Terítéken a paksi titoktörvény

Az Alkotmánybíróság teljes ülésén foglalkozik a Paks II beruházással kapcsolatos adatok titkosításáról szóló törvénnyel. Az Alkotmánybíróság eljárását az Országgyűlési képviselők egynegyede kezdeményezte: csak pár olyan ügy van, amelyben az ellenzéki képviselők összefogtak egy indítvány erejéig, ez az egyik ilyen. Kivételes az ügy azért is, mert az Alkotmánybíróság hozzáférhetővé tette több szakmai szervezet álláspontját is az ügyről. Az alábbiakban ezeket ismertetjük.

A támadott rendelkezés szerint „[a] Megvalósítási Megállapodásokban és a Beruházással összefüggésben az Egyezmény 3. cikk 1. pontja szerinti Orosz Kijelölt Szervezet és annak alvállalkozói, valamint az Egyezmény 3. cikk 2. pontja szerinti Magyar Kijelölt Szervezet és alvállalkozói által kötött szerződésekben foglalt üzleti és műszaki adatok, valamint az ezen Megvalósítási Megállapodások, szerződések és az Egyezmény előkészítésével, megkötésével kapcsolatos üzleti és műszaki adatok, valamint az ezekkel összefüggő döntések megalapozását szolgáló adatok az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény 27. § (2) bekezdés b) és h) pontjára figyelemmel – azok keletkezésétől számított 30 évig – közérdekű adatként nem ismerhetőek meg.”

Trócsányi László igazságügyi miniszter szerint természetesen a törvénnyel nincs semmi gond: az megfelel a közérdekű adatok megismeréséhez való jog korlátozása alkotmányjogi feltételeinek.  Szükséges korlátozásról van szó, mert a beruházás „immanensen érinti az állam külső és belső biztonságát és energiaellátás-biztonságát”, „szellemi, gazdasági és iparjogvédelmi ismereteket igényel, amelyeknek védelme a szerződő felek közötti kölcsönös együttműködési kötelezettségének immanens részét képezi.” A nyilvánosság korlátozása arányos is, mert nem terjed ki a beruházással kapcsolatos valamennyi adatra, kizárólag a szerződéses adatok tekintetében, azon belül is két adatfajta, az üzleti és a műszaki adatok körében engedi meg az információhoz való hozzáférésnek a korlátozását. E korlátozást pedig a felek üzleti érdekei indokolják. A miniszter elismeri, hogy a törvény nem teszi lehetővé ezen adatok tekintetében, hogy az adatokat kezelő szervezet mérlegelje az adatok kiadását, de mivel az adatkezelő dönt arról is, hogy a korlátozás alá eső adatkörökbe sorolja-e a megismerni kívánt adatokat, így tehát mégis van olyan döntés, amely bíróság előtt megtámadható. Ha pedig bíróság elé vihető az adatigénylés elutasítása, az nem okozhat alkotmányjogi problémát.

Amicus curiae indítványt nyújtott be az Átlátszó.hu, az Energiaklub, a K-Monitor, a Társaság a Szabadságjogokért és a Transparency International. Mi – szemben Trócsányival – éppen amellett érveltünk, hogy a nyilvánosságkorlátozás nem felel meg az alapjogkorlátozás szükségességi és arányossági követelményeinek, ezért alaptörvény-ellenes. Az igazságügyi miniszterrel szemben éppen úgy láttuk, hogy a támadott rendelkezés rendkívül tág tárgyi hatályából az következik, hogy a korlátozás alá esnek olyan adatok is, amelyek nemzetbiztonsági szempontból nem érzékenyek, illetve a szellemi alkotásokkal nincsenek kimutatható összefüggésben, márpedig az ilyen adatok tekintetében már a korlátozás szükségessége sem áll fenn. Az "üzleti és műszaki adatok" fogalmát sem a támadott rendelkezést tartalmazó törvény, sem más jogszabály nem definiálja. Olyan határozatlan jogfogalmat tartalmaz, ami miatt a jogkorlátozás terjedelme bizonytalan, ennek következtében pedig nem ítélhető meg, hogy a törvényhozó valóban az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb korlátozó eszközt választotta volna. A támadott rendelkezés határozatlan volta, a jogkorlátozás terjedelmének ebből fakadó bizonytalansága következtében önmagában is sérti az arányosság követelményét. A hatályos jogrendszer a támadott rendelkezésben megjelölt érdek, illetve jog védelmét pedig jelenleg is több úton biztosítja, olyan szabályaiban, amelyek differenciáltak, az információszabadság korlátozását az elkerülhetetlen mértékre szorítják, garanciákat is tartalmaznak. Ha valóban indokolt lenne a titkolózás, arról egyedi minősítési eljárásokban lehetne döntést hozni.

Az Energiaklub Szakpolitikai Intézet és Módszertani Központ az Alkotmánybíróság külön felhívására is kifejtette álláspontját. Ők – az előző bekezdésben leírtakhoz hasonlóan – amellett érveltek, hogy a törvény a feltétlenül szükséges mértéken túl és a lényeges tartalmát tiszteletben nem tartva korlátozza a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez fűződő jogot, továbbá sérti kézpénzekkel kapcsolatos adatok nyilvánosságával kapcsolatos alkotmányos szabályokat. A törvény ellentétes továbbá a közösségi joggal, valamint a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló, Aarhusban elfogadott egyezménnyel is.

Az Alkotmánybíróság megkérdezte az alapvető jogok biztosát is, hogy mit gondol az ügyről. Az ombudsman a jövő nemzedékek jogai felől értelmezte a problémát, és abból indult ki, hogy „Alaptörvény a Nemzeti Hitvallásban is rögzíti, hogy az Alaptörvény szövetség a múlt, a jelen és a jövő magyarjai között.” Mivel a jelen magyarjai a jövő magyarjait érintő döntést hoznak, a döntés az Alaptörvény P) cikkének hatálya alá tartozik, amely megköveteli, hogy a jövő nemzedékek érdekeire kihatással lévő alapvető fontosságú döntések során a mindenkori jogalkotó megfelelő súllyal mérlegelje a döntéssel érintett jövő nemzedékek érdekeit is. Ahhoz, hogy ez a döntés ilyen legyen, minél nagyobb társadalmi részvétellel kell meghozni a döntést. A titkosítás azonban „a jelen nemzedékek társadalmi részvételének lehetőségét teljeséggel kizárja”. A törvény továbbá nem differenciál, valamennyi műszaki és üzleti információ nyilvánosságát korlátozza, ezért az információszabadság aránytalan alapjog-korlátozását valósítja meg.

Az Alkotmánybíróság a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság véleményét is kikérte. A NAIH szerint bár elfogadása előtt a törvényjavaslat problémás volt, az elfogadott és kihirdetett törvény már sokkal jobb. Az információszabadság hivatásos védelmezője szerint a törvény támadott része összhangban van az információszabadság alapvető szabályaival, amennyiben csak meghatározott adatfajtákba tartozó közérdekű adatokra vonatkozik és legitim célokra – a nemzetbiztonsági érdek és a szellemi tulajdonhoz fűződő jog érvényre juttatáséra – irányul. De a nyilvánosságkorlátozás törvényi szabályozásának mikéntje még a NAIH szerint is kérdéseket vet fel. A korlátozás kiterjedt adatkörre ("üzleti és műszaki adatok") vonatkozik, amelybe nyilvánvalóan sokféle adat tartozhat, amelyek abból a szempontból is eltérő megítélést igényelhetnek, hogy szükséges-e a nyilvánosságuk korlátozása a megjelölt érdekekre tekintettel, és ha igen, milyen időtartamban. A törvény egységes korlátozási időtartamot határoz meg. Az ex lege korlátozás merevségét oldhatná az, ha közérdekű adatigény esetén az adatkezelőnek lehetősége lenne arra, hogy a kért közérdekű adattal összefüggésben mérlegelje a korlátozás szükségességét. Erre azonban nincs mód. A korlátozás végül a NAIH szerint is nagy valószínűséggel olyan adatokra is kiterjed, amelyekkel kapcsolatban a nyilvánosságkorlátozás nem szükséges és nem arányos. Érdekes, hogy a NAIH szerint az aggályos törvény mellett is érvényesülhet az információszabadság: bár a törvény kizárja, hogy a közérdekű adatigényt a 30 éves korlátozási időtartamban teljesíteni lehessen, ám a NAIH szerint azt nem zárja ki, hogy az adatkezelő a saját elhatározása alapján közzétegyen olyan üzleti és műszaki adatokat, amelyek nyilvánossága az adatkezelő megítélése szempontjából nem sért nemzetbiztonsági érdeket és szellemi alkotáshoz fűződő jogot. A NAIH szerint fontos, hogy az adatkezelő minél inkább kihasználja e lehetőséget, ezért kezdeményezte, hogy az adatkezelő hozzon létre egy olyan internetes portált, amelyen a közvélemény tájékoztatása érdekében egy helyen, folyamatosan, elektronikus formában, ingyenesen, letölthető és kimásolható módon bárki számára hozzáférhetővé teszi a beruházás előkészítése és végrehajtása során keletkező, különösen a beruházás környezeti hatásaira, valamint közpénzek felhasználására vonatkozó adatok és dokumentumok mindenkori lehető legszélesebb körét.

Sajnos az információszabadság érvényesülése felett őrködni hivatott hatóság megoldása az információszabadságot jogilag kikényszerítető jogból egy úri passzióból gyakorolt keggyé degradálja. Nem ez lenne az első szabadságjog, amivel ez történik.

Szabó Máté Dániel

Szakmai vezető, TASZ