A kormány válaszolt Neelie Kroes, uniós médiabiztos levelére. A biztos a médiatörvényekkel (a médiaalkotmánnyal és a médiatörvénnyel) kapcsolatban három problémát vetett fel. Egyrészt a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményének kiterjesztését a lekérhető szolgáltatásokra, azaz az internetes videorovatokra. A másik kérdés a származási ország elvének áthágására vonatkozott, miszerint a magyar törvények lehetőséget biztosítanak arra, hogy nem magyar szolgáltatóval szemben is fellépjen a magyar hatóság, ha úgy ítéli meg, hogy a magyar médiatörvényt megsértette egy másik uniós tagországban működő, de Magyarországon is elérhető elektronikus média. A harmadik kérdés pedig a regisztrációra vonatkozott, vagyis hogy mi is az indoka annak, hogy valamennyi, tájékoztatást, szórakoztatást vagy oktatást végző gazdasági célú honlapot regisztrálni kell a hatóságnál.

Sokat beszélünk manapság arról, hogy milyen a sikeres drogpolitika. A kormányunk kinyilvánította, hogy a jelenlegi drogstratégia kudarcot vallott, megbukott a “liberális drogpolitika” Magyarországon. Ezt azzal támasztják alá, hogy az elmúlt időszakban nem sikerült eltüntetni a kábítószereket az utcákról. Ha valóban az lenne a drogpolitika hatékonyságának fokmérője, hogy képes legyen drogmentessé tenni a társadalmat, akkor a világon egyetlen példát sem találhatnánk a sikeres drogpolitikára. - VIDEÓ

A fene se gondolta volna, hogy a „gyilkos fürdősó” mítosza pont a mefedron betiltása után fog újra megjelenni hazánkban, azt pedig pláne nem, hogy a tévhit visszatérését az USA Drogellenes Ügynökségének (DEA) bejelentésére próbálják kenni.

Amikor egy népszerű belvárosi szórakozóhelyen kialakult tülekedésben három kislányt agyontaposnak, érthető, ha a közvélemény azonnal felelősök után kiált és az okok kivizsgálását követeli. Az is teljesen érthető, ha a köznek felelős politikusok megpróbálják kielégíteni a közvélemény ezen igényét, vizsgálatot kezdeményeznek a felelősök azonosítására és ellenőrzik a szórakozóhelyek engedélyeit, illetve a biztonsági előírások betartását. Az azonban már a politikai abszurd kategóriájába tartozik, amikor Pintér Sándor belügyminiszter a tragédia által kiváltott hullámokat meglovagolva próbálja beadni a saját diszkórazziás programját a médiának, és senki nem mutat rá, hogy kilóg a politikai lóláb.

Sokan vagyunk akik nem szeretünk vagy nincs időnk rendet rakni, takarítani. Ilyenkor gyakran csak elrakjuk a szekrény mélyére a rendetlenséget okozó tárgyakat, a koszt pedig besöpörjük oda, ahol nem látszik. Aztán szép lassan a szekrényt már nem lehet becsukni, a szőnyeg alatt púposodó porban pedig orra bukunk. De egy darabig működik ez a trükk, egészen komfortosan érezhetjük magunkat a koszos és rendetlen lakásunkban. Ugyanezt teszi a politika és a döntéshozók a hajléktalan és szegény emberekkel. Megpróbálja eltünteti a leginkább szembetűnő jelenségeket: az aluljáróban alvó, a kukában turkáló, a megállóban kalapozó embereket.

Még magunkhoz sem térhettünk a legutóbbi médiabotrányból, amikor az MR1 riportere az emberi jogok világnapján megtagadta a TASZ elnökével, Dénes Balázzsal készített interjú leadását – mondván, hogy a “jelenlegi helyzetben” ilyet ő nem közölhet. És máris itt a következő példa arra, merre felé is halad a sajtószabadság Magyarországon.

“Azért járnak ide szúrni a drogfogyasztók, mert innen több irányban is el lehet menekülni, ha jön a rendőrség” – mutat körbe Vova, az utcai megkereső munkás. Egy kivilágítatlan, behavazott parkban állunk Moszkva belvárosában, amelyet az egyik oldalról egy telegrafittizett téglafal, a másik oldalról pedig egy forgalmas autóút övez. Van egy másik előnye is: nem messze innen van egy éjjel-nappal nyitva tartó gyógyszertár, ahol különféle opioid-tartalmú drogokat árulnak – orvosi recept nélkül, mi mellesleg törvénytelen. Az utóbbi években az oroszországi illegális drogpiac nagy átalakuláson ment keresztül: míg korábban a házilag kotyvasztott opium-készítmények és a heroin dominálták, addig ma már a legtöbb fogyasztó a legális gyógyszeriparról származó szereket vásárol és ad be magának intravénás úton.

"Magyarország a HIV-járvány szempontjából szerencsésnek mondható." Ez a mondat már számtalanszor elhangzott és biztosan a mai AIDS viágnapon is el fog még hangzani. Ha csak a száraz számokat nézzük, valóban szerencsésnek nevezhetjük magunkat, Magyarország a legalacsonyabb fertőzöttségű országok között szerepel. Azonban ha egy kicsit a számok mögé nézünk, akkor már egyáltalán nem ennyire kedvező a kép.

Olyan, mintha még mindig gályákkal hajóznánk a Dunán, és új lapátokat vennék a rabszolgáknak, miközben járhatnánk villamossal, busszal vagy repülővel.

Magyarországon 15 ezer fogyatékossággal és 8 ezer mentális zavarokkal élő személy él nagy létszámú bentlakásos otthonokban. Hazai és nemzetközi kutatások eredményei sokszor bizonyították, hogy az intézmények alkalmatlanok az itt élő lakók rehabilitációjára, mivel a tömeges  együttélés, az üzemszerűen szervezett életmód és a sokszor szélsőséges területi elszigeteltség egy a hétköznapi társadalom életviszonyaitól élesen elkülönített és attól alapvetően különböző, mesterséges világot teremt. A nagy létszámú intézmények lebontásának igénye külföldön és hazánkban is fontos célkitűzés – de úgy tűnik, Magyarországon csak látszólag, ugyanis az elhatározott programok és ratifikált egyezmények ellenére a rendszerváltás óta változatlan a struktúra. 

Legkésőbb május óta tudjuk, hogy a magyar Alkotmány megsérti az Emberi Jogok Európai Egyezményét azzal, hogy a gondnokság alá helyezett személyeket automatikusan megfosztja választójoguktól – és hazánk megsért vele más, ugyancsak önszántából ratifikált nemzetközi dokumentumot, jelesül az ENSZ fogyatékosságügyi egyezményét is, amelyet a világon másodikként hirdetett ki a magyar Országgyűlés. Ha meggondoljuk, hogy a választásokon való részvétel joga a demokratikus társadalmak egyik legfontosabb tartópillére és az állampolgárok egyik legfontosabb joga, beláthatjuk, hogy nem jelentéktelen kérdésről van szó.