Imre Csongrádban nőtt fel a szüleivel, szeretetben. Szülei halála után akarata ellenére a pszichiátriára került, aztán pedig egy tömegintézetbe. Azóta leveleket ír minden héten, mert ez az egyetlen még megmaradt kapcsolata a külvilággal. Azzal a külvilággal, ahol másodunokatestvére, Gyöngyi és férje már két éve hazavárják őt, hogy családként élhessenek együtt. Egy személyes vallomással tartozunk az elején. Már régóta segítünk fogyatékossággal élő embereket, hogy önállóan élhessenek és dönthessenek az életükről, de ami Imivel történik, az még számunkra is felfoghatatlan.
Imi 47 éves, skizotíp rendellenességgel él, ami csak annyit jelent a hétköznapokban, hogy lassabban beszél, dadog, ha izgatott, és túl jószívű, csak jót feltételez mindenkiről. “Aki nem ismeri Imit, teljes értékű embernek tartja, csak az intézet próbálja fogyatékosnak beállítani őt” - mondja Lajos, Gyöngyi férje, aki azért keresett meg minket egy éve, hogy segítsünk magukhoz venni Imrét. A család jó anyagi helyzetben él, másfél éve rendszeresen hazaviszik Imrét hétvégékre, aki imád velük lenni. Minden adott lenne tehát egy boldog, békés családhoz.
“Kedves János és Gyöngyi!
Most már tényleg mondjátok meg, hogy mikor akartok kivinni innen. Nagyon utálok már itt lenni! Soha életemben nem akartam otthonba kerülni, de hát gyámság alá tettek, össze-vissza beszéltek, semmit nem értettem az egészből. (…) Mindenféleképpen ki akarok menni hozzátok! Nagyon szeretek mindig nálatok lenni. Nagyon szeretlek benneteket!”
A gyámhatóság azonban nem engedélyezi, hogy Imi hazakerülhessen. Szerintük Imre túl nagylelkű, így könnyen befolyásolható. Ezáltal érdekeit sem ő, sem szerető családtagjai nem védhetik olyan jól, mint az őt évente egyszer meglátogató hivatásos gondnoka. Az érvelés abszurditása ellen fellebbezéssel éltünk. Ám a másodfokú gyámhatóság sem talált kivetnivalót a nyilvánvalóan jogellenes, de az egyszerű, paraszti logikát is nélkülöző érvelésben. Így bíróságra került az ügy.
Idén karácsonykor pedig megtörtént a legembertelenebb dolog, amit valakivel egy hivatal, visszaélve hatalmával, megtehet. Hiába kérte Imre, hiába kérte Gyöngyi és János, egyszer csak - másfél év rendszeres kapcsolattartás után - megtagadták, hogy hazamehessen az ünnepekre Imre. Imi teljesen összetört a hírre.
Ez lett a család büntetése, amiért kiállnak az igazukért és perelni mernek. Amiért vállalják a jogi megpróbáltatásokat, és nem hagyják annyiban, hogy teljesen érthetetlen okokból bezárjanak egy fiatalembert.
A pert megnyertük, most elölről indul a gyámhatósági eljárás. Reméljük, hogy legkésőbb a nyáron már olyan videót készíthetünk, ahol az egész család készülődik az első közös nyaralásra.
Boros Ilona, Kertész Anna
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.