A Fidesz szerint nem szerencsés a frakcióhoz tartozó képviselő, Pócs János nagy visszhangot keltett videója, még ha viccből is készítették, mert félreértésre adhat okot. Mi ennél jóval erősebb elhatárolódást várunk el a kormányzó párttól. 

Átlátható egészségügyért folytatott küzdelmünk kiemelt célja, hogy végre mindenki tisztán láthasson az egészségügy válságát talán legvilágosabban mutató probléma, a kórházi fertőzések ügyében. Múlt nyáron az EMMI végre bejelentette, hogy érdemben tenni kíván a fertőzések elkerüléséért, mi pedig most utánajártunk, hogy valóban történt-e előrelépés: körkérdést küldtünk a kórházaknak, írtunk a tisztifőorvosnak és önkénteseinket is megkértük, hogy járják be a kórházakat és osszák meg velünk a tapasztalataikat. Az eredmény: bár találkoztunk furcsaságokkal, és jellemző a pénzhiány, a kórházak áldozatos fellépése bizakodásra ad okot.

Erre a 12 pontra figyelj, ha nem szeretnél szabálysértést vagy bűncselekményt elkövetni egy tüntetésen. 

12 különböző témával foglalkozunk ma, de honnan indult Magyarország vezető emberi jogi szervezete? Hogyan jutottak oda jogászok a ‘90-es években, hogy létre kell hozni egy jogvédő szervezetet? Mi alapján dőlt el, hogy milyen témákkal foglalkozzanak az induláskor, és hogyan bővültek a témáink? Mára nagyon sok mindennel foglalkozunk, de a fő cél a kezdetek óta nem változott: az állampolgárok önrendelkezési jogának védelme, az egyenlõ bánásmód elvének betartatása és az állampolgárok jogtudatosítása.

Négy évig éltek családjuktól távol Barbara gyermekei és hiába döntött úgy 2016-ban a bíróság, hogy otthon van a helyük, a gyámhatóság hónapokig nem intézkedett. Ezért újabb pert indítottunk, aminek eredményeként a Debreceni Ítélőtábla január 30-án kimondta, hogy a gyámhatóság jogsértően járt el és kártérítést is megállapítottak a családnak. Mi azonban nem állunk meg itt: rendszerszinten szeretnénk változtatni a főként szegénységben élő, roma családokat sújtó gyakorlaton.

Barbarával és Miklóssal 5 éve találkoztam először, egy dél-borsodi faluban, ahova azért hívták helyi cigány közösség tagjai a TASZ-t, mert úgy érezték, elviselhetetlen a helyi gyermekvédelmi gyakorlat. Azokban az években majd’ negyven gyereket vittek el a faluból állami gondozásba, szinte kizárólag cigány családokból. Köztük Barbara öt gyermekét is. Két legidősebb gyermeke aztán felnőtté válva hazakerült, de három fia továbbra is nevelőszülőknél maradt. Barbara és a többi roma szülő abban kérte a segítségünket, hogy sok év után hazakerülhessenek a gyermekeik. Pár hónappal később Barbara életet adott legkisebb gyermekének, Bencének, akire otthon vártak a gyermekjátékok, a kiságy. De hiába ment oda a TASZ jogásza a kórházba, tiltakozott a méltatlan eljárás ellen, az anyát hazaküldték 2014 májusában a kisbaba nélkül. Ekkor kezdtünk bele a hosszadalmas jogi eljárásokba annak érdekében, hogy a három nagyobb fiú és az újszülött Bence is hazakerüljön. Emellett minden héten látogattuk a családot, hogy tartsuk bennük a lelket.Helyi szociális munkát is végzünk már 5 éve, hiszen azt tapasztaltuk, ebben a faluban is hiányosan működik a gyermekjóléti alapellátás.

Hiába próbálkoztunk azonban egy éven át a gyámhivatalnak igazolni, hogy a szülők egy rendezett családi házban laknak és Miklós hosszú évek óta dolgozik, ezért minden adott a gyermekek hazatérésére, a hatóság elutasította őket. Ezért bepereltük a gyámhivatalt 2015 őszén, és sikerrel bebizonyítottuk, a gyerekek jogellenesen élnek nevelőszülőknél. 2016 májusában kimondta a bíróság, hogy egy éve otthon kéne lennie a gyerekeknek. A gyámhivatalnak viszont még ez a jogerős ítélet sem volt elég jelzés ahhoz, hogy azonnal hazaengedje a fiúkat, további 5 hónap eltelt, mire szeptember végén hazaköltözhettek.

Mindezek miatt újra bepereltük a gyámhivatalt. Ekkor már “papírunk volt róla”, hogy másfél évet voltak jogellenesen állami gondozásban Barbara gyerekei. Az új perben viszont már azt akartuk kimondatni a bíróságon, hogy a gyámhatóság folyamatos ellenállása, kekeckedése, passzivitása sérti a családtagok személyiségi jogait, a gyermekek jogát, hogy a szüleikkel élhessenek, és a szülők jogát, hogy maguk neveljék gyerekeiket. Az elsőfokú bíróság elutasította kérelmünket, de a Debreceni Ítélőtábla részben megváltoztatta az ítéletet, és kimondta, a gyámhatóság folyamatos időhúzásával - azzal hogy nem hajtotta végre az ítéletet, és nem adta haza Bencét sem időben,-  valóban sérült a felperesek családi élethez való joga. Emiatt egymillió forint sérelemdíjat is megítélt a bíróság. 

Az ítélet jelentőségét az adja, hogy Magyarországon évente sok ezer mélyszegénységben élő családból emelik ki a gyerekeiket, akiknek alig van esélye hazakerülni önerőből, hiszen ehhez akár évekig pereskedniük kell a hatósággal. Mégis van értelme a harcnak, hiszen Barbara nemcsak, hogy visszakapta fiait, de az Itélőtábla azt is elismerte, hogy neki is van emberi méltósága, az ő jogait sem lehet sárba tiporni, és megilleti a leghátrányosabb helyzetű roma szülőket is a jogvédelem. 

Nagy eredmény, hogy az Ítélőtábla kimondta, hogy valóban megsértette a gyámhatóság a családtagok alapvető jogait, ám nem állunk meg még itt sem, hanem a Kúriához fordulunk. Amellett ugyanis, hogy ügyfeleinknek szerettük volna gyermekeit visszajuttatni és sérelmeiket kimondatni a bírósággal, az is a víziónk része, hogy rendszerszinten változtassunk a rossz gyakorlatokon, és így az Ítélőtábla által még el nem ismert további jogsértéseket is kimondassuk a bíróságon.  

Egy Pest megyei településen meghalt egy kétéves kisfiú. Az általános iskola igazgatónője  egy nyílt Facebook-csoportban meg szerette volna nyugtatni a kedélyeket, de közben a hozzátartozók érzékeny egészségügyi adatait is nyilvánosságra hozta. Az értesüléseiről ráadásul később kiderült, hogy nem is feltétlenül igazak, legalábbis erre utal egy hozzánk érkezett levél. Az igazgatónőt nem vezérelte rossz szándék, és neveket sem említett, de a körülmények alapján könnyen rá lehetett ismerni  az érintettekre. Az eset rámutat arra, hogy sokan nincsenek tisztában azzal, hogy milyen adatokat lehet terjeszteni és mi az, aminek a közzététele már jogsértő.

2019-ben ünnepljük 25. születésnapunkat. Ennek alkalmából felelevenítjük a kezdeteket, illetve az elmúlt évek meghatározó pereit, fordulópontjait, eseményeit. A visszatekintés fontos eleme a múlthoz való visszanyúlás, a szervezet létrejöttét megelőző események felidézése. Jelen esetben a Független Jogvédő Szolgálat egy 1988-as felhívásának szövege, melyet ha végig olvasunk, egyértelmű képet kapunk arról, milyen nehézségekkel küzdöttek még a ‘80-as évek végén is az állampolgárok.

A pszichiátriai problémák felerősödése, a munkavállalási esélyek romlása, a teljes felépülés hátráltatása – ügyfelünk saját példáján keresztül mutatja be a káros következményeit annak, ha egy túladagolás miatt a rendőrséget is értesítik.

Gyakorlott tüntető vagyok, megszoktam már, hogy fotók készülhetnek rólam ezekben a helyzetekben. Sőt, büszke is vagyok arra, ha nyoma marad annak, hogy a hatalom melyik igazságtalan vagy embertelen lépése ellen tiltakozom éppen. Bár nem tekintem őket sajtónak, de azzal sincsen különösebb problémám, ha egy propagandista készít rólam fényképet egy demonstráción. De ha egy propagandista egy korábbi tüntetésen készült fotómmaal illusztrálja egy másik tüntetésről szóló lejárató, hazug cikkét, az már zavar. A mai elsőfokú siker a Fővárosi Törvényszéken azt üzeni, hogy tehetünk és tennünk is kell az ilyen jogsértések ellen.

Megvizsgáltuk, hogy milyen gyakran fordul elő országos szinten az, hogy az egészségügyi dolgozók indokolatlanul értesítik a rendőrséget, illetve jogszerűtlenül továbbítják a páciens adatait, ha valaki drogfogyasztás miatt lesz rosszul. Adatigénylésünkből kiderült, hogy ötből négy ellátott büntetőeljárást kap a nyakába. Két rendőr-főkapitányság pedig 10 milliós nagyságrendű összeget kért  azért, hogy kiadja a közérdekű adatokat.