Magdi és más, súlyosan-halmozottan fogyatékos gyermekek édesanyjai segítségünkkel beperelték az EMMI-t, mert az állam annak ellenére nem biztosítja, hogy a gondozásra szoruló felnőtt gyermekeiket támogatott lakhatásban helyezzék el, hogy ez kötelessége lenne. Az anyák rendszeresen összejárnak, hogy röviden kiszabaduljanak a 24 órás szolgálatból, és hogy tartsák egymásban a lelket. Legutóbbi találkozójukra Magdi egy közel 30 éves archív felvétellel érkezett, amit közösen néztünk meg. Az anyukák meghatott és csodálkozó felkiáltásokkal ismerték fel rajta szülőtársaikat és gyerekeiket.
Feri akkor és most
Az elérzékenyülés mellett azonban hátborzongató élmény volt a még a rendszerváltás előtt készült anyagon nyilatkozó anyákat hallani:
“Többszázezer szülő, aki otthon be van zárkózva és szenved és nem tud mit csinálni, elveszti a foglalkozását…”
“Ezeknek nem kell élni?”
A nyolcvanas évek végén így foglalta össze a műsorvezető az akkori helyzetet: “A szülők kérdéseire én sem tudok választ adni, sőt, olyan illetékest sem találtam, aki ide ülve önök elé, válaszolni tudott volna ezekre a kérdésekre…” (1987)
Kísértetiesen hasonlít ugyanis a válasz az illetékes állami szervek idei válaszához:
“..tájékoztatom, hogy állami fenntartásban működő támogatott lakhatási szolgáltatás a fővárosban jelenleg még nem áll rendelkezésre, és lakóotthon sem működik.” (SZGYF levele, 2018)
A szülők az eltelt 30 évben megéltek egy rendszerváltást, felnevelték súlyos-halmozott fogyatékossággal élő gyermekeiket, megküzdöttek a bölcsöde, az óvoda, az iskola, a fejlesztések, a gondozás, a támogató szolgálatok hiányával, túlélték adott esetben családjuk széthullását, barátaik elfordulását, a teljes elszigetelődést. Életüket nagyrészt nehézségekkel küzdő gyermekeikre áldozták, miközben többük igyekezett a családot is egyben tartani, másik gyermekére is időt szánni. Most, 60-70 éves korukra szeretnék végre biztonságban tudni felnőtt gyermekeiket, de az illetékes állami szervektől azóta sem kapnak segítséget.
Ehelyett, az EMMI cinikus válasza még 2018 tavaszán is az, hogy majd 2036-tól elkészülnek a vágyott lakóotthonok. Próbáljunk meg eltekinteni attól, hogy a most 70 éves szülők akkorra közel 100 évesek lennének. Ám ezek a kormányzati tervek még ekkor sem fogják érinteni a most otthon gondozott gyermekeket, hiszen azok csak a jelenleg intézetben élőknek jelenthetnek megoldást. Feri és társai úgy tűnik, hogy itthon erre nem is számíthatnak.
Bízunk benne, hogy a szülők és fogyatékossággal élő gyermekeik jogait sértő helyzetet peres úton sikerül igazolnunk, és az EMMI-nek végre kötelező lesz támogatott lakhatást biztosítania. A következő tárgyalás 2018. szeptember 6-án lesz, a Fővárosi Törvényszéken.
2018. márciusában perelte be 6 súlyos-halmozott fogyatékossággal élő felnőtt és az ő édesanyjuk a TASZ képviseletében az Emberi Erőforrások Minisztériumát, illetve a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóságot, hogy kimondassa a bírósággal: súlyosan sérti mind az érintettek, mind szüleik magánélethez, családi élethez való jogát, illetve a fogyatékossággal élők nemzetközi és hazai jogszabályokban is elismert jogait az a helyzet, hogy nincs olyan támogatott lakhatási lehetőség a Fővárosban, melyben emberhez méltó módon élhetnének. Így az őket otthon gondozó szülők is arra áldozták életüket, hogy gyermekeiket gondozzák az év 365 napján. Miközben az állam kötelessége lenne lakást és szolgáltatásokat biztosítani az érintettek számára.
Boros Ilona
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.