Sérti az emberi méltóságot, ha a rendőrök figyelmeztetés nélkül alkalmaznak könnygázt egy tüntetésen

Sérti az emberi méltóságot, ha a rendőrök figyelmeztetés nélkül alkalmaznak könnygázt egy tüntetésen

68412496_1262270027285138_8448717729459863552_n.jpgA Független Rendészeti Panasztesület szerint szabálytalanul járt el a rendőrség, amikor a “rabszolgatörvény” elfogadása utáni tüntetésen nem figyelmeztette a tömeget a könnygázra. Azt is kiderítettük, mennyire veszélyes az egészségre az a fajta könnygáz, amit a rendőrök békés tüntetőkre is ráfújtak decemberben. 


A tavaly év végi tüntetéshullám idején többször is felhívtuk a figyelmet arra, hogy jogellenes, ha a rendőrség nem figyelmezteti a tüntetőket a kényszerítő eszközök használatára. Többször előfordult ugyanis, hogy a demonstrálók egy része agresszívvé vált, amire a rendőrség könnygázzal válaszolt. Ezzel a legnagyobb probléma az volt, hogy ez sokszor felszólítás nélkül történt. Így sem azok, akik jogsértést követtek el, sem a békés tüntetők nem kaptak esélyt arra, hogy megússzák a veszélyes könnygázt.

A Független Rendészeti Panasztestület egy ügyfelünk panasza nyomán most megállapította, hogy tavaly december 12-én, a “rabszolgatörvény” elfogadása utáni tüntetésen a rendőrség szabálytalanul járt el, amikor nem figyelmeztette a tömeget a könnygáz használatára. Igaz, hogy a tüntetők egy része erőszakossá vált, ügyfelünk azonban teljesen békés maradt, ennek ellenére ő is bőségesen kapott a könnygázból. Az FRPT szerint a rendőrségnek jól hallhatóan figyelmeztetnie kellett volna a tüntetőket arra, hogy kényszerítő eszközt fog használni, de ez elmaradt. A rendőrség arra hivatkozott, hogy a tüntetés helyszínére nem tudtak volna behajtani a hangosbeszélőkkel felszerelt járművel, ezért maradt el a hangszórós figyelmeztetés. A panasztestület azonban kimondta, hogy nagy létszámú, kifejezetten zajos tüntetésen sem lehet technikai nehézségekre hivatkozni a felszólítás elmaradása miatt. 

Az FRPT megállapította, hogy súlyos alapjog-sérelem történt: békésen tüntető ügyfelünknek sérült az emberi méltósághoz fűződő joga, mikor lefújták könnygázzal. Az FPRT állásfoglalásának legfontosabb része:

frpt_konnygaz.jpg

Miért veszélyes a könnygáz?

A könnygáz (szakzsargonnal élve: ingerlőgáz vagy könnyfakasztó gáz) - bár hatása optimális esetben viszonylag rövid idő alatt elmúlik - korántsem teljesen veszélytelen. Erre mutat rá az INCLO nevű szabadságjogi szervezet elemzése és a TASZ által benyújtott közérdekű adatigénylés eredménye is. Az INCLO összefoglalója szerint a könnygáz sérüléseket - pl. égési sérülések, szaruhártya-szakadás - okozhat a szemen, sőt, szélsőséges esetben akár légzésleállást is. A bőrtünetek az enyhe bőrpírtől a felhólyagosodásig terjedhetnek, a kémiai irritánsok pedig hatással vannak a szív- és érrendszerre, a gyomornyálkahártyára és a pszichés állapotra is. Bár a tudományos adatok itt még elég bizonytalanok, egyes kutatások a várandós nőket intik fokozott figyelemre, mivel a nagy mennyiségű könnygáz károsíthatja a magzatot és akár vetélést is okozhat. 

Nem sokkal megnyugtatóbb az adatigénylésünkre adott válaszokból kirajzolódó kép sem. A rendőrséget arról kérdeztük, hogy milyen típusú gázokat használtak tavaly december 14-én, mivel egy korábban itthon nem látott, a sajtó szerint orosz gyártmányú gázhabot is használt ekkor a rendőrség. Az is érdekelt minket, hogy a bevetett gázoknak milyen egészségügyi hatása van. A Készenléti Rendőrség példaértékűen válaszolta meg az adatigénylésünket. Elküldték az alkalmazott gázok ún. biztonsági adatlapjait, melyeket közérdekű adat jellegükre tekinttel közzé is teszünk (1, 2, 3, 4). A magyar és amerikai gyártású gázokról az alábbiakat tartalmazzák az adatlapok:

Miért van szükség figyelmeztetésre?

A kényszerítő eszközök használatát megelőző figyelmeztetés megkövetelése semmiképpen sem céltalan jogászkodás. Mivel a rendőrség a nyilvánosan hozzáférhető adatok szerint is veszélyes eszközökkel dolgozik, mindenképpen elvárható, hogy a tüntetéseken résztvevők még azelőtt el tudják hagyni a demonstráció területét, ha akarják, hogy könnygázt kapnának az arcukba. Különösen igaz ez azokra, akik békés tüntetőként, egyszerű érdeklődőként vagy akár a sajtó munkatársaként vannak jelen, de ez a védelem mindenkit megillet. 

Persze, mondhatnánk, hogy aki részt vesz egy erőszakossá váló tüntetésen, az számítson a könnygázra. Ez az érvelés azonban nem számol azzal, hogy egy nagy tüntetés békés résztvevője csak úgy tudhatja meg, hogy agresszívvá vált a demonstráció, ha a rendőrség tájékoztatja erről. Csak ezzel válik mindenki számára nyilvánvalóvá, hogy a területet el kell hagynia, mert különben veszélynek teszi ki magát.

Reméljük, hogy a jövőben minél kevesebbszer lesz szükség a könnygáz használatára, ha pedig mégis erre kerül a sor, a rendőrség tájékoztatja majd a tüntetőket. A tapasztalatok szerint december második felében már vittek magukkal hangosbeszélőt a rendőrök, és ha nem is mindig érthetően, de megpróbáltak kommunikálni a tömeggel. 

A TASZ mindig kiállt azok mellett, akiket tüntetésen való részvételükkel összefüggésben jogsérelem ért. Ha tüntetőként jogsérelem ér, vagy a gyülekezési joggal kapcsolatos kérdésed van, fordulj jogsegély-szolgálatunkhoz!  

Döbrentey Dániel

factsheets_poster_hungarian_chemical_irritants_web_2_1_-page-001.jpg

Ne törődj bele, ha tönkreteszik a lakóhelyed!

Ne törődj bele, ha tönkreteszik a lakóhelyed!

clayton-cardinalli-vhn5f2gpqqi-unsplash.jpgFanni évek óta egy kertvárosi házban él családjával. Egyik napról a másikra a békés és csendes környéken munkagépek jelentek meg, és több, nagy társasházat is építeni kezdtek, ami amellett, hogy a kilátást is tönkretette, a mélyépítések miatt statikai problémákhoz is vezetett. Fanni szerette volna elérni önkormányzati képviselőjét, hogy meggyőzze, tegyen meg mindent a városrész megóvásáért. Nem hitte volna, hogy milyen akadályokba ütközik majd. 

Én nem adom intézetbe az anyámat!

Én nem adom intézetbe az anyámat!

hand-3667028_1920.jpgEmlékszem, hogy belépek az ajtón, és egyből megcsap a jellegzetes szag, ami évig belengte a házunkat. A kórházakéhoz hasonló, elvegyülve a saját otthonunk megszokott illatával. Sűrű, állott levegő, betegségre emlékeztet. Valószínűleg az a szobavécé okozta, ami egy idő után már a nappalink közepén állt, miután nagymamám már sem a mosdóig, sem a hálószobáig nem tudott elmenni. Ebben az időszakban lettem egyetemista, ezért elköltöztem otthonról, és csak hétvégén jártam haza. Így már nem kellett részt vennem a napi gondozási feladatokban, de pont ezért rettegtem, hogy mit találok majd otthont, ha hazamegyek. Minden hétvégén kötelességtudóan hazamentem, és minden hétvégén görcs volt a gyomromban. De ez semmi ahhoz képest, amit édesanyámnak át kellett élnie, miközben látta, és egyszerűen nem akarta elhinni, hogy napról napra, a szeme előtt épül le a saját anyja.

Az Alkotmánybíróságon megáll az idő

Az Alkotmánybíróságon megáll az idő

close-up-of-vintage-clock-bw.jpg

Mennyi ideig tart ma jogot érvényesíteni az Alkotmánybíróságon? Nagyon sokáig. Az alkotmányjogi panaszok elintézésének nincs határideje, ami miatt sokszor évekig semmi nem történik egy-egy ügyben. Amíg pedig a testület nem dönt, addig fennmarad a jogsérelem. Az Alkotmánybíróság döntése csak megszüntetheti a jogsértő helyzetet, ellentételezni nem tudja, ezért különösen fontos lenne, hogy észszerű időn belül lehessen számítani a döntésére. Az alábbaikban kiderül, hogy nem nagyon lehet.  

Kevésbé vesznek emberszámba, mert nem vagyunk szemmagasságban

Kevésbé vesznek emberszámba, mert nem vagyunk szemmagasságban

Éva négy évvel ezelőtt vesztette el a jobb lábát, és azóta teljesen megváltozott az élete, de nem csak a betegség miatt. Főállású aktivista lett, sikerült Orosházára hívnia az angol nagykövetet, és kiharcolta egy uszoda akadálymentesítését. Korábban egyáltalán nem érdekelte a fogyatékkal élők és más hátrányos helyzetű csoportok élete, most viszont szinte teljesen ennek szenteli magát. Még rengeteg terve van, de a megvalósításukhoz az kellene, hogy ne legyen teljesen magára, illetve tinédzserkorú lányára utalva a mindennapokban.

Évának 41 éves korában kellett amputálni a jobb lábát, de mindez nem akadályozza meg abban, hogy hihetetlenül aktív életet éljen. Habár munkáját elveszítette, talán még több a tennivalója, mint korábban. Minden idejét lefoglalja az, hogy felhívja a figyelmet a fogyatékkal élők, illetve más, marginalizált csoportok helyzetére, és ahogy csak tud, tegyen másokért. Ezért vállalta azt, amit valószínűleg kevesen tettek volna meg a helyében: a több mint 30 fokos melegben, hajnalban kelve utazott el Orosházáról Budapestre vonattal, hogy életében először részt vegyen a Budapest Pride felvonuláson. Csak azért, mert fontosnak tartja, hogy ő is kiálljon az LMBTQ emberek jogaiért. Egy Go Prót is hozott magával, hogy megörökítse, mekkora kínlódás egy kerekesszékkel közlekedő ember számára egy ilyen út, hiszen minden eszközzel igyekszik ráirányítani a figyelmet a mozgáskorlátozott emberek problémáira. 

„Nem vagyunk szemmagasságban”

Éva amputációja óta kénytelen kerekesszékkel közlekedni otthon és az utcán is. Az elmúlt négy évben megtapasztalta, mennyire másként kezelik az emberek ezért. Ez nem is maga miatt, hanem elsősorban azok miatt a mozgássérültek miatt zavarja, akik félnek a kíváncsi, szánakozó tekintetektől, így inkább a négy fal között maradnak. Korábban Évát is bántotta, ha megnézték, de nem hajlandó visszavonultan élni.

Például rendszeresen jár úszni, igaz, ehhez az kellett, hogy kiharcolja, akadálymentesítsék a gyopárosfürdői tanuszodát. Már a jobb lába elvesztése után, tavaly tanult meg úszni, majd hónapokig levelezett az uszoda vezetésével az akadálymentesítés miatt. Mindig azt a választ kapta, hogy erre nincs elég pénz. Éva azonban nem hagyta magát leszerelni, kinézte, hogy mennyibe kerül egy mobilrámpa, majd személyesen megkereste a polgármestert, és közölte vele, hogy mindössze 50 ezer forintból meg lehetne oldani, hogy a kerekesszékkel közlekedők is eljuthassanak a medencéhez. Ezek után egyszer csak kapott egy levelet arról, hogy mehet megnézni az akadálymentesítési terveket. Az akadálymentesítés meg is valósult, persze nem 50 ezer forintból, amit azóta is mindig Éva orra alá dörgöl a főigazgató, ha összetalálkoznak. „Én azt gondolom, hogy a 21. században alapvetőnek kellene lennie, hogy egy fürdő akadálymentes legyen” – mondja erről Éva, akit nem lehet ilyesmivel megfélemlíteni. Még annak is utánanézett, milyen uniós előírások vonatkoznak a fürdőkre.59356685_411528812960608_1557314738772246528_o.jpg

Számára ugyanis nagyon fontos, hogy minél önállóbban élhessen, és nagyon zavarja, ha ki van szolgáltatva másoknak, még akkor is, ha alapvetően nem szégyell segítséget kérni. Éva szerint oda kellene figyelni arra, hogy azért, mert valaki kerekesszékbe kerül, ne veszítse el az önállóságát és az önrendelkezéshez való jogát.

Mert így érezzük magunkat embernek.

„Akkor szembesültem a falakkal”

Éva Orosházán nőtt fel és a mai napig ott él, ezért jól ismerik a városban, mégis úgy érzi, hogy kevésbé veszik emberszámba, mióta – ahogy ő fogalmaz – nincs szemmagasságban. „Ez azért zavar, mert más megijed ettől. Inkább bezárkózik és nem megy emberek közé” – mondja.

Decemberben lesz négy éve, hogy amputálni kellett a lábát, és először természetesen ő is elkeseredett, főleg azért, mert az ismerősei, barátai elmaradtak mellőle. Teljesen a vele együtt élő, legkisebb lányára volt utalva, aki akkor még csak 12 éves volt. Miután hazakerült a kórházból, az önkormányzatnál közölték Évával, hogy várólistára teszik a házi segítségnyújtáshoz, ami minimális segítséget nyújtana az otthoni feladatokban. Mindezt úgy, hogy frissen műtötték, illetve az újonnan megtapasztalt mozgáskorlátozottsága miatt nem tudta ellátni magát. Az nem derült ki, hogy mennyit kellett volna várni a házi segítségnyújtásra, mert Éva inkább úgy döntött, megoldanak mindent ketten, a lányával együtt. Így aztán soha nem is vett igénybe semmilyen szociális szolgáltatást, amelyeket egyébként kötelezően kellene biztosítania az önkormányzatoknak.

Lánya segített neki enni, tisztálkodni és vécézni is, emellett ő vitte levegőzni – rengetegszóval tennivaló feladat rá hárult, ami a mindennapi élet része. Ez természetesen nem egy 12 éves, iskolás lánynak való feladat, amivel Éva is tisztában van, de nem volt más választása. „Mindig mondom neki, hogy arra lennék kíváncsi, hogy ő hogy élte meg ezt, de nem hajlandó beszélni róla” – mondja. Mivel lánya azóta Szegeden tanul gimnáziumban, Éva teljesen magára maradt a napi feladatokkal. De nem bánja, mert azt látja, hogy a lánya jól érzi magát a kollégiumban.

Úgy voltam vele, hogy ő rengeteg szart végigcsinált mellettem, szó szerint, és hátha ezzel vissza tudom adni valamennyire a tinikorát.

Éva most már teljesen el tudja látni magát, de az utazáshoz továbbra is fontos lenne neki a segítség. A Budapest Pride-ra is úgy tudott eljönni, hogy lánya vele tartott.

Éva szerint az is nagy baj, hogy a mozgáskorlátozott emberek sokszor nincsenek tisztában a saját jogaikkal. „Folyamatosan jöttem rá az elmúlt négy évben, hogy milyen jogaim vannak, mire vagyok jogosult, és hogyan tudom azt elérni” – mondja. Mikor elkezdett ennek utánajárni, akkor döbbent rá, mennyi hátrány éri a fogyatékkal élőket a mindennapokban.

„Merek nagyot álmodni”

Saját bevallása szerint Évát egészen addig nem érdekelte a fogyatékkal élők helyzete, amíg maga nem került ilyen helyzetbe. Azóta azonban igyekszik segíteni, ahol tud, számos szervezetnél vállal aktivista vagy önkéntes feladatokat, például a Rehab Critical Massnál vagy a Magyar Rett Szindróma Alapítványnál. Emellett négy éve szervezi Orosházán a Fogadj el! napot, ami egy összfogyatékossági rendezvény. Erre minden évben meghív egy vagy két ismert embert, plusz érintettet családokat. „Őszinte, sírva nevetős beszélgetéseink vannak arról, hogy hogyan éljük meg ezt a létet” – mondja.

65933046_10214385862419400_7231863622312394752_o.jpg

Éva a Budapest Pride-on is találkozott Iain Lindsay nagykövettel, csináltak is egy közös fotót 

A rendezvény ötlete onnan jött, hogy Éva az amputáció után megtapasztalta, a fogyatékosság kérdése még mindig tabu. Ezért igyekezett mindenféle érintetti csoportot megszólítani és egy asztalhoz ültetni, hogy mindenki beszélhessen a saját nehézségeiről. Tavaly az a megtiszteltetés érte, hogy két vendég is ellátogatott Orosházára a Fogadj el! nap kapcsán: Sors Tamás, paralimpikon úszó és az angol nagykövet, Iain Lindsay. „Én csodálkoztam a legjobban, mikor jött a követségtől az e-mail, hogy köszönik szépen, elfogadják a meghívást” – mondja Éva az angol nagykövet orosházi látogatásáról. Azóta is hatalmas elragadtatással beszél a nagykövetről, aki végre egyenrangú félként beszélt vele.Évának rengeteg terve van a jövőre is, és bár nagyon önálló, neki is kell ezek megvalósításához segítség. Szerinte nagyon sok múlik az oktatáson és az érzékenyítő programokon. Leginkább azt szeretné, ha felnőne egy olyan generáció, amelyik már kicsi korától hozzászokott, hogy fogyatékkal élők is élnek a társadalmunkban, és hogy segítenünk kell őket. Ezért egy szemléletváltó kezdeményezésben is részt vesz, a Szociális Hackathonban.

Én is természetesnek vettem, hogy az embernek két keze, két lába van, odamegy, ahova akar, hogy él… de egy ilyen dolog után átértékelődik az emberben sok minden.

Senki sincs biztosítva tartós betegség, időskor vagy fogyatékosság ellen. A szociális szolgáltatások állapota közös ügyünk, és az állam felelőssége gondoskodni a segítségre szoruló polgárairól. Ha egyetértesz, írd alá petíciónkat!

TASZ25: Tiltakozásból jelentette fel magát tűcsere programban is dolgozó munkatársunk

TASZ25: Tiltakozásból jelentette fel magát tűcsere programban is dolgozó munkatársunk

46290494325_4d88322007_c.jpg

Segíteni szerettek volna, de az ügyészség szerint bűnsegéddé is válhattak azok a civilek, akik részt vettek a tűcsere programokban. Erre a problémára hívta fel a figyelmet egy radikális, önfeljelentő akcióval egy fiatal pszichológus munkatársunk 2005-ben. A tűcsere programokban részt vevők jogi helyzetét két évvel később törvénymódosítással rendezték, de magát a programot azóta szisztematikusan elsorvasztotta az állam a budapesti önkormányzatokkal karöltve. 

Így védd meg a gyermeked az államosítástól!

Így védd meg a gyermeked az államosítástól!

road-sign-with-children-in-trees_3.jpg

Áder János tegnap aláírta a köznevelési törvény módosítását. A törvénycsomag a maradék szabadságot is igyekszik kiszorítani a rendszerből – gyakorlatilag államosítják a gyerekeket. Fontos kiemelni, hogy ez nem csak egy szűk réteg problémája: ez a közoktatási ámokfutás mindenkit érint. Nincs azonban veszve minden! Készítettünk nektek egy összefoglalót, amiben összeszedtük, hogyan tudtok élni a még megmaradt lehetőségekkel, és fellépni az egyes korlátozásokkal szemben. Az útmutatót teljes hosszában itt találjátok.

Az útmutatóban található érvekkel felvértezve bátran vágjatok bele a jogi eljárásokba – de ha kérdésetek van, vagy jogi segítségre lenne szükségetek, keressétek a jogsegélyszolgálatunkat bizalommal!   

HA NEKED IS FONTOS, HOGY TOVÁBB KÜZDHESSÜNK AZ OKTATÁS SZABADSÁGÁÉRT ,TÁMOGASD MUNKÁNKAT! TASZ.HU/TAMOGATAS

 Nem akarom, hogy 4 évesen óvodába kerüljön a gyerekem!

Sok szülőnek van lehetősége az óvodakezdésnél tovább otthon maradni gyermekével, ami a legtöbb esetben a gyermek érdeke is. A kormány ezt a döntési szabadságot vette el a szülőktől azzal, hogy kötelezővé tette az óvodába járást már 4 éves kortól. Ha te sem szeretnéd még óvodába adni a gyermeked, de a törvény kötelez erre, összefoglalónk első pontjában találod lehetséges megoldásokat. 

Nem akarom, hogy 6 évesen kezdjen iskolába járni a gyerekem!

Sok gyerek 6 évesen már készen áll az iskolakezdésre, de van olyan is, aki nem. Mások meg éppenséggel hamarabb lesznek iskolaérettek. Ezt legjobban a szülő tudja felmérni, egy, a gyereket nem ismerő hivatalnok biztosan nem. 2019 szeptemberétől azonban a szülőnek a törvény nem ad lehetőséget arra, hogy beleszóljon, mikor menjen a gyermeke iskolába, mivel 6 éves kortól mindenkinek kötelező lesz. Ha te is abba a helyzetbe kerültél, hogy úgy érzed, gyermekednek korai lenne az iskolakezdés már 6 évesen, keresd az útmutatónk második pontját, ahol segítünk abban, hogy milyen lépéseket tehetsz ebben a helyzetben. 

Magántanuló vagy egyéni munkarend?

Rengeteg okból lehet valaki magántanuló, illetve lehetett, ugyanis 2019. szeptember 1-jétől Magyarországon megszűnik a magántanulóság intézménye. Helyébe az ún. „egyéni munkarend” lép majd. Hogy milyen esetekben kérelmezhető az egyéni munkarend? Kit és hogyan érint az átállás a magántanulóságról az egyéni munkarendre? Milyen lehetőségeink vannak, ha gyermekünknek nem kedvező döntés született? Ha ezekre a kérdésekre keresed a választ, az útmutatónk harmadik pontjában biztosan megtalálod. 

A köznevelési törvény módosítása nemhogy nem oldja meg a borzasztó állapotban lévő oktatási rendszer problémáit, hanem tovább is ront rajtuk, de ne adjátok fel a reményt!  A törvénynek sok pontjával fel lehet, és a gyerekek védelmében fel is kell venni a küzdelmet. Mi mellettetek állunk és mindenben segíteni fogunk azoknak, akik ki szeretnék harcolni, hogy a gyerekük egy szabadabb rendszerben tanulhasson. Keressetek minket bizalommal, ha kérdésetek van, vagy jogi segítségre van szükségetek!  

Asbóth Márton