Folytatjuk a HIV kialakulása és terjedése körüli mítoszirtást, amit a ti kommentjeitek inspiráltak. Első részt itt találjátok, a mostani bejegyzés végére pedig fény derül a titokra, vajon mire mutatkozik nagyobb esély, hogy valakit agyon csap egy műhold vagy hogy HIV fertőzötté válik?

Újabb kedves gesztust tett a Kormány a hajléktalan emberek felé; íme a börtönszálló.

A HIV 1983-as felfedezése óta több mint 30 év telt el, mégis a mai napig rengeteg káros tévhit és félelem társul a vírushoz és a járvány természetéhez. A TASZ jelenti HIV-témájú bejegyzéseire érkezett kommentek inspirálták a mostani két részes sorozatunkat, hogy leromboljuk a közkeletű mítoszt, miszerint olvasóink többségét a HIV egyszerűen elkerüli. Mítoszirtás következik és előre is elnézést kérünk a néhol durva vagy nem „píszí” kifejezésekért.

Egy roma gyerek két és félszer nagyobb eséllyel kerülhet gyermekvédelmi szakellátásba, mint nem roma társai. Az értelmi fogyatékos gyereket nevelő családok több, mint kétharmada a létminimum alatt él. Csak két megállapítás arról, milyen esélyekkel indulnak a fogyatékos és roma gyerekek ma Magyarországon. Február 5-én az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága öt év után ismét meghallgatta a magyarországi civil szervezeteket – az UNICEF Magyar Bizottsága, az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány és a TASZ Fogyatékosügyi programja képviselői számoltak be a hazai gyermekjogi helyzet visszásságairól.

Egy 16 éves fiúra ráhívta a kórház a rendőrséget, miután drogfogyasztás miatt rosszul lett. Levélben kérjük az Országos Tisztifőorvosi Hivatalt, hogy utasítsa a kórházakat: ne értesítsék a rendőrséget a betegek kábítószer-fogyasztásáról, ez ugyanis jogsértő és káros gyakorlat. 

A 2014-es országgyűlési választások egyik legnagyobb újítása a nemzetiségi listás szavazás bevezetése. Kétrészes blogsorozatunk előző részében a nemzetiségi listák alapjogi szempontból aggályos hátrányával foglalkoztunk a politikai versenyben. Ebben a részben viszont túllépünk a választási versengésen, és megnézzük, mi lenne akkor, ha a fentiek ellenére jelentősebb számú nemzetiségi képviselő jutna az Országgyűlésbe. Miért nem lenne alkalmas a nemzetiségi képviseleti rendszer a „nemzetiségi érdekek” méltányos képviseletére? Egyáltalán, létezik olyan, hogy „nemzetiségi érdek”? Hogyan hatna a pártpolitikára, és ezen keresztül a kisebbségi választók érdekképviseletére, ha sokan szavaznának a nemzetiségi listára? És milyen alkotmányossági feltételeknek kellene megfelelnie egy, a jelenleginél jobb rendszernek?

Egészen érdekesen alakult az abortusztabletta elérhetősége Magyarországon. A gyógyszer-engedélyezési eljárás általában nem egy könnyen áttekinthető folyamat, jelen esetben a helyzetet pedig tovább árnyalja, hogy nem pusztán szakmai kérdésről van szó. Közérdekű adatigénylés révén megismert, eddig féltve őrzött dokumentumok adták az apropót, hogy rövid áttekintést adjunk, mi történt az ügyben az elmúlt közel tíz évben.

A 2014-es országgyűlési választások egyik legnagyobb újítása a nemzetiségi listás szavazás bevezetése. De mit jelent ez egyáltalán? És miért gondoljuk alapjogi szempontból aggályosnak a puszta létezését is? Kétrészes blogsorozatunkból kiderül. Az első részben elmagyarázzuk, mi is az a nemzetiségi lista, kik szavazhatnak rá, és miért indulnak hátránnyal a nemzetiségi listák a pártlistákkal szemben.

A dehir.hu, debreceni online híroldal publicisztikát közölt egy régi problémáról: az intézkedő rendőrről készült fénykép csak kikockázott arccal jelenhet meg az újságban. A cikk első felében a szerző felvázolja a sajtómunkások sanyarú sorsát: éjt nappallá téve retusálják a képeket, amiken a szolgálatban intézkedő rendőrök arca látszik. A terepre érkező fotósok élete sem könnyű: a rendőrök nem mulasztják el felhívni a figyelmüket arra, hogy őket nem fotózhatják. Az írásból megtudhatjuk, hogy az újságírók zsigerből gyűlölik ezt az „idióta jogszabályt”, ami megnehezíti a mindennapjaikat.

Sajtóértesülések alapján úgy tudjuk, hogy az Országgyűlés Hivatalának levelezőrendszere kiszűrte azokat az emaileket, amelyeket a képviselők címére írtak Stop Paks2 címmel. A rendszer egyrészt spamnak minősítette ezeket a leveleket, és automatikusan letiltotta őket, másrészt állítólag a képviselők is panaszkodtak arra, hogy nehezíti a munkájukat a rengeteg email, így később minden olyan levél a spam mappába került, amelyben szerepelt a Paks szó.