Két éve a magánszféra és az adatvédelem is kapott egy ENSZ biztost (special rapporteur) akinek - többek között - az a feladata, hogy évente beszámoljon az Emberi Jogi Tanácsnak az általa szemmel tartott témák legfontosabb kihívásairól. Joe Cannataci nem volt rest, a közelmúltban nyilvánosságra hozott jelentésében keményen bírálta az Egyesült Államokat, valamint azokat az országokat, amelyek a biztonság hazug mantrázásával valójában állampolgárok adatai után szaglásznak, miközben hangsúlyozta: hiteles vezetés nem szorul rá, hogy kijátssza a félelem-kártyát.
Az ENSZ biztos friss jelentése a kormányok által folytatott megfigyelések bel- és külföldi gyakorlatát vizsgálta, amivel kapcsolatban kritikát és ajánlásokat fogalmazott meg. Így például azt, hogy mennyire fontos az átláthatóság és a valódi felügyelet még akkor is, ha legitim célok miatt akarnak az adatainkhoz hozzáférni. A biztos figyelmeztetett arra is, hogy a populizmus a magánszféra egyik legnagyobb ellensége, mivel világszerte megfigyelhető, hogy a biztonság növelésére hivatkozva fogadnak el a törvényhozásban súlyos, a magánszférát korlátozó intézkedéseket anélkül, hogy azok alkotmányosan indokolt (azaz szükséges és arányos) vagy a biztonság növelésére valóban alkalmas eszközök lennének.
Sőt, azt is hangsúlyozta, hogy a “mindenkiről mindent” típusú előzetes adatbázis-építés helyett (amik egyébként is a hacker-támadások célpontjai és sokféle visszaélésre adnak alkalmat) továbbra is a célzott megfigyelés jelenti a valódi megoldást. Ez viszont alapos munkát és gyanút feltételez a megfigyelést végzők részéről, ahol az állampolgárokat védő garanciákat is tiszteletben kell tartani. A biztos a menekültválság kapcsán arra is utalt, hogy a gyanút nem az útlevél vagy annak hiánya alapozza meg, hanem a szolgálatok megfelelő engedély birtokában végzett felderítése során megismert bizonyítékok és felidézte, hogy a terrorcselekmények végrehajtóinak java már egyébként is ismert volt a hatóságok előtt.
A szakadék szélén egy nagy lépést előre
A jelentés félelmetesen rímel a jelenlegi magyar helyzetre, hiszen elegendő arra gondolni, hogy tavaly nyáron terrorveszélyre hivatkozva a magyar kormány újabb jogkorlátozó csomagot fogadott el a titkosított kommunikációt biztosító szolgáltatóknál keletkező adatokra vonatkozóan. Közben Magyarországon a nemzetbiztonsági célú megfigyelést még mindig engedélyezheti az igazságügyi miniszter és még mindig hatályban vannak az - azóta EU-s szinten érvénytelenített - adatmegőrzési irányelvet magyar jogba átültető rendelkezések is. Sőt, a frissen módosuló büntetőeljárási törvény szerint bűnügyekben nem kell majd előzetes felderítés elrendeléséhez gyanú sem, és félő, hogy a bírói engedélyhez kötött titkos információgyűjtés gombnyomásra automatizált mechanizmussá válik.
A helyzetet végignézve sovány vigasz, hogy nem vagyunk egyedül és lassan mindenhol demagóg politikusok fenik a foguk az adatainkra. De érdemes szem előtt tartani, hogy ami egy egészséges és állampolgárbarát demokráciában is súlyos érvágás a magánszférára nézve, milyen következményekkel jár egy olyan országban, ahol a titkos információgyűjtés feletti “független” ellenőrzés záloga például Németh Szilárd fideszes parlamenti bizottsági alelnök.
Koncsik Anita
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.