Az ENSZ előtt a magyar gyerekek helyzete

Egy roma gyerek két és félszer nagyobb eséllyel kerülhet gyermekvédelmi szakellátásba, mint nem roma társai. Az értelmi fogyatékos gyereket nevelő családok több, mint kétharmada a létminimum alatt él. Csak két megállapítás arról, milyen esélyekkel indulnak a fogyatékos és roma gyerekek ma Magyarországon. Február 5-én az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága öt év után ismét meghallgatta a magyarországi civil szervezeteket – az UNICEF Magyar Bizottsága, az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány és a TASZ Fogyatékosügyi programja képviselői számoltak be a hazai gyermekjogi helyzet visszásságairól.

Magyarország 1991-ben csatlakozott az ENSZ Gyermekek Jogairól szóló Egyezményéhez, ami a gyermeki jogok átfogó katalógusának tekinthető és amely – mivel az ENSZ tagországainak többsége saját jogrendszerébe illesztette – számon kérhető mind az állampolgárok, mind az ENSZ által. Az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága hatévente megvizsgálja, hogy az egyes tagországok mit tettek annak érdekében, hogy megfeleljenek az Egyezmény követelményeinek. Magyarország hat év után most került sorra. A Bizottság  a vizsgálat tanulságait az ún. záróészrevételekben foglalja össze, melyet őszig készít el. Az előkészítés során figyelembe veszi a kormány és a civil szervezetek jelentését, illetve meghallgatást tart mindkét szereplő számára.

Ma Magyarországon fogyatékos gyereknek lenni nagyon sok esetben egyet jelent a szegénységgel és az elszigeteltséggel. Az értelmi fogyatékos vagy halmozottan fogyatékos gyereket nevelő családok több, mint kétharmada él a létminimum alatt. A szegénység oka az, hogy a legtöbb település semmilyen szolgáltatást nem tesz hozzáférhetővé a családok számára: személyi asszisztencia, közlekedési szolgáltatás, a helyi közösségben hozzáférhető oktatás gyakorta nem elérhető. Ezért a szülőknek maguknak kell gondoskodniuk gyermekek ellátásáról, miközben arra kényszerülnek, hogy feladják munkahelyüket.

Különösen kirívó a súlyosan és halmozottan fogyatékos gyerekek helyzete, akik bár 2006 óta tankötelesnek számítanak, felvételük még a gyógypedagógiai iskoláknak sem kötelező. A hivatalos adatok szerint minden második gyerek otthon kap pedagógiai fejlesztést, ami nagyon sokszor azt jelenti, hogy valójában egyáltalán nem részesül megfelelő ellátásban.

A családok egy része éppen a közösségi ellátások miatt kényszerül úgy dönteni, hogy intézetbe adja gyermekét. A rendelkezésre álló adatok szerint 10 500 fogyatékos gyerek él intézeti körülmények között. E csoport közel minden második, szerencsésebb tagja diákotthonban, kollégiumban lakik. Közülük azonban sokan kényszerből kerülnek ide: mivel a család lakóhelyén sokszor nem található iskola, a szülők gyakorta arra kényszerülnek, hogy lemondjanak gyerekük otthoni neveléséről. A szociális és közoktatási rendszer ilyetén szerkezete ellentétes az Egyezmény 9. cikkével, amely szerint a gyermek és a szülő egymástól való elszigetelése ellen mindent meg kell tennie a tagállamoknak.

A közösségi szolgáltatások hiánya és az intézményi ellátások sértik az Egyezmény 23. cikkét, amely a fogyatékos gyerekek közösségi életben való részvételének támogatását várják el a tagállamoktól.

Jogsértések a gyermekpszichiátriában

A hazai gyermekpszichiátriai rendszer súlyosan alulfejlett és elmaradott. A gyermekpszichiáterek száma 2011-ben 127 volt, országosan összesen 27 pszichiátriai gondozót lehetett elérni. Az akut támogatást igénylő gyerekek számára hat kórházban összesen 130 ágy volt hozzáférhető: a sürgős eseteket sokszor általános gyermekosztályon vagy felnőtt pszichiátriai betegek osztályán helyezik el. Az ellátás során a gyerekeket gyakorta szeparálják szüleiktől. A legsúlyosabb probléma azonban az, hogy a hazai gyermekpszichiátria prevenciós rendszerei alulfejlettek: 2011-ben Magyarországon az iskolák kétharmadában nem volt iskolapszichológus, míg – az ombudsman megállapítása szerint – a nevelési tanácsadók csak igen korlátozottan tudnak segítséget nyújtani a családoknak és a gyerekeknek. A gyermekpszichiátriai ellátórendszer alacsony volumene az egyik legkiszolgáltatottabb gyerekcsoport egészségügyi ellátásához való jogát sérti.

Diszkrimináció, szegregáció = roma gyerekek

Az egyezmény számos cikkével összefüggésben külön is megemlítésre került a roma gyerekek magyarországi helyzete. Hangsúlyt kapott oktatási diszkriminációjuk, indokolatlan fogyatékossá minősítésük és mind a gyermekvédelmi rendszerben, mind pedig a gyermekprostitúció áldozatai közötti felülreprezentáltságuk. A romákkal szembeni diszkrimináció kapcsán külön szó esett a fiatalok előítéletességéről és a romákkal szembeni gyűlölet-bűncselekményekről, köztük a négyéves Csorba Róbert  meggyilkolásáról is.

Becslések szerint általános iskolások kb. 15 százaléka roma, akik kétharmada szegregált körülmények között tanul. A szegregáltan oktatott gyerekek fele normál tantervű, míg másik fele ún. speciális iskolában tanul. A normál tantervű iskolákban sokszor külön osztályokat, „C. osztályokat” alakítanak ki a roma gyerekeknek, számos nagyvárosban pedig külön iskolát tartanak fenn számukra. Az ún. „white flight” jelenség hatására pedig számos homogén cigányiskola alakult ki az egyiskolás településeken.

A speciális iskolában oktatott fogyatékos gyerekek között jóval magasabb a romák aránya, mint azt egyébként a lakosságon belüli arányuk indokolná. Legutóbb pedig az Emberi Jogok Európai Bírósága marasztalta el Magyarországot azért, mert két roma fiatalt indokolatlanul minősítettek fogyatékosnak.

Összességében tehát megállapítható, hogy csak minden harmadik roma gyerek tanul integrált körülmények között. Ez nem csupán az egyezménynek a diszkrimináció tilalmáról szóló 2. cikke, hanem az oktatáshoz való jogról szóló 28. cikkének sérelmét is megvalósítja. A szegregált oktatás – legyen az osztály vagy iskolai szintű – szinte automatikusan együtt jár az alacsonyabb színvonalú oktatással és a gyerekek lemorzsolódásával. Míg a tanulók háromnegyede érettségit adó középiskolában folytatja tanulmányait, addig a roma fiataloknak alig több mint egyharmada vesz részt ilyen oktatásban, akik 7 százaléka nagy valószínűséggel nem fejezi be tanulmányait.  A tankötelezettség 16 éves korra történt leszállítása a várakozások szerint tovább csökkenti majd a középfokú végzettséget szerző roma tanulók számát.

A jelentéstétellel érintett elmúlt hatéves időszakban az oktatás szelekciós mechanizmusait erősítő kormányzati intézkedések kerültek elfogadásra. 2004 óta jelentősen – legalább harmadával – megnőtt a cigány többségű iskolák száma. Történelmi lehetőséget szalasztott el a jelenlegi kormányzat akkor, amikor az iskolák államosítása nem járt együtt a roma gyerekeket elkülönítő iskolák megszüntetésével, a jogsértő oktatásszervezési modellek felülvizsgálatával. A CFCF által indított perek nyomán ma is több olyan szegregált iskola működik, így például Kaposváron vagy Győrött, amelyek jogellenességét bíróság állapította meg.

Roma gyermekek a gyermekvédelmi szakellátásban

A roma gyerekek nagymértékben felülreprezentáltak a magyar gyermekvédelmi szakellátásban. Az ERRC 2011-es kutatása szerint a gyermekotthonban elhelyezett gyerekek 66 százaléka roma. Egy roma gyerek ugyanis két és félszer nagyobb eséllyel kerül gyermekvédelmi szakellátásba, mint nem roma társai. Továbbra is problémát okoz, hogy a gyerekek jelentős részét anyagi okokból emelik ki családjából, vagyis a szegénység sokszor vezet a család szétszakításához. A roma gyerekek pedig a szegény gyermekek között is felülreprezentáltak.

Szivárvány családok gyermekei

Míg a roma és fogyatékos gyerekek diszkriminációját jogszabályok tiltják, addig az LGBT emberek hátrányos megkülönböztetését számos jogszabály lehetővé teszi. A szivárványcsaládokat a legmagasabb szintű jogszabály, az Alaptörvény diszkriminálja, amikor a házasságot egy férfi és egy nő kapcsolataként tételezi fel, a család alapjaként pedig a házasságot és a szülő-gyermek kapcsolatot tekinti.

S bár az azonos nemű  párok bejegyzett élettársi kapcsolatot létesíthetnek, családjogi szempontból nem esnek azonos elbírálás alá a házasságban élőkkel. Közösen nem fogadhatnak örökbe gyermeket, és arra sincs lehetőségük, hogy egyikük biológiai gyermekét a másik fél örökbe fogadja. Hátrány éri az azonos nemű párokat a mesterséges megtermékenyítés során is, hiszen csak házaspárok, különnemű élettársak vagy meddő, vagy koruknál fogva hamarosan meddővé váló egyedülálló nők vehetik igénybe.

A meghallgatáson számos egyéb témáról is szó esett, a civil szervezetek árnyékjelentését itt érhetik el. Az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága ősszel teszi közzé jelentését, miután meghallgatta a kormány képviselőit is. 

Kegye Adél (Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány) és Verdes Tamás (TASZ)