrzés célja többek között a jogosulatlanul belföldön tartózkodó külföldi személyek kiszűrése. Az igazoltatás okáról elmondták, hogy Attila “idegesen, gyanúsan nézett feléjük”, valamint az igazoltatás helyszíne és Attila hátizsákja, öltözéke együttesen váltotta ki az igazoltatás szükségességét. Az FRPT a rendelkezésére álló 90 nap alatt sem tudta eldönteni a vitát, végül csak széttárta a karját és áttette az ügyet az igazoltatást végző rendőrséghez. Vagyis innentől a rendőrségnek kellett vizsgálnia a saját állományába tartozó rendőrök eljárását.

A rendőrség tárgyalást is tartott, amire megidézte az intézkedő rendőröket és ügyfelünket. A “szembesítés” nem sok eredménnyel zárult, a panaszt elutasították. Miután fellebbezésünket a rendőrség másodfokon is elutasította, a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságtól kértük, hogy állapítsa meg

- a rendőrök ügyfelünk bőrszíne és vélt etnikai hovatartozása miatt igazoltatták őt,

- az igazoltatásra nem volt okot adó körülmény, ezért az önkényes és indokolatlan volt,

- a rendőrség általi vizsgálat nem volt jogszerű, mert diszkriminációs ügyekben fordul a bizonyítási teher, azaz a rendőrségnek kellett volna bizonyítania, hogy nem diszkriminált,

- a rendőrség által az igazoltatás jogalapjaként megjelölt fokozott ellenőrzés egész országra és több hónapra való elrendelése alaptörvény-ellenes, és súlyosan jogsértő, visszaélésekre alkalmas helyzetet teremt, ezért forduljon az Alkotmánybírósághoz.

A Bíróság 2019. február 28-án kihirdette az ítéletet, elutasította a keresetet. Az ítélet lényegében egyik érvünkre sem reagál, olyan, mintha ezeket meg sem írtuk volna. Egyszerűen elfogadja az országos fokozott ellenőrzés tényét, és azt, hogy emiatt jogszerűen igazoltathatták Attilát. A történettel kapcsolatban a rendőrök beszámolóját fogadja el, akik “részrehajlás nélkül”, “az etikai kódex szerint” végzik munkájukat.

Tévhit, hogy az igazoltatás hatékony módja a bűnüldözésnek: Nem az szolgálja a rendet és mindannyiunk biztonságát, ha a rendőrök minden ok nélkül, szúrópróbaszerűen igazoltatgatnak az utcán, hanem ha célzottan nyomoznak és körözik a bűnelkövetőket.

Hasonló esetben javasoljuk, hogy kérje a TASZ ingyenes jogi segítségét, vagy panaszával az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz forduljon!

Pócs-botrány: több mint nem szerencsés

Pócs-botrány: több mint nem szerencsés

kazan-felgyujt-pocs-janos-roma-cigany-1000x664.jpg

A Fidesz szerint nem szerencsés a frakcióhoz tartozó képviselő, Pócs János nagy visszhangot keltett videója, még ha viccből is készítették, mert félreértésre adhat okot. Mi ennél jóval erősebb elhatárolódást várunk el a kormányzó párttól. 

Pénzt nem kaptak, de felléptek a kórházak a kórházi fertőzésekkel szemben

Pénzt nem kaptak, de felléptek a kórházak a kórházi fertőzésekkel szemben

stethoscope-hanging-over-plastic-shelf-bw_2.jpg

Átlátható egészségügyért folytatott küzdelmünk kiemelt célja, hogy végre mindenki tisztán láthasson az egészségügy válságát talán legvilágosabban mutató probléma, a kórházi fertőzések ügyében. Múlt nyáron az EMMI végre bejelentette, hogy érdemben tenni kíván a fertőzések elkerüléséért, mi pedig most utánajártunk, hogy valóban történt-e előrelépés: körkérdést küldtünk a kórházaknak, írtunk a tisztifőorvosnak és önkénteseinket is megkértük, hogy járják be a kórházakat és osszák meg velünk a tapasztalataikat. Az eredmény: bár találkoztunk furcsaságokkal, és jellemző a pénzhiány, a kórházak áldozatos fellépése bizakodásra ad okot.

TASZ25: Honnan indult a TASZ?

TASZ25: Honnan indult a TASZ?

screen_shot_2019-03-11_at_10_41_48.png

12 különböző témával foglalkozunk ma, de honnan indult Magyarország vezető emberi jogi szervezete? Hogyan jutottak oda jogászok a ‘90-es években, hogy létre kell hozni egy jogvédő szervezetet? Mi alapján dőlt el, hogy milyen témákkal foglalkozzanak az induláskor, és hogyan bővültek a témáink? Mára nagyon sok mindennel foglalkozunk, de a fő cél a kezdetek óta nem változott: az állampolgárok önrendelkezési jogának védelme, az egyenlõ bánásmód elvének betartatása és az állampolgárok jogtudatosítása.

A családtól távol töltött éveket senki sem adhatja vissza

A családtól távol töltött éveket senki sem adhatja vissza

father-holding-sons-hand-who-is-blowing-soap-bubbles_1.jpg

Négy évig éltek családjuktól távol Barbara gyermekei és hiába döntött úgy 2016-ban a bíróság, hogy otthon van a helyük, a gyámhatóság hónapokig nem intézkedett. Ezért újabb pert indítottunk, aminek eredményeként a Debreceni Ítélőtábla január 30-án kimondta, hogy a gyámhatóság jogsértően járt el és kártérítést is megállapítottak a családnak. Mi azonban nem állunk meg itt: rendszerszinten szeretnénk változtatni a főként szegénységben élő, roma családokat sújtó gyakorlaton.

Barbarával és Miklóssal 5 éve találkoztam először, egy dél-borsodi faluban, ahova azért hívták helyi cigány közösség tagjai a TASZ-t, mert úgy érezték, elviselhetetlen a helyi gyermekvédelmi gyakorlat. Azokban az években majd’ negyven gyereket vittek el a faluból állami gondozásba, szinte kizárólag cigány családokból. Köztük Barbara öt gyermekét is. Két legidősebb gyermeke aztán felnőtté válva hazakerült, de három fia továbbra is nevelőszülőknél maradt. Barbara és a többi roma szülő abban kérte a segítségünket, hogy sok év után hazakerülhessenek a gyermekeik. Pár hónappal később Barbara életet adott legkisebb gyermekének, Bencének, akire otthon vártak a gyermekjátékok, a kiságy. De hiába ment oda a TASZ jogásza a kórházba, tiltakozott a méltatlan eljárás ellen, az anyát hazaküldték 2014 májusában a kisbaba nélkül. Ekkor kezdtünk bele a hosszadalmas jogi eljárásokba annak érdekében, hogy a három nagyobb fiú és az újszülött Bence is hazakerüljön. Emellett minden héten látogattuk a családot, hogy tartsuk bennük a lelket.Helyi szociális munkát is végzünk már 5 éve, hiszen azt tapasztaltuk, ebben a faluban is hiányosan működik a gyermekjóléti alapellátás.

Hiába próbálkoztunk azonban egy éven át a gyámhivatalnak igazolni, hogy a szülők egy rendezett családi házban laknak és Miklós hosszú évek óta dolgozik, ezért minden adott a gyermekek hazatérésére, a hatóság elutasította őket. Ezért bepereltük a gyámhivatalt 2015 őszén, és sikerrel bebizonyítottuk, a gyerekek jogellenesen élnek nevelőszülőknél. 2016 májusában kimondta a bíróság, hogy egy éve otthon kéne lennie a gyerekeknek. A gyámhivatalnak viszont még ez a jogerős ítélet sem volt elég jelzés ahhoz, hogy azonnal hazaengedje a fiúkat, további 5 hónap eltelt, mire szeptember végén hazaköltözhettek.

Mindezek miatt újra bepereltük a gyámhivatalt. Ekkor már “papírunk volt róla”, hogy másfél évet voltak jogellenesen állami gondozásban Barbara gyerekei. Az új perben viszont már azt akartuk kimondatni a bíróságon, hogy a gyámhatóság folyamatos ellenállása, kekeckedése, passzivitása sérti a családtagok személyiségi jogait, a gyermekek jogát, hogy a szüleikkel élhessenek, és a szülők jogát, hogy maguk neveljék gyerekeiket. Az elsőfokú bíróság elutasította kérelmünket, de a Debreceni Ítélőtábla részben megváltoztatta az ítéletet, és kimondta, a gyámhatóság folyamatos időhúzásával - azzal hogy nem hajtotta végre az ítéletet, és nem adta haza Bencét sem időben,-  valóban sérült a felperesek családi élethez való joga. Emiatt egymillió forint sérelemdíjat is megítélt a bíróság. 

Az ítélet jelentőségét az adja, hogy Magyarországon évente sok ezer mélyszegénységben élő családból emelik ki a gyerekeiket, akiknek alig van esélye hazakerülni önerőből, hiszen ehhez akár évekig pereskedniük kell a hatósággal. Mégis van értelme a harcnak, hiszen Barbara nemcsak, hogy visszakapta fiait, de az Itélőtábla azt is elismerte, hogy neki is van emberi méltósága, az ő jogait sem lehet sárba tiporni, és megilleti a leghátrányosabb helyzetű roma szülőket is a jogvédelem. 

csendesforradalmar_gomb.png

Az alapvetően mélyszegénységben élő magyar roma lakosságot sújtó jogellenes kiemelési gyakorlatot rendszerszintű problémának tekintjük, ezért az Európai Roma Jogok Központjával (ERRC) közösen dolgozunk a jogellenes gyermekkiemelések ellen. Barbara családjának a kezdetektől nyújtottunk jogi képviseletet.

Nagy eredmény, hogy az Ítélőtábla kimondta, hogy valóban megsértette a gyámhatóság a családtagok alapvető jogait, ám nem állunk meg még itt sem, hanem a Kúriához fordulunk. Amellett ugyanis, hogy ügyfeleinknek szerettük volna gyermekeit visszajuttatni és sérelmeiket kimondatni a bírósággal, az is a víziónk része, hogy rendszerszinten változtassunk a rossz gyakorlatokon, és így az Ítélőtábla által még el nem ismert további jogsértéseket is kimondassuk a bíróságon.  

 

Sokkal több az érzékeny adat, mint azt elsőre gondolnánk

Sokkal több az érzékeny adat, mint azt elsőre gondolnánk

rear-view-of-woman-looking-down-bw.jpg

Egy Pest megyei településen meghalt egy kétéves kisfiú. Az általános iskola igazgatónője  egy nyílt Facebook-csoportban meg szerette volna nyugtatni a kedélyeket, de közben a hozzátartozók érzékeny egészségügyi adatait is nyilvánosságra hozta. Az értesüléseiről ráadásul később kiderült, hogy nem is feltétlenül igazak, legalábbis erre utal egy hozzánk érkezett levél. Az igazgatónőt nem vezérelte rossz szándék, és neveket sem említett, de a körülmények alapján könnyen rá lehetett ismerni  az érintettekre. Az eset rámutat arra, hogy sokan nincsenek tisztában azzal, hogy milyen adatokat lehet terjeszteni és mi az, aminek a közzététele már jogsértő.

TASZ25: A Független Jogvédő Szolgálat és a magyar jogvédelem alapjai

TASZ25: A Független Jogvédő Szolgálat és a magyar jogvédelem alapjai

52075959_10161288812385234_8158340071523614720_o.jpg

2019-ben ünnepljük 25. születésnapunkat. Ennek alkalmából felelevenítjük a kezdeteket, illetve az elmúlt évek meghatározó pereit, fordulópontjait, eseményeit. A visszatekintés fontos eleme a múlthoz való visszanyúlás, a szervezet létrejöttét megelőző események felidézése. Jelen esetben a Független Jogvédő Szolgálat egy 1988-as felhívásának szövege, melyet ha végig olvasunk, egyértelmű képet kapunk arról, milyen nehézségekkel küzdöttek még a ‘80-as évek végén is az állampolgárok.

„Nem akarom elképzelni azt a világot, ahol hozok egy rossz döntést, és vége”

„Nem akarom elképzelni azt a világot, ahol hozok egy rossz döntést, és vége”

6281166228_979a455756_b.jpg

A pszichiátriai problémák felerősödése, a munkavállalási esélyek romlása, a teljes felépülés hátráltatása – ügyfelünk saját példáján keresztül mutatja be a káros következményeit annak, ha egy túladagolás miatt a rendőrséget is értesítik.