Az iskola nélküled nem jut az egyház kezére!

• A Kormány terve a közoktatás kiszervezése az egyházaknak egyre növekvő mértékben.
• A világnézetileg semleges oktatás biztosítása az állam kötelessége.
• Szülőként Te is tehetsz érte: mindig a szülők döntése is, hogy egy iskola egyházi fenntartásba kerül-e.
• Ha nem tetszik, hogy egyházi kézbe kerül az iskola, szervezkedj: lehet, hogy más szülőknek, tanulóknak sem tetszik, együtt pedig ti dönthettek! Ebben segít új 1x1-ünk.

Rozi meglepődött, amikor gyermekének, aki a falubeli egyetlen állami általános iskolába járt, szeptembertől hittant kellett tanulnia. Az osztályközösség tavaly még szépen feldíszítette a termét, de az idei félévi fogadóórán már azt látta: a terem csupasz, fehér falait most egyedül vallási szimbólumok tarkítják. A lányára, akinek a magatartására korábban egyetlen tanár sem panaszkodott, a forró indián nyár közepén rászóltak: miért ér véget a szoknyája térd körül? Aztán: miért festi a körmét? A rászólást intő követte, majd fegyelmi határozat. ("Benne volt a házirendben is, nem tetszettek olvasni?") Fellebbezni az Egyházhoz lehetne, a család inkább rájuk hagyta. Rozi és lánya tehetetlenül álltak, és csak azt kérdezték: hogyan lehetséges mindez egy állami iskolában?

Természetesen: sehogy. A szülők egy része épp ezért íratja állami iskolába gyermekét. Ennek ellenére a fentiek Veled is pontról pontra megtörténhetnek, akkor is, ha korábban legjobb meggyőződésed szerint állami iskolába írattad a gyereked. A magyar állam ugyanis egyre több iskolát szervez ki az egyházaknak – a gyerekeddel együtt. Nem elszigetelt jelenségről van szó. Az EMMI büszkén hangoztatja, hogy az utóbbi időben "jelentősen emelkedett az egyházi iskolákban tanulók száma". A növekedés egy része nem annak köszönhető, hogy a szülő vagy tanuló szabadon úgy döntött, egyházi iskolára vált, noha a környékén lett volna állami iskola is. Ezzel a döntéssel nem is lenne semmi probléma: a szülő, illetve a tanuló joga egyházi iskolát választani. Csakhogy sokszor nincs miből választani.

"Jó keresztényt nevelni"

Az egyházak növekvő jelentősége a közoktatásban részben ugyanis annak köszönhető, hogy egyre több kistelepülésen valamelyik egyház átveszi a település egyetlen állami iskoláját, nem hagyva a továbbiakban érdemleges választási lehetőséget a szülőknek, gyerekeknek. Ilyenkor tehát nem a kínálat bővül. Ellenkezőleg: az egyetlen lehetőség vész el, hogy a szülő lakhelye közvetlen közelében világnézetileg semleges iskolába járassa a gyerekét. Számos szülő találja tehát magát Rozi helyzetében: a gyerek hiába jár ugyanoda, mint egy éve; az iskola már nem állami, hanem egyházi lett, annak minden következményével együtt.

A kormányzat egyértelműen támogatja ezt. Miközben köztudomású az állami közoktatás alulfinanszírozottsága, az EMMI egy hónapja több, mint 54 milliárd forintot különített el az egyházi iskolák megerősítésére. A Miniszterelnökséget vezető miniszter pedig nem hagyott kétséget a világnézetileg semleges oktatást felszámoló szándék felől: a közoktatás feladata szerinte elsősorban "jó keresztényt" nevelni a tanulókból. A miniszter szerint tévedés, hogy az oktatásnak világnézetileg semlegesnek kell lennie. Szerinte a Rozihoz hasonló helyzetbe kerülő szülőknek és tanulóknak tűrniük kell. Szerencsére az Alkotmánybíróság egy 1993-es határozata szerint a miniszter téved: a világnézetileg semleges oktatás lehetséges, és az államnak ezt mindenki számára biztosítania kell.

Az egyház kezébe a Te kezeden át kerül az iskola

A kormányzat ma még – láthattuk – nagyon elkötelezett amellett, hogy minél több állami iskola kerüljön egyházi kézbe. Ez könnyen a tehetetlenség érzését keltheti az érintett szülőkben, tanulókban, mert úgy tűnhet, a kormány és az egyház a szülőket kijátszva, a fejük felett dönthet iskolájuk ügyéről. Valójában a szülők, tanulók nem eszköztelenek, ha maguk szeretnének dönteni iskolájuk sorsáról. Kevésbé közismert, hogy egyetlen állami iskola sem kerülhet egyházi kézbe anélkül, hogy az átadást a szülők (illetve a nagykorú tanulók) többsége támogatná.

A szülők, tanulók együtt tehát megvédhetik jogaikat. Fel kell ismerniük, hogy nincsenek egyedül: a közös döntés terhe lehetőséget ad sokféle helyzetű szülő, tanuló összefogására. Például a református szülők összefoghatnak az ateista szülőkkel, ha nem szeretnék, hogy gyermeküknek a saját meggyőződésükkel ellentétes hittanra kelljen járnia a település egyetlen általános iskolájába, amelyet– mondjuk – a görög-katolikus egyház készül átvenni. Sőt, összefoghatnak akár azokkal a görög-katolikus szülőkkel is, akik szívének ugyan kedves az iskolát átvenni készülő egyház tanítása – de azt már nem támogatják, hogy egyházuk az átvett intézmények egy részében szegregált iskolákat tart fenn. Éppígy összefoghatnak a szülők azokkal a nagykorú – köztük akár hívő – diákokkal, akik nem szeretnék, hogy az egyház erkölcsi elveit a templomon kívül ezentúl az iskola is számon kérhesse rajtuk. Számos oka lehet tehát egy sokszínű közösségben annak, hogy egy, akár vallásos szülő vagy tanuló ne akarja egyházi iskolába járatni gyermekét, illetve ne akarjon ilyen iskolába járni. Ha a szülők nem szeretnék egyházi fenntartásba adni közösségük állami iskoláját, a legfontosabb eszköz a kezükben ezeknek az összefogási lehetőségeknek a felfedezése.

A TASZ abban szeretné segíteni a szülőket, gyermekeket, hogy előre fel tudják mérni, mivel jár, ha közösségük iskolája egyházi fenntartásba kerül, így maguk is felelős döntést tudnak hozni iskolájuk sorsáról. Szeretnénk, ha a szülők, tanulók megismerhetnék jogaikat, lehetőségeiket, ha szeretnének tenni iskolájuk egyházi fenntartásba adása ellen – vagy ha ez nem sikerült, legalább tudják, hogyan vehetnek részt továbbra is világnézetileg semleges oktatásban a lehető legkisebb terhek mellett. Ezért készítettük el a szülőknek, tanulóknak "Iskolák egyházi fenntartásba adása 1x1"-ünket, amely eligazít ezekben a kérdésekben.

Ha egyházi fenntartásba adással kapcsolatban szeretne jogsegélyt kérni, írjon a jogsegely@tasz.hu-ra!

Mráz Attila