Zavarba ejtő jelenség ütötte fel a fejét a kormány fogyatékosságügyi kommunikációjában. Bármilyen rendszerhiba említésére a következő menetrendszerű válasz érkezik: “igenám, de zajlik már a kitagolás!”. Mintha a kitagolás egy olyan varázsige lenne, ami minden problémát orvosol. Csak eleget kell mantrázni, behunyt szemmel, erős hittel...
De mit is jelent a kitagolás? Elsősorban elköteleződést. Elköteleződést amellett, hogy fogyatékossággal élő (vagy éppen idős) embereknek nem kell intézetekben élniük. Sem 50 főnél nagyobb intézetekben - amiknek a bezárása zajlik; sem 12 fős mini intézetekben - amiknek sajnos az építése zajlik, jelenleg 24 milliárd Ft EU-s támogatásból. A kitagolás kritikájáról ebben a cikkben írtunk bővebben.
A lényeg: fogyatékossággal élő embereknek ugyanolyan választási lehetősége, kontrollja, szabadsága kellene, hogy legyen, mint bármely más állampolgárnak. A kitagolás célja, hogy ezek az emberek önállóan, a közösség részeként élhessenek. A gondnokság viszont azt jelenti, hogy a fogyatékossággal élő ember az élete alapvető kérdéseiben sem dönthet (például hogy hol és kivel éljen, mit tanuljon, milyen munkát vállaljon).
Mindebből következik, hogy egy olyan kitagolási folyamat, ami nem kezd semmit a gondnokság intézményével, eleve kudarcra ítéltetett. Nem élhet valaki önállóan, ha mindenben helyette döntenek.
A hazai kitagolás kormányzati sikerkommunikációja így kicsit olyan, mintha focit néznénk: lehet értékelni az igyekezetet, de attól még komoly vesztésre állunk.
Persze azért még így is lehet takarózni a kitagolással, csak nem érdemes. Amint megnézzük a statisztikákat, égbekiáltó hiányosságokat látunk.
Növekszik a gondnokság alatt álló emberek száma
Magyarország a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ Egyezmény részes állama több mint 10 éve. Az egyezmény egyértelműen kimondja: a gondnokság intézményét teljesen el kell törölni. Fogyatékossággal élő emberek esetében nem helyettük kell dönteni az életükről (ahogyan a gondnokság esetében van), hanem őket kell támogatni abban, hogy döntéseket hozhassanak az életükről. Az ENSZ bizottság évről évre számon kéri a magyar államot, hogy milyen lépéseket tesz azért, hogy a gondnokságot felváltsa a támogatott döntéshozatal.
Ehhez képest azt látjuk, hogy a gondnokság alatt álló emberek száma évről évre növekszik. A KSH 2017. évi előzetes adatai szerint közel 60 000 ember áll gondnokság alatt.
Elenyésző a támogatott döntéshozatalban részesülők száma
Egyik ügyfelünk több évtized után sikeresen szüntette meg gondnokság alá helyezését ügyvédünk segítségével. Később a gyámhivatal azt mondta neki:
“Ne is álmodjon arról, hogy támogatót kap. Az egész megyében nincs hivatásos támogató!”
A számok önmagukért beszélnek és leleplezik a támogatott döntéshozatal bevezetésének kudarcát. 2015-ben 91 fő, 2016-ban 149 fő, 2017-ben pedig 167 fő részesült mindössze támogatott döntéshozatalban, ami csupán töredéke annak a közel 60 000 fogyatékossággal élő embernek, akik jelenleg gondnokság alatt állnak. Holott a támogató volna az a személy, aki nem dönt a fogyatékossággal élő ember helyett, hanem minden segítséget megad neki ahhoz, hogy maga tudjon döntéseket hozni.
Növekszik azoknak a száma, akiket kizártak a választójogukból!
Nemzetközi emberi jogi szempontból széleskörű konszenzus alakult ki arról, hogy fogyatékossággal élő emberek választójogát egyedi bírósági döntés alapján sem lehet korlátozni. Ennek okairól ebben a bejegyzésünkben írtunk bővebben. Ehhez képest idén is tovább növekedett azoknak a száma, akiket fogyatékosságuk miatt - elfogadhatatlan módon - kizártak választójoguk gyakorlásából.
A hivatásos gondnokok munkája még mindig nagyüzem
Gyakori kritika a hivatásos gondnokokkal szemben, hogy hozzájárulnak gondnokoltjuk intézetbe kerüléséhez. Nyilván, ha valakinek 30-40 gondnokoltja van egyszerre, akkor az a legkényelmesebb, hogyha ők mind egy intézetben élnek (sok esetben benyugtatózva fekszenek).
Magyarországon a 2017-es előzetes adatok szerint 23 888 főnek volt hivatásos gondnoka. Azt is tudjuk, hogy a hivatásos gondnokok száma 787 fő volt. Így kiszámolhatjuk, hogy egy fő hivatásos gondnokra 30 fő gondnokolt jutott. Az adatok azt is megmutatják, hogy 431 fő olyan gondnok működött a tavalyi évben, akiknek egyszerre 31-60 fő gondnokoltja volt.
Mellbevágó adatok a gondnokságról. Varázsigék ide, milliárdok oda: egy fogyatékossággal élő ember sohasem lesz szabad, hogyha életéről egy hivatásos gondnok dönt és hogyha nem kap támogatást abban, hogy döntéseit meghozhassa.
Milanovich Dominika
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.