Feneketlen zsákok – az NFÜ koncepciótlan fogyatékosságügyi fejlesztéspolitikája

Olyan, mintha még mindig gályákkal hajóznánk a Dunán, és új lapátokat vennék a rabszolgáknak, miközben járhatnánk villamossal, busszal vagy repülővel.

Magyarországon 15 ezer fogyatékossággal és 8 ezer mentális zavarokkal élő személy él nagy létszámú bentlakásos otthonokban. Hazai és nemzetközi kutatások eredményei sokszor bizonyították, hogy az intézmények alkalmatlanok az itt élő lakók rehabilitációjára, mivel a tömeges  együttélés, az üzemszerűen szervezett életmód és a sokszor szélsőséges területi elszigeteltség egy a hétköznapi társadalom életviszonyaitól élesen elkülönített és attól alapvetően különböző, mesterséges világot teremt. A nagy létszámú intézmények lebontásának igénye külföldön és hazánkban is fontos célkitűzés – de úgy tűnik, Magyarországon csak látszólag, ugyanis az elhatározott programok és ratifikált egyezmények ellenére a rendszerváltás óta változatlan a struktúra. 

Emlékezhetünk rá, hogy tavaly októberben a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség háza táján súlyos szakmapolitikai fiaskóra derült fény: közel két tucat hazai és nemzetközi szervezet összefogása kellett ahhoz, hogy az ügynökség által társadalmi vitára bocsátott és névleg az intézmények felszámolását célzó 13 milliárd forint értékű forrásokat ne új tömegintézmények építésére fordítsa hazánk.

De a nagy létszámú intézmények nem csak a szociálpolitikai fejlesztések révén juthatnak jelentős forrásokhoz, sok esetben energetikai vagy akadálymentesítési fejlesztéseket hajtanak végre bennük, ezzel pedig újabb és nem erre a célra elkülönített pénzeket csatornáznak a lebontásra ítélt struktúrába. Alább az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében kiszerződött – és nem az intézményrendszer reformjára elkülönített – pályázati támogatások láthatók.

1. Bajai Cédrus Pszichiátria akadálymentesítése. Az intézményben 80 fő él. Beruházás összege: 12 611 434 forint;
2. Törökszentmiklósi "Angolkert Otthon" Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Idősek Otthona, Pszichiátriai Betegek Otthona és Rehabilitációs Intézménye akadálymentesítése. Az intézményben 170 fő él. Beruházás összege: 9 989 917 forint;
3. A Harmónia Rehabilitációs Intézet és Ápoló, Gondozó Otthon utólagos akadálymentesítése, Bercelen. Az intézményben két telephelyen 110 fogyatékos személy él. Beruházás összege: 19 300 000 forin.
4. Edelényi Fogyatékosok Otthona utólagos akadálymentesítésének megvalósítása. Az otthonban 200 fő él. Beruházás összege: 28 710 332 forin.
5. KEMÖ Mentalhygienes és Rehabilitációs Intézménye 60 férőhelyes értelmi fogyatékosok rehabilitációjára kialakított otthona és foglalkoztatója komplex akadálymentesítése. Beruházás összege: 19 944 511 forint.
6. Dunaalmási Református Szeretetház akadálymentesítése. Az intézményben 130 fő él. Beruházás összege: 15 000 000 forint.
7. Dr. Piróth Endre Mentálhigiénés Otthon épületenergetikai fejlesztése, Táplánypuszta. Az intézményben 350 fő él. Beruházás összege: 128 763 788 forint.
8. Juhász Zsófia Református Szeretetotthon "A" épületének utólagos akadálymentesítése. Az intézményben 177 fogyatékos személy él. Beruházás összege: 25 000 000 forint.
9. Az IRMÁK Kht. Alberirsai szállásépületének komplex akadálymentesítése és a Kraxner Alajos Speciális Foglalkoztató Otthon épületeinek akadálymentesítése. Az intézmény 207 fogyatékos személy számára ad lakhatást. Beruházás összege: 64 789 355 forint.
10. Egyenlő esélyű hozzáférés biztosítása a közszolgáltatásokhoz a pásztori Felnőttkorú Fogyatékosok Otthonában. Az intézményben 102 fő él. Beruházás összege: 40 000 000 forint.

Ez összesen 364 millió forint.

A fejlesztések szakmapolitikai indokoltsága – finoman szólva – megkérdőjelezhető. Vitathatatlan, hogy olyan beruházások ezek, amelyek az intézményekben élő emberek életminőségét javíthatják, de ez semmit nem változtat azon a tényen, hogy továbbra is ugyanabban az intézményben kényszerülnek élni. Ha egy ország úgy dönt, hogy lebontja a nagy létszámú tömegotthonokat, akkor csak egy megzavarodott fejlesztéspolitika költ százmilliós nagyságrendben ugyanezen intézmények akadálymentesítésére és energetikai modernizálására, pontosabban: az elzárás körülményeinek csinosítására. Hiszen ezeket a pénzeket fordíthatná olyan alternatív szolgáltatások kialakítására is, amelyek a fogyatékos emberek számára nem csak a helyi közösségben való életvezetést, hanem az önálló piaci munkavállalást is lehetővé tennék – ezzel pedig emberibb, és hosszú távon akár olcsóbb jóléti rendszert működtethetne.

A fejlesztési források ellentmondásos felhasználását több ok is magyarázhatja. A legfontosabb ezek közül talán az, hogy Magyarország bár 1998-ban törvénybe iktatta, hogy lebontja a nagy létszámú tömegintézményeket, az elmúlt 12 évben ehhez sem egyértelmű politikai akarat, sem stratégiai gondolkodás nem társult. Talán ebből is eredhet az, hogy az NFÜ egyik irodájában nem ismerik azt a dokumentumot, amely a szomszéd folyosón immár kötelező olvasmánynak számít, jelesül az Európai Bizottságnak a nagy létszámú intézményekről kiadott jelentését és javaslatcsomagját, amely a fenti beruházásokról szóló egynémely döntés idején már kiadásra került. A rendszer reformját jelentősen akadályozza továbbá, hogy számtalan kistelepülésen a szociális otthon adja a legtöbb és legbiztosabb munkahelyeket, ezért a fenntartó önkormányzat ellenérdekelt abban, hogy ezeket megbolygassa; viszont nagyon is érdeke az, hogy újabb forrásokat szerezzen meg az intézményeknek – ezek az érdekek csont nélkül átcsatornázódnak az országgyűlésbe is, ahol a képviselők között nagy számban polgármesterek foglalnak helyet. Ők sem szívesen konfrontálódnak a helyi lakossággal, akik pedig nem örülnének, ha szomszédjukban fogyatékos emberek laknának. Így pedig – ahogyan az elmúlt évek tapasztalatai mutatják – minden marad a régiben. A pénz pocsékolása és az emberi jogok semmibe vétele kéz a kézben halad.

Az előző kabinet a ciklus végén módosította a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvényt, amelyben rögzítette, hogy a közösségi források terhére 1500 bentlakásos otthoni férőhelyet kell kitagolni, és 2010. december 31-ig kell elkészíteni a rendszer reformjára vonatkozó kormányzati stratégiát és ütemtervet. A kormánynak lehetősége van rá, hogy megállítsa a pénzszórást, és hogy a rendelkezésre álló forrásokat értelmesen használja fel. És lehetősége van arra, hogy végre nekivágjon egy az emberi jogokat tiszteletben tartó rendszer kialakításának. Persze kérdés, hogy vannak-e ilyen szándékai, és ha igen, van-e hozzá koncepciója.

Verdes Tamás