Anna egy hároméves kislány édesanyja. Tavaly úgy döntött: szeretne még egy gyereket, kislányának egy testvért, tervei szerint édestestvért. Anna kislánya három éve külföldi spermadonor segítségével született. Az Országos Tisztifőorvosi Hivatal viszont most azt mondja, hogy tilos Magyarországon külföldi spermát felhasználni.

Anna az egyszer már sikerrel felhasznált sperma megmaradt részét egy sejtbankban tároltatja, de nem kaphatja meg. Ráadásul, ha végül le is mondana arról, hogy ugyanaz legyen az apa, akkor sem lenne jobb helyzetben. Belföldi donort ugyanis egész egyszerűen nem találna. Anna most 38 éves, már csak néhány évig van lehetősége mesterséges megtermékenyítésre. Ha nem történik gyorsan valami, a várva várt kistestvér nem születik meg, a tárolt spermát pedig a lefolyóba öntik. 

Anna története számos egyedülálló nő vagy meddőséggel érintett pár története lehetne. Helyzetüket ma két probléma határozza meg:

• magyar donor gyakorlatilag nincs (2014-ben 2 férfi adományozhatott spermát),
• aki külföldi donort keresne, annak rossz hír, hogy külföldi sperma a jelen állás szerint itthon nem használható fel.

Ahogy arról több hírportál (pl. ITT, ITT és ITT) is beszámolt, a helyzet 2015 nyarával, egy örökletes betegség génjét hordozó sperma miatti nemzetközi riasztást miatt vett kedvezőtlen fordulatot. A riasztás nyomán az Országos Tisztifőorvosi Hivatal (OTH) eljárást indított a „hibás” spermát tároló KRIO Intézet Zrt.-vel szemben jogszabályba ütköző hímivarsejt-import miatt. Végül – biztos, ami biztos – a KRIO-t nemcsak a hímivarsejtek behozatalától, hanem a spermabanki tevékenységtől is eltiltották. Ezzel csak egy a gond: sajnos épp a KRIO látta el a meddőségi centrumok nagy részét spermával.

A meddőségi centrumok türelemre kérték betegeiket, de sokan vannak olyanok, akik nem tudnak tovább várni. Életkoruk miatt hónapokon, heteken belül elesnek a meddőségi kezelés lehetőségétől. Az állam – illetve az állami egészségügyi ellátás hiánya – így véglegesen megfosztja őket attól, hogy gyermeket vállaljanak, szülővé válhassanak. Mellesleg, ez ugyanaz az állam, amelyik támogatások és kedvezmények sorával küzd a népességnövekedésért, és – elvileg – tenyerén hordozza a gyermeket vállalni szándékozókat.

Természetesen mi is fontosnak láttuk cselekedni annak érdekében, hogy a kezeléseket akadályozó jogszabályokat módosítsák, a donorspermás beavatkozások pedig tényleg elérhetők legyenek. Közérdekűadat-igényléssel éltünk a meddőségi centrumoknál, szakmai támogatást kértünk az Egészségügyi Tudományos Tanácstól (ETT), és jogsegélyt ajánlottunk fel a gyermekre váróknak. A közérdekűadat-igénylésére érkező válasz igazolta, hogy az állami meddőségi centrumok is beszüntetni kényszerültek a donorspermás kezeléseiket. Az ETT egyetértett azzal a meglátásunkkal, hogy a jogi szabályozás elavult és homályos, ezen pedig csak a gyermekre várók veszíthetnek. Az alapvető jogok biztosának múlt héten kiadott jelentése is egyértelműen a mi lépéseinket erősíti.

De mi a gond azzal, hogy az OTH megtiltotta a KRIO-nak, hogy spermabankként működjön? Csupán annyi, hogy a KRIO Intézet 1998(!) óta végzett spermabanki tevékenységet, állami engedéllyel, rendszeres állami ellenőrzés mellett. Tette mindezt anélkül, hogy bárki kifogást emelt volna. Az OTH tiltó határozata tehát finoman szólva is váratlan fordulatot jelent. Az ombudsman szerint ha a mostani jogértelmezés a helytálló, az azt jelenti, hogy ÁNTSZ 16 évig jogszabállyal ellentétes módon hagyott működni egy intézményt; ha pedig a korábbi jogértelmezés helyes, akkor az OTH jelenlegi eljárása volt indokolatlan és törvénysértő. Utóbbi esetben a leginkább kritikus pont, hogy az OTH nem biztosított semmiféle átmeneti időszakot a már megkezdett kezelésekkel kapcsolatban. (A tilalom azonnali volt, olyanokat is érintett, akik épp a kezelés közepén tartottak.) Az ombudsman rámutat, hogy még ha azonnal el is kezdte volna valaki legálisan gyűjteni a spermát, a biztonsági előírások miatt legalább 10 hónapnak kellett volna eltelnie, hogy az első adag felhasználható legyen. Minimum ennyi időt kellett volna tehát hagyni a teljes tilalom életbe léptetése előtt. A helyzet ezért más problémát is felvet, mint egy államigazgatási szerv jogszerű működésének kérdését. Az ugyanis, hogy Magyarországon egy állam által biztosítandó egészségügyi szolgáltatás gyakorlatilag nem hozzáférhető, alapjogokat, az érintettek családalapítási szabadságát, önrendelkezési jogát, illetve testi és lelki egészséghez való jogát sérti.

Mi a helyzet a külföldi spermával? Ha jól megnézzük, egyetlen hazai jogszabály sem mondja ki, hogy tilos külföldről spermát behozni. Az egészségügyi törvényt pedig elég nyakatekerten kell értelmezni ahhoz, hogy arra jussunk, Magyarországon csak a belföldön adományozott sperma használható fel. A szabályozás tehát messze nem egyértelmű. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy maga az országos tisztifőorvosnak is jogértelmezési segítségre volt szüksége a kérdésben. Az EMMI államtitkárának értelmezése szerint a külföldi sperma felhasználása azért tiltott, mert ivarsejt-adományozás csak az adományozónak az egészségügyi intézményben való személyes megjelenésével történhet. Az ETT Humán Reprodukciós Bizottsága és a Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium azonban egyetért abban, hogy a személyes megjelenésnek nincs igazolható szakmai előnye. A technikai és jogi előírások betartása mellett bárhol megfelelően garanciákkal történhet a spermiumadományozás. A „bárhol” nyilván jelenthet külföldi helyszínt is, hiszen a megfelelő garanciák európai uniós szinten már adottak. Az Európai Parlament és a Tanács 2004/23/EK irányelve, amely az emberi szövetek és sejtek adományozására, gyűjtésére, vizsgálatára, feldolgozására, megőrzésére, tárolására és elosztására vonatkozó minőségi és biztonsági előírások megállapításáról szól, épp ezt hivatott biztosítani. Nem csoda, hogy az ombudsman is megfontolásra ajánlotta a spermabehozatal egyértelmű legalizálásának lehetőségét.

A hazai spermakrízisben mindenképpen jó hír, hogy a szakmai fórumok álláspontja szinte teljesen egybevág: kiállnak a donorspermás kezelés mellett, akár külföldi ivarsejtek behozatala segítségével is. A kormányzat is próbált már tenni az ügyért: 2016 januárjával az egészségügyi törvényt úgy módosították, hogy a KRIO Intézet ma már jogszerűen működhetne spermabankként (más kérdés, hogy pl. ITT és ITT kifejtették, hogy nem kívánnak tovább ilyenként működni). Mindez azonban, szerintünk, kevés. Úgy gondoljuk, hogy az államnak a jövőben jóval aktívabb szerepet kell vállalnia a spermadonáció szorgalmazása és feltételeinek megteremtése terén. Nélkülözhetetlen az is, hogy egyértelműen állást foglaljon a spermaimport lehetősége mellett, a társadalom szükségleteihez igazítva valamennyi anakronisztikus jogszabályt.

Szeretnénk, ha a gyermekvállalási kedv növelése iránti küzdelemben az állam észrevenné végre azokat, akiknek kedvük lenne, csak esélyük nincs.

Zeller Judit

Photo credit: Iqbal Osman1 via Visual Hunt / CC BY