Kórházban lenni sehol sem jó. De az ottlétet az orvosok, ápolók, egészségügyi dolgozók által teremtett körülmények jobbá vagy rosszabbá is tehetik. Szakmai igazgatónknak – életében először – alkalma nyílt megtapasztalni egy külföldi, az olasz sürgősségi betegellátást egy baleset miatt, és ez segített megérteni, hogy mit hiányolt mindig, amikor Magyarországon volt kórházban: hogy felnőttként kezeljék. Személyes beszámolója következik.

Magdi és más, súlyosan-halmozottan fogyatékos gyermekek édesanyjai segítségünkkel beperelték az EMMI-t, mert az állam annak ellenére nem biztosítja, hogy a gondozásra szoruló felnőtt gyermekeiket támogatott lakhatásban helyezzék el, hogy ez kötelessége lenne. Az anyák rendszeresen összejárnak, hogy röviden kiszabaduljanak a 24 órás szolgálatból, és hogy tartsák egymásban a lelket. Legutóbbi találkozójukra Magdi egy közel 30 éves archív felvétellel érkezett, amit közösen néztünk meg. Az anyukák meghatott és csodálkozó felkiáltásokkal ismerték fel rajta szülőtársaikat és gyerekeiket.

Meghalt egy családsegítő. Megölték munka közben. Szociális munkás volt, lehetett volna bármelyikünk. Tehetetlen düh, értetlenség, elkeseredettség, amit érzünk. A Minisztérium saját halottjának tekinti és hallgat. Semmi sem változik, senki nem vonja le a konzekvenciákat. A Szakszervezet rekreációs táncórákat javasol, a Szociális Szakmai Szövetség pedig azt, hogy ne keltsünk hisztériát. Pár nap és a tragédia feledésbe merül. Mi pedig folytatjuk, mintha semmi sem történt volna.

Ferencnek hívnak és 2001-ben skizofrénia mentális betegséget állapítottak meg nálam az orvosok. Ezzel a betegséggel nem mindig egyszerű együtt élni. Jómagam az önkutatáshoz fordultam, azzal próbálkozom, hogy az elmém és az értelmem erejével feltárjam a saját lelkem érzésvilágát és ezáltal megszüntessem a tudathasadásos betegséget és visszahozzam a test-lélek-szellem harmonikus működését. Úgy vélem, hogy jó úton járok, de ez egy lassú folyamat. 2016-ban hivatalból elindítottak ellenem egy gondnokság alá helyezési eljárást, hogy ne dönthessek az életemről. A TASZ képvisel a perben és most szeretném elmesélni, min mentem keresztül.

Több olyan ügyünk is volt a közelmúltban, ahol valakit közéleti kérdésekkel kapcsolatos témákban amiatt próbáltak számonkérni, mert éltek a szólásszabadságukkal. Egy bicskei bloggert kritikus posztjai miatt kötelezett volna sérelemdíj fizetésére az önkormányzat, a korrupciós kérdéseket feszegető kommentelőt egy vámparancsnok jelentette fel rágalmazásért, a csípős Facebook bejegyzést közzétevő polgárra a faluja polgármestere szeretett volna büntetést kérni. Ezekben az ügyekben sikeresen álltunk ki a szabad véleménynyilvánítás mellett. Most egy újabb ügyben hozott fontos és jó döntést az Alkotmánybíróság (AB) a szólásszabadság védelmében.

Mennyire akadálymentesek a magyar állami szervek honlapjai? És ha már itt tartunk, mit is jelent az akadálymentesség az interneten?

Bár már jogerősen is pert nyertünk az EMMI ellen, és kötelező lenne kiadniuk a kórházi fertőzések adatait, inkább az időhúzást választották: a Kúria felülvizsgálatát kezdeményezték. Emiatt most még pár hónap eltelik, mire megkapjuk az adatokat. Minden amellett szól, hogy a minisztérium ne várjon a bíróságra, hanem maga hozza nyilvánosságra az adatokat, úgyhogy most (újra) erre szólítjuk fel őket. Vagy folytatjuk a bíróságon.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma amiatt vonhatja meg a támogatását a DUE Médiahálózattól, amiért a diákújságíró lapban a fiatalok olyan témáról szólaltattak meg szakértőket, ami minden fiatalt érinthet, ez pedig a marihuána legalizálása. A demokratikus közbeszéd súlyos válságtünete, hogy egy releváns, több országban is felmerülő drogpolitikai kérdésről még egy kiegyensúlyozott, objektív és pártatlan cikk sem jelenhet meg állami támogatással.

Most zajlik az Országgyűlésben a választási eljárásról szóló törvény módosítása és az új gyülekezési törvény megalkotása. Mindkét javaslatban súlyos problémákat találtunk: Az új gyülekezési törvény ellehetetlenítheti a polgárok véleménynyilvánításának szabadságát, a választási eljárásról szóló törvény módosítása pedig a választást teszi átláthatatlanabbá, egyenlőtlenebbé, és kevésbé szabaddá. Elmentünk az Országgyűlés Igazságügyi bizottságának ülésére, hogy megfigyelhessük, mennyire van lehetőség a törvényjavaslatok súlyához méltó vitára. Kíváncsiak voltunk, hogy a bizottsági tagok a nekik elküldött érveinket megfontolják-e. Sajnos nem csalódtunk kellemesen, a törvénygyár kritika és gondolatok nélkül zakatol át a polgárok szabadságjogain néhány ellenzéki képviselő próbálkozása ellenére. Mi azonban felkészültünk arra, hogy a hamarosan megváltozó jogszabályi környezetben is kiálljunk a polgárok politikai szabadságjogai mellett.

A régóta emberi jogi neveléssel, karitatív tevékenységekkel, tanoda üzemeltetésével foglalkozó Emberség Erejével Alapítvány még decemberben került a kormánypárti támadások középpontjába, azután, hogy a Nyílt Társadalom Alapítványtól tovább-pályáztatásra kapott forrásokat. Előbb a pécsi közgyűlés fogadott el egy nyilatkozatot, melyben azt kérte a pécsiektől, hogy ne adjanak bérbe ingatlant a “Soros-féle kampányközpontnak” A nyilatkozat azt állította, hogy ezek a kampányközpontok azért jönnek létre, hogy beavatkozzanak a magyar választásokba és migránsok betelepítését segítsék elő. Erről természetesen az Emberség Ereje esetében szó sem volt, az ő tevékenységük éppen a helyi (Baranya megyei) közösségek erősítését szolgálja. A közgyűlés lépése (a nyilatkozat meghozatala, és annak következményei) miatt egyébként per van folyamatban, melyről itt olvashatsz.