TASZ25: Honnan indult a TASZ?

12 különböző témával foglalkozunk ma, de honnan indult Magyarország vezető emberi jogi szervezete? Hogyan jutottak oda jogászok a ‘90-es években, hogy létre kell hozni egy jogvédő szervezetet? Mi alapján dőlt el, hogy milyen témákkal foglalkozzanak az induláskor, és hogyan bővültek a témáink? Mára nagyon sok mindennel foglalkozunk, de a fő cél a kezdetek óta nem változott: az állampolgárok önrendelkezési jogának védelme, az egyenlõ bánásmód elvének betartatása és az állampolgárok jogtudatosítása.

Történetünk akkor kezdődött, amikor a ‘90-es évek elején Fridli Judit szociológus az Országos Pszichiátriai- és Neurológiai Intézetben kezelt betegeknek adott jogi segítséget, majd ebbe a munkába fiatal jogászokat vont be. A TASZ-t 1994-ben végül Fridli Judit mellett, Pelle Andrea ügyvéd, Tóth Gábor Attila és Honecz Ágnes jogászok, valamint Danajka Noémi alapította.

Azért esett éppen a pszichiátriai kezeltekre a választás, mert súlyos hátrányokkal kell megküzdeniük, esetenként nem saját döntésük, hanem akaratuk ellenére kerül sor kórházi kezelésre. Ha betegségük döntési képességüket is befolyásolja, akkor az élet valamennyi színterén olyan helyzetbe kerülhetnek, hogy mások döntenek helyettük.

A pszichiátriai intézményekben végzett munka során váltak ismertté a drogfogyasztók problémái. Az õ esetükben a betegség - a drogfüggõség -, amely a kórházi kezelésüket indokolja, a büntetõ szabályok szigora miatt hazánkban bűncselekmény. Már a pszichiátriai betegek ügyeiben visszatérõ probléma volt, hogy ki szerezhet tudomást betegségük természetérõl, ki jogosult megismerni egészségügyi adataikat: ez még élesebben jelentkezett a drogfogyasztóknál.

Ez is jól mutatja, hogyan épültek egymásra a feladatok, amelyekkel munkánkat az idõk során bõvítettük. Eleinte a hatósági fellépésekre összpontosítottunk, azokra az esetekre, amikor valakit egészségügyiként definiált problémája miatt kezelés tűrésére kényszeríthetnek: mint például a pszichiátriai betegeket, drogfogyasztókat, HIV-vel élőket. Innen jutott a TASZ a betegjogok területére: megkapja-e a beteg a szükséges tájékoztatást, módja van-e arra, hogy a kezelés vállalásáról maga dönthessen, megismerheti-e egészségügyi dokumentumait.

A terepen folytatott munka tapasztalatai azt mutatták, nem elég, ha jogsegélyszolgálatot működtetünk és pusztán egyedi esetek képviseletére fókuszálunk. A gyakorlati tapasztalatokat muszáj becsatornázni a jogalkotási színtérre, ezzel lehetőséget teremtve a jogsértő gyakorlat kiküszöbölésére. Az érdemi eredményekhez a jogfejlesztésbe is bele kell vágni. Ehhez együttműködésre van szükség az érdekelt szakmák képviselõivel. Így alakult ki a TASZ stábjának és tanácsadó testületének sokszínűsége, ahol már a kezdetekkor is voltak a jogászokon kívül orvosok, társadalomtudósok, pszichológusok, szociológusok.

A jogtudatosítás mellett két fő irányt lehet tehát megfogalmazni, ami a szervezet indulása óta a mai napig a működés alapjait és egyben gerincét adja. Az egyik az ingyenes jogsegélyszolgálat, amellyel állandó közvetlen kapcsolat van az ügyfelek és a jogászok között. Az indulás utáni években a bírósági ügyek elsõsorban kábítószerfogyasztás miatt indított büntetõügyek, illetve gondnokság alá helyezésre vagy felmentésre irányuló perek voltak.

Olyan eset is volt, hogy valaki egy jogtudatosító kiadványunkból szerzett tudomást valamilyen jogosultságáról, ám hiába próbált élni vele.  Ilyen volt például az az ügyfél, aki a TASZ írásából tudta meg, kérhet fénymásolatot korábbi leleteirõl. El is ment a kórházba, ahol megtagadták az egészségügyi dokumentumai kiadását. Ezután megkeresett minket, hogy segítsünk. Az ügyből végül per lett, mert a kórház a TASZ írásbeli kérelmére sem adta ki a másolatokat, ehhez a bíróság határozatára volt szükség.

A másik meghatározó elem pedig a jogfejlesztés. Álláspont néven 1997-2009 között összesen 34 alkalommal jelent meg az a kiadvány, amely úgy írt le észrevételeket egyes törvényjavaslatokról, hogy azokat módosító indítványként be lehessen nyújtani. Az Álláspont sorozat jó példa arra, hogyan lehet nyomást gyakorolni az alkotmányos jogelveknek és nemzetközi alapelveknek megfelelõ jogalkotás elõmozdítására. Még a ‘90-es évek végén és 2000-es évek elején is általános volt a gyakorlat, hogy a TASZ észrevételeit figyelembe véve terjesztettek be és fogadtak el módosító javaslatokat.

Nem volt ez egyszerű feladat a kezdetekkor sem. Mindig is a a nyilvánosság számára nyomon követhetõ eszközökkel küzdöttünk a céljainkért, ebben pedig a sajtó szerepének jelentősége kiemelendő. Kiváló példa erre, hogy 2000-ben a cselekvõképességgel, gondnoksággal összefüggő egyes törvénymódosításokat az elõkészítést végzõ igazságügyi tárcánál véleményeztük. Észrevételeink közül mindössze egy került be a tervezetbe, így amikor a törvényjavaslatot a parlament elé került, nyilvános vitát rendeztünk a terület szakértõi, a jogszabály elõkészítõje és a sajtó meghívásával. A híradás és a nyilvánosság döntõ szerepet játszott abban, hogy a felvetett módosításaink többségét az elõterjesztõ végül támogata, és azok  be is kerültek a törvény végleges szövegébe.

A bejegyzés Vikman László 2001-es interjúja alapján készült, melyet Fridli Judittal készített a Jogi Fórumon.

Benkő Flóra