A TASZ forgatócsoportja a szlovákiai Zalatna melletti Szalatna városában egy szellemkastélyban tett látogatást.
Az egykori szociális otthont már elhagyták a lakók. Amikor 2012-ben ott jártunk, a sarokban még ott hevert a széttépett barbi, az ajtó mögött a kereketlen matchbox, mögötte meg a rácsos ágy. Az ágy, ahol kikötve vagy lenyugtatózva töltötték éjszakáikat Lackó és Angelika századmagukkal.
Úgy vittek vissza minket az intézetbe, ahogy egykori túlélők visznek diákcsoportokat fogvatartásuk színhelyére.
De már csak úgy, mintha rossz emlék volna.
A kastélyt pár éven belül benövi a fű vagy szállodává alakítják. Ők pedig próbálnak minél kevesebbet gondolni rá. Hiszen már kijutottak, és ha minden jól megy, soha többé nem kerülnek vissza.
Ma Magyarországon mintegy huszonháromezer fogyatékos ember él nagylétszámú intézetekben, hasonló körülmények között. Széleskörű nemzetközi és hazai egyetértés alakult ki a tekintetben, hogy ezeket a tömegintézetekez véglegesen be kell zárni. Mégis rögös az út, sok a kérdőjel. Az intézménytelenítés hazai híreiről ebben az írásunkban olvashatsz.
Verdes Tamás
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.