Tegyék nyilvánossá, hogyan kell regisztrálni Orbán sajtótájékoztatóira!

Elképesztő ködösítéssel igyekszik a kormány összezavarni a közvéleményt azután, hogy több szerkesztőséget – köztük az egyik legolvasottabb online portál, a 24.hu stábját – nem engedtek be a csütörtöki „Orbáninfóra”. Miközben már az is rendhagyó alkalomnak számít, hogy a miniszterelnök - egy évben egyszer - egyáltalán kiáll a kormánytól független sajtó munkatársai elé, teljesen önkényesen dől el, hogy ki élhet ezzel a lehetőséggel és ki nem.

Az Átlátszó, a Direkt36 vagy a Mérce sem jutott be az évindító kormányfői sajtótájékoztatóra. A 24.hu-nak 24 órán belül háromféle magyarázatot adtak elő a kizárás indokáról. Elsőként arra hivatkoztak, hogy telefonon kellett volna regisztrálni, nem emailen, ahogy az újságírók tették. Pár órával később Kovács Zoltán nemzetközi kommunikációért felelős államtitkár már azt mondta, hogy a 24.hu stábja nem érkezett meg időben. Ezt cáfolja az a tény, hogy újságírók már 10 óra után a helyszínen voltak, a sajtótájékoztató pedig 11 órakor kezdődött. Eddigre az is nyilvánvaló lett, hogy a 24.hu nem kapott meghívót az eseményre, de hogy ennek mi az oka, arról csak találgatni lehet – mindenesetre az egy évvel ezelőtti évkezdő sajtótájékoztatón még ott lehettek.

A harmadik magyarázat már a Kormányinfó másnapján érkezett, ezúttal Havasi Bertalan, a miniszterelnök sajtófőnöke nyilatkozott úgy, hogy az eseményre azok a szerkesztőségek kaptak meghívást, amelyek munkatársai rendszeresen részt vesznek az év közben megtartott Kormányinfókon, ahol Orbán Viktor helyett Gulyás Gergely kancelláriaminiszterrel kell beérniük az újságíróknak. 

Látható, hogy elképesztő ködösítés övezi a 24.hu távoltartását: a kormány előbb megpróbálja áttolni a felelősségét az újságírókra, majd aztán saját, önkényes belső szabályaira hivatkozik, ami a külső szemlélőt teljesen összezavarja, és újfent bizonyítja, hogy Magyarországon a dezinformáció egyik fő terjesztője a kormány. 

A probléma nem ma kezdődött, évek óta teljesen átláthatatlan a Kormányinfóra történő regisztráció folyamata, így az újságírók soha nem tudhatják, hogy mit, mikor és hogyan kell tenniük azért, hogy bejuthassanak az eseményre – kivéve azokat, akiket jó előre tájékoztatnak ennek pontos menetéről. Annak érdekében, hogy tisztábban lássunk a kérdésben, a TASZ már korábban pert indított a Miniszterelnöki Kabinetiroda ellen: a nyertes per nyomán pedig kiderült, hogy a Miniszterelnökségen nincs felelőse a regisztrációs kérelmek kezelésének, és az sincs meghatározva, hogy mit és milyen szempontok alapján válaszolnak a megkeresésekre.

Ha van olyan esemény, ami kiemelt közérdeklődésre és így sajtófigyelemre tart számot, akkor az egy miniszterelnöki sajtótájékoztató. A végrehajtó hatalom és annak feje köteles a nyilvánosságot a lehető legszélesebb körben tájékoztatni, aminek egyik eszköze, hogy az országosan ismert, nagy elérésű online lapok újságíróinak rendelkezésére áll, a kérdéseikre válaszol. Ebből az is következik, hogy a kormánynak időben megismerhetővé kell tennie a regisztráció folyamatát, és ezt a nyilvánosság elé kell tárnia. Ellenkező esetben marad az önkényeskedés és az egymásnak ellentmondó magyarázatok arról, hogy az adott stáb miért nem léphet be a sajtótájékoztatóra, valamint ennek következménye: a nyilvánosság további szűkülése. Amíg nem átlátható a regisztráció folyamata, addig akaratlanul is ugyanazt a magyarázatot találjuk az egyes lapok távoltartására: azt, hogy a kormány nem akar felületet adni arra, hogy számára kellemetlen tudósítások szülessenek a kritikus sajtó részéről.

Döbrentey Dániel