Sokkal több az érzékeny adat, mint azt elsőre gondolnánk

Egy Pest megyei településen meghalt egy kétéves kisfiú. Az általános iskola igazgatónője  egy nyílt Facebook-csoportban meg szerette volna nyugtatni a kedélyeket, de közben a hozzátartozók érzékeny egészségügyi adatait is nyilvánosságra hozta. Az értesüléseiről ráadásul később kiderült, hogy nem is feltétlenül igazak, legalábbis erre utal egy hozzánk érkezett levél. Az igazgatónőt nem vezérelte rossz szándék, és neveket sem említett, de a körülmények alapján könnyen rá lehetett ismerni  az érintettekre. Az eset rámutat arra, hogy sokan nincsenek tisztában azzal, hogy milyen adatokat lehet terjeszteni és mi az, aminek a közzététele már jogsértő.

Tavaly december elején egy Pest megyei településen súlyos betegségben elhunyt egy kétéves kisfiú. A helyiek, ahogy az ilyenkor általában történik, találgatni kezdték a halála okát. Az általános iskola igazgatónője, egy Facebook-posztban meg is írta, hogy felvette a kapcsolatot az ÁNTSZ-szel és elrendelte az iskola fertőtlenítését, hogy megnyugtassa a járványtól tartó lakosokat. Csakhogy eközben azt a pletykát is közzétette, hogy a kisfiú agyhártyagyulladásban halt meg.

Csak később derült ki, hogy semmilyen bizonyíték nem támasztja alá, hogy a kisfiúnak agyhártyagyulladása lett volna, legalábbis a rokonok szerint az orvosi dokumentációból egészen más derül ki. Mivel a faluban mindenki tudta, hogy melyik családot érte a szerencsétlenség, az is hamar elterjedt, hogy a család fertőző, és voltak, akik attól tartottak, hogy látogatni sem szabad őket, mert elkaphatják a halálos betegséget.

Itt tényleg történt jogsértés?

A történet abból a szempontból igazán tanulságos, hogy rávilágít: sokszor mennyire nem vagyunk tisztában azzal, hogy mit szabad másról nyilvánosan megosztani, és mi az, amit nem.

Világos, hogy az igazgatónőnek nem állt szándékában senkinek sem ártani és a hír megosztásakor alapvetően úgy viselkedett, ahogy ebben a helyzetben valószínűleg a legtöbben tették volna. Azonban éppen a rossz beidegződések miatt kell hangsúlyozni és tudatosítani, hogy az egészségügyi állapottal kapcsolatos információk különlegesen védendő személyes adatok, tehát nem lehet őket csak úgy világgá kürtölni. Aki ilyet tesz, személyiségi jogokat sért. Ebben az esetben csak rontott a helyzeten, hogy az értesüléseknek a szóbeszéden kívül nem volt érdemi alapja.

Az igazgató tehát megsértette a család adatvédelemhez való jogát, ami miatt a családtagok akár adatvédelmi pert is indíthatnának, sérelemdíjat vagy kártérítést követelve.

De emellett más jogsértések is történtek: a valótlan információ terjesztése a családtagok kegyeleti jogát is megsértette. A kegyeleti jog tulajdonképpen az élő hozzátartozók joga arra, hogy védjék elhunyt családtagjuk emlékét.

Ezen kívül megsértette a család jó hírnévét is. A jó hírnév megsértését eredményezi az olyan hamis tények terjesztése, amelyek ronthatják az érintett társadalmi megítélését. Az pedig valószínű, hogy a bíróság is úgy ítélné meg, hogy valós társadalmi hátrányokat okoz az érintettnek, ha hamisan terjesztik róla, hogy súlyos, fertőző betegséggel érintett.

Ez az eset jól mutatja: a legjobb szándék is vezethet súlyos jogsértéshez és sokszor nem is vagyunk tudatában annak, hogy mik a legérzékenyebb, legszemélyesebb adatok. Mivel nem az érintettek fordultak hozzánk, ezúttal nem tudunk jogi eljárást indítani, de a történetet megírtuk, hogy felhívjuk a figyelmet: sokkal több adat minősül érzékeny, személyes adatnak, mint elsőre gondolhatnánk.

Asbóth Márton- Remport Ádám