A plakáttépések régen és ma

A plakátok letépése ma komoly politikai állásfoglalás: legyen szó a Kormány  bevándorlás-ellenes, gyűlöletkeltő vagy a Magyar Kétfarkú Kutyapárt plakátjairól. Amikor a plakátok letépése a hírekben megjelenik, úgy tűnhet, mintha mindenki a politikai szimpátiája alapján ítélné meg a tépkedők felelősségét: a politikai ellenfél plakátját letépni hőstett, a számunkra szimpatikusak letépése viszont gazság. Mi is nyújtottunk jogi segítséget azoknak, akik kijavították vagy letépték a kék menekültellenes plakátokat. A Kétfarkú Kutyapárt plakátjainak önkormányzati szervezésben történő letépése kapcsán mégis azt állítjuk, hogy nem maradhatna jogkövetkezmények nélkül. Most akkor hogy is van ez? Ha egyetértünk a plakáttépőkkel, akkor felmentés jár, ha nem, akkor el kell őket ítélni?

2015-ben a kormány bevándorlással kapcsolatos plakátjait tépkedték le, illetve átfestéssel javították meg sokan. Akkor rongálás miatt sokakkal szemben indultak szabálysértési, sőt, büntetőeljárások is. Akkoriban elsősorban mindenkit igyekeztünk figyelmeztetni a plakáttépések jogi kockázataira, és olyan tanácsokat adtunk, amelyekkel e kockázatokat csökkenteni lehet. Másodsorban pedig azoknak a védelmében, akikkel szemben eljárások indultak, amellett érveltünk, hogy ezeknek a plakátoknak a letépése vagy átfestése sem bűncselekményt, sem szabálysértést nem valósít meg, az elkövetőket nem szabad megbüntetni. Érveink alapján végül mindegyik általunk képviselt személy elleni eljárást megszüntettek.

A 2016. október 2-i népszavazás kampányában is megjelentek kormányzati plakátok, viszont sok plakátot kiragasztott a Magyar Kétfarkú Kutya Párt is. A hírek az elmúlt napokban pedig nem a kormány, hanem a Kutyapárt plakátjainak leszaggatásáról szóltak. A párt facebook oldalán közzétettek szerint a budapesti Teréz körúton kaptak rajta egy férfit, ahogy az MKKP plakátjait tépkedte le. A férfi azt állította, hogy a hatodik kerületi polgármesteri hivatal utasítására rongálta meg a plakátokat. A terézvárosi polgármesteri hivatalnál egyébként visszautasították az illető állítását.

Ebben az írásban azt indokoljuk meg részletesebben, hogy miért értékeljük ezt a jogsértést másképpen, mint a kormány plakátjait letépők tettét: miért kell szerintünk ezért a plakáttépésért felelősségre vonni azt, aki azt elkövette (elsősorban a választási kampány szabályainak megsértéséért), és miért nem volt szabad felelősségre vonni azokat, akik egy éve tépkedték a kormány plakátjait. 

Nem arról fogunk szólni, hogy a választási kampány plakátragasztási szabályainak megfelelnek-e ezek plakátok, illetve a kampány szabályainak megsértését jelenti-e a letépésük. Csak megjegyezzük, hogy a politikai véleménynyilvánításnak a kampányidőszakban a jog jellemzően a normális időszakhoz képest is nagyobb teret enged, ennek például az az egyik következménye, hogy olyan helyekre is lehet a kampány keretében plakátot ragasztani, ahová egyébként nem lehetne. Szerintünk a plakátokat letépkedni általában jogsértő. 

Azt, hogy a kormány plakátjait letépőket ennek ellenére mégsem szabad megbüntetni, egyrészt arra alapoztuk, hogy plakátok letépése vagy átmázolása, kiegészítése újabb szövegekkel arányos lépés a kormányzati kommunikációval szemben. A plakátrongálás miatti felelősség megállapításakor értékelni kellett, hogy a magyar kormány háromszázmillió forintból -- mindannyiunk pénzéből -- oktrojált a lakosságra a menekültekkel egyértelműen ellenséges üzeneteket, amelyekkel szemben fellépni semmiféle jogi lehetőség nem volt. Másodsorban azzal érveltünk, hogy a plakátok átfestése vagy letépése nem volt veszélyes a társadalomra. A plakátrongálók - vagy ahogy egyikük magukat hívta: plakátjavítók - az emberi jogokkal nem összeegyeztethető, morálisan vállalhatatlan, ráadásul az állam alkotmányos alapértékeivel is ellentétes üzenetet tettek olvashatatlanná: formálisan valóban rongáltak, azonban tettüknek a társadalomra káros következménye nem volt, ezért nem is voltak büntethetőek. Végül azzal is érveltünk, hogy a plakátot átírók és leszaggatók politikai véleményüket nyilvánították ki, és e véleménynyilvánításnak alkotmányos védelmet kell élveznie. A rongálók megbüntetése a véleményszabadság korlátozását valósította volna meg, itt azonban nem igazolt ennek a  korlátozásnak a szükségessége és arányosssága, ezért alkotmányosan nem megengedhető.

A sokmillió forint közpénzből finanszírozott kormányzati kampánnyal szembeni fellépés egyetlen lehetséges eszköze a plakátjavítók számára a rongálás volt. Az MKKP plakátjait letépő viszont erre nem hivatkozhat. Egyrészt a kormány hárommilliárd forintnyi közpénzből finanszírozott kampányára reagál a Kutyapárt huszonnyolcmillió forintnyi magánadományokból fizetett kampánya. A Kutyapárt letépett plakátjain nem az állam által megfogalmazott álláspont olvasható, a terjesztéséhez nem állami apparátust és nem közpénzt használtak fel. A Kutyapárt kampányának pénzügyi és infrastukturális alapja, és ennek megfelelően az intenzitása meg sem közelíti a kormány kampányáét, amelyre a Kutyapárté reagál. Nem lehet tehát azt mondani, hogy az ellenvélemény hasonló erővel történő kifejezésére az egyetlen lehetőség plakát letépése volna.

A kormány plakátjait letépők tette nem volt veszélyes a társadalomra. Egy idegenek ellen gyűlöletet szító üzenettel szemben fejtették ki a minden embert megillő egyenlő méltóság talaján álló véleményt, amit Magyarországot is kötelező nemzetközi jogi normák mellett a magyar alaptörvény szövege alapján a magyar államnak is képviselnie kellene. Az MKKP plakátjai ezzel szemben nem az alapvető jogokkal összeegyeztethetetlen xenofób álláspontot hirdetik, hanem a kormány népszavazásának és az azzal összefüggő kampányának elutasítására hívnak fel, ami akkor is legitim vélemény, ha sokaknak nem tetszik. A Kutyapárt plakátjai letépésének tilalma nem jár azzal, hogy a polgárok egy jelentős részéhez kizárólag a kormányzati álláspont jut el, hanem éppen ellenkezőleg: letépésük azt szolgálja, hogy a választópolgárok kizárólag a pillanatnyi hatalom birtokosainak nézőpontját ismerjék meg. Ezért társadalmilag veszélyes éppen az lenne, ha következmények nélkül eltüntethetnék ezeket a plakátokat a válaszópolgárok elől.

A plakáttépés egy (meglehetősen radikális) véleménynyilvánítás. A kormány plakátjait letépő korábbi ügyfeleink - mint minden magánember - véleménynyilvánítási szabadsága alkotmányosan védett. Ha igaz a hír, hogy az MKKP plakátjait az önkormányzat megbízásából tépkedték le, akkor viszont az utóbbi esetben nem tudunk a plakátrongálók oldalán szabadságjogi érvet felhozni: egy önkormányzatot ugyanis nem illetnek meg szabadságjogok, így a véleménynyilvánítás szabadsága sem. A szabadságjogok ugyanis a közhatalom korlátozására szolgálnak, a polgárokat az állam visszaéléseivel szemben védelmezik, ezért a közhatalom védelmében nem hívhatók fel. Ha a véleménynyilvánítási szabadság védelmét élvező Kutyapárt plakátjait az önkormányzat akaratából távolítják el, akkor utóbbi szabadságjogilag nem egy védett véleménynyilvánítás. Olyan illegitim közhatalmi cselekvés, ami miatt a felelősségrevonás nemhogy mellőzendő, hanem egyenesen kívánatos.

Szabó Máté Dániel

a TASZ szakmai vezetője