Egy lépés az átláthatóbb rendőrség felé

Neked is fontos, hogy ha bajban vagy a lehető legteljesebb bizalommal tudj fordulni egy rendőrhöz az utcán? Egy friss bírósági ítéletnek köszönhetően egy lépéssel közelebb kerültünk ehhez. Az Abcug.hu újságíróját képviseljük abban a perben, amit  a jogerősen elítélt, de a belügyminiszter engedélyével továbbra is szolgáló rendőrökre vonatkozó adatok kiadásáért indított. A kedvező ítélet hozzásegítheti mindannyiunkat ahhoz, hogy több információval rendelkezzünk a minket szolgáló rendőrségről.

Még 2017-ben kért ki közérdekű adatokat a Belügyminisztériumtól Szurovecz Illés az Abcug.hu újságírója. Azt szerette volna megtudni az újságíró, hogy hány esetben döntött 2016 során a belügyminiszter saját hatáskörében arról, hogy bűncselekményben jogerősen elítélt rendőrök tovább szolgálhatnak-e a rendőrség állományában, ha büntetésként nem letöltendő szabadságvesztést kaptak. Erre a belügyminisztériumtól meg is kapta a választ: 12 ilyen eset volt 2016-ban.

Az újságíró azonban azt is szerette volna feltárni, hogy milyen típusú bűncselekményeket követtek el ezek a rendőrök. Arról szerette volna tájékoztatni a közvéleményt, hogy vajon ez a 12 rendőr orvhalászatot követett-e el, sikkasztást, esetleg valamilyen testi sértést? Ezek az adatok és a hozzájuk tartozó történetek mindenki számára érdekesek lehetnek, hiszen arról árulkodnak, hogy milyen esetekben nem tartja problémásnak a rendőrséget irányító belügyminiszter a bűncselekményt elkövető rendőrök állományban megtartását.

A belügyminisztérium szerint azonban az erre a 12 ügyre vonatkozó anonimizált bírósági ítélet személyes adatokat tartalmaz és ezért megtagadt azok kiadását az újságírónak.

Sem mi, sem a bíró nem igazán értette azt, hogy a személyes adatoktól megfosztott irat - az anonimizálás ugyanis ezt jelenti - hogyan tartalmazhatna személyes adatokat.

A belügyminisztérium azzal próbált érvelni, hogy még az ilyen iratok alapján is összerakható, hogy személy szerint kicsoda az ügyben érintett rendőr.  De ez csak azok számára derülhet ki, akikkel ő maga megosztotta a bűncselekménye történetét. Hiszen azoknak, akik nem ismerik a neveket és a helyszíneket, maga a történet csak egy üres váz marad. Meg persze egy tanulságos sztori arról, hogy mi az, ami nem összeegyeztethetetlen a mundér becsületével.

A belügyminisztérium arra is hivatkozott, hogy a belügyminiszter a munkájáról a kormánynak és a kormányfőnek számol el, utalva ezzel arra, hogy a polgároknak ezekhez az adatokhoz semmi köze. A bíróság ezt nem így látta, ugyanis mind az Alaptörvény, mind az információszabadságról szóló törvény garantálja, hogy mindenkinek joga van a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez.

Könnyű belátni, hogy emeli a rendőrségbe vetett bizalmat, ha az azt irányító belügyminiszter a lehető legtöbb adatot osztja meg a polgárokkal, hiszen a minél teljesebb transzparencia alapján érezhetik a rendfenntartó szervezetet magukénak is az állampolgárok. Az adatok visszatartása bizalmatlanságra adhat okot mindenki számára. A rendőrségbe vetett közbizalom pedig nem csak közérdek, de a rendőrség és azt felügyelő Belügyminisztérium érdeke is. De igazából ez az érv már csak hab a tortán, hiszen az információszabadságnak nem kell további célokat szolgálnia azon kívül, hogy a polgárok megismerhessék az ő megbízásukból és az ő finanszírozásukból működő államra vonatkozó adatokat.

Joga van a polgároknak ahhoz is, hogy megismerjék a belügyminiszter eljárásait és döntéseit, már csak azért is, mert ezek alapján tudják azt mérlegelni, hogy megfelelően működik-e mint állami vezető.

Szabó Attila