Levélben szavazás diszkrimináció-mentesen, de garanciák nélkül

Kanada 2015. október 19-én választ. Választanak a külföldön tartózkodó kanadaiak is: akárcsak a magyarországi választások idején külföldön tartózkodó magyar állampolgárok a magyar országgyűlési választásokon, az épp otthonuktól távol lévő kanadaiak is élhetnek választójogukkal a szövetségi választásokon. De kinek egyszerűbb szavazni: a Torontóban élő magyarnak, vagy a Budapesten nyaraló kanadainak? A levélben szavazásnak a magyar szabályozásnál engedékenyebb vagy szigorúbb a kanadai szabályozása? Jelenthet-e a levélszavazás kanadai szabályozása alternatívát a jogsértő magyar választási eljárás helyett? És mit tanulhatunk a külföldön való szavazásra való jogosultságról a kanadai vitákból? Blogposztunkból mindez kiderül.

Emlékeztetőül: a magyar szabályozás azért jogsértő, mert diszkriminatív, azaz indokolatlanul tesz különbséget a külföldről szavazó magyar állampolgárok között. Ha nincs magyarországi lakcímed (és esetleg soha nem is volt és nem is lesz), szavazhatsz levélben. Ha van magyarországi lakcímed, csak személyesen, külképviseleteken szavazhatsz külföldön – akkor is, ha egy sincs a közeledben. Ha érdekelnek a részletek, kattints ide!

Levélben szavazás diszkrimináció nélkül

A kanadai választási eljárás nem válogat: mindenki, aki a szövetségi választások napján nem tartózkodik a saját választókerületében, szavazhat levélben – akár Kanada területén tartózkodik a szavazás napján, akár nem, illetve akár Kanadában él életvitelszerűen, akár nem.[1] Ennyiben tehát mindegy, hogy a választópolgár csupán külföldön nyaral, vagy éppen valamivel hosszabb ideig külföldön tanul, dolgozik. A kanadai politikai közösség minden tagjának egyenlő és méltányos lehetősége van részt venni a választásokon függetlenül attól, hogy a szavazás napján hol tartózkodik.

Mindez nem meglepő: a választási eljárásban való részvétel szempontjából nincs is semmi különbség a külföldön nyaraló és a 4 éve az USA-ban vagy Európában tanuló kanadai egyetemista között. Egyik sincs otthon a szavazás napján, mindkettő számára jelentős terhet jelenthet hazatérni épp a szavazás napján, és mindkettő kötődik hazájához, méltányolható érdeke fűződik a hazai közügyekről való döntéshozatalban való részvételhez.

Akit a múlt és a jövő is ideköt

Az eddigi, rózsásnak tűnő kép azonban csalóka: az utóbbi hónapokban Kanadát is megosztotta a levélben szavazás lehetőségének egy másik problémája. A fenti példákban olyan kanadai szavazókra fókuszáltam, akik hazájukat ideiglenesen hagyták el – ki hosszabban, ki rövidebben. Az ő számukra nem is kérdéses, hogy a választási részvétel egyenlő esélyeit kell biztosítani. De mi a helyzet azokkal, akik véglegesen hagyták el hazájukat, és soha nem is terveznek visszatérni oda? Vagy azokkal, akik már régesrég nem is jártak hazájukban?

Magyarország az előbbi szempontok szerint nem tesz különbséget a külföldön szavazók között: ha egyszer nincs magyarországi lakcímed, szavazhatsz levélben – akkor is, ha soha nem tervezel Magyarországra költözni. Mi több, akkor is, ha nagyon rég nem jártál már Magyarországon, vagy akár soha nem is éltél Magyarországon. (Ne feledjük: az országgyűlési választásokon szavazni jogosult, magyarországi lakcímmel nem rendelkező állampolgárok jelentős része könnyített eljárásban szerezte meg állampolgárságát és ezzel választójogosultságot is, magyarországi tartózkodás nélkül, alig valamivel a 2014-es országgyűlési választások előtt.)

Kanada a fenti szempontok szerint viszont különbséget tesz a külföldön tartózkodó kanadai állampolgárok között. Ha valaki nem Kanadában él életvitelszerűen, csak akkor vehet részt a szövetségi választásokon, ha nyilatkozik egyrészt arról, hogy az elmúlt öt éven belül volt olyan időszak, amikor Kanadában élt, másrészt pedig arról, hogy vissza kíván térni az országba. [2] Az utóbbi követelmény nem szab határidőt a jövőbeli visszatérésre, de konkrét, tervezett visszatérési dátumot kell megadni – a homályos szándék nem elegendő. Vagyis elviekben csak az vehet részt a kanadai szövetségi választásokon, akit múltja és jövője egyaránt az országhoz köt. Többet várnak tehát az állampolgártól a hazához fűződő érzelmi vagy kulturális köteléknél.

A múltbeli kötődés feltétele jelentős jogvita tárgyává vált a közelmúltban. Az Ontario Felső Bíróság (Ontario Superior Court) 2014 májusában alkotmányellenesnek ítélte azt a feltételt, hogy a választópolgárnak a választást megelőző öt év során valamikor, valamennyi időt Kanadában kellett élnie.[3] Azonban a döntést megsemmisítő, a feltételt mégis alkotmányosnak ítélő fellebbviteli bíróság (Ontario Court of Appeal) meggyőzően érvelt a feltétel alkotmányossága mellett:

"Ha minden, nem Kanadában élő állampolgár szavazhatna, akkor olyan törvények megalkotásában is részt vehetnének, amelyek nap mint nap hatással vannak a Kanadában élőkre, miközben csekély vagy semmilyen gyakorlati jelentőséggel nem bírnak az ő saját mindennapi életükre nézve."[4]

Hogyhogy ez nem sérti a választójog szabadságát és általánosságát, amelyet természetesen Kanada is garantál?[5]

A bírósági ítélet felismeri, hogy a választójog gyakorlása a politikai közösség döntéseiben való részvétel, amely a politikai közösség tagjait illeti meg – és csakis őket. A politikai közösség viszont lehet az állampolgároknál szűkebb közösség: azoknak a köre, akiknek a közös problémáira hatékony és kikényszeríthető megoldást kínál egy adott ország, közösség által alkotott jog. Márpedig egyrészt Kanada törvényeit Kanada nem kényszerítheti ki máshol, mint Kanadában – ezért hiába is vonatkozik a kanadai törvények egy jelentős része a tartósan külföldön élő állampolgárokra, hiszen rajtuk ezeknek a törvényeknek a betartását nem lehet kikényszeríteni. Másrészt: nem is lenne sok értelme kikényszeríteni rajtuk a kanadai törvényeket. Mivel életük jelentős részben nem kötődnek Kanadához, így a Kanadában élőkkel való együttműködésük szabályozására, a Kanadában élő más állampolgárokkal való konfliktusaik jogi feloldására a kanadai jog nem is lenne alkalmas eszköz. Mindezek miatt tehát a tartósan Kanadán kívül élő állampolgárok nem tagjai a kanadai politikai közösségnek, hiszen jelentős részben problémáik nem közösek a Kanadában élőkével, és még ha azok is, a velük közös problémákra nem tud hatékony és kikényszeríthető megoldást kínálni a kanadai jog. A tartósan Kanadán kívül élők részvétele éppen ezért nem indokolt a kanadai törvényhozási képviselők megválasztásában. Nem jogfosztásról van szó: a választójog csak a politikai közösség tagjainak alapvető joga, ezért csak az ő esetükben merülhet fel a jogsértő korlátozás.

Mi újság Magyarországon? Mikor dönt már az Alkotmánybíróság?

Kanadában a levélben szavazás vitás kérdései hamar eldőltek: a bíróságok még jóval az idei szövetségi választások előtt eldöntötték a választási eljárás legvitásabb kérdését. De várhatjuk-e itthon a levélben szavazás diszkriminatív eljárásának változását?

A TASZ még 2013 októberében, jóval a 2014-es országgyűlési választások előtt fordult az Alkotmánybírósághoz, kérve a bíróságot, hogy semmisítse meg az itthoni diszkriminatív szabályozást, amelynek ügyfelünk áldozatul esett. Külföldön dolgozó ügyfelünk nem szavazhatott levélben, épp azért, mert rendelkezett magyarországi lakcímmel, és csak ideiglenesen tartózkodott külföldön – ráadásul munkarendje miatt el se tudott volna menni külképviseletre szavazni, mert vasárnap is dolgoznia kellett. Magyarország tehát bármiféle indok nélkül nem a Magyarországhoz szorosabban kötődő választópolgárainak, a politikai közösség tagjainak teszi lehetővé a levélben szavazást, hanem kizárólag azoknak, akik nem politikai közösségünk tagjai – még ha Magyarországgal kölcsönös kulturális és érzelmi kötelékeik számos esetben jelentősek is.

Az Alkotmánybíróság a mai napig nem döntött ügyfelünk ügyében: a beadványunk benyújtása óta eltelt közel 2 évben sor került egy országgyűlési általános választásra, és számos időközi választásra, amelyek során választópolgárok akár tíz- vagy akár százezrei voltak kénytelenek választójoguk egyenlőségének indokolatlan sérelmét elszenvedni. (Nem csak azok választójoga sérült, akik külképviseleteken szavaztak, hanem azoké is, akik azért nem szavaztak, mert csupán irreális idő- és pénzbefektetés árán tudtak volna egy külképviseleten szavazni, vagy még úgy se.)

Akkor éljen a kanadai választási eljárás?

Nem éppen. A kanadai eljárás kétségtelen példamutató abban, hogy nem alkalmaz indokolatlan diszkriminációt. Azonban a levélben szavazás sem megoldás mindenre: nem biztosítja a titkos választójogot, és nem azonosítja kellő bizonyossággal a választópolgárt – ezért a visszaélések melegágya lehet. Ráadásul még az sem garantált, hogy a levélben leadott szavazat célba ér, és valóban megszámlálják. Olyan eljárásra van helyette szükség, amely a kanadaihoz hasonlóan a politikai közösség minden tagja számára a részvétel méltányos és egyenlő feltételeit biztosítja, de minimalizálja a visszaélések kockázatát. Itt olvashatsz többet arról, hogy ez hogyan lehetséges.

Mráz Attila

programvezető

Politikai Részvételi Jogi Program

[1] Canada Elections Act, S. 228 (a), illetve S.239. (1) (a).

[2] Canada Elections Act, S. 222. (1) (b), (c), valamint S. 223. (1) (e), (f).

[3] Frank v. Canada (Attorney General), 2014 ONSC 907

[4] "Permitting all non-resident citizens to vote would allow them to participate in making laws that affect Canadian residents on a daily basis but have little to no practical consequence for their own daily lives." Frank v. Canada (Attorney General), 2015 ONCA 536, többségi vélemény, [6] bekezdés. A döntés elérhető itt: http://www.cavalluzzo.com/docs/default-source/cases/c58876-rere_4-(c1382077xa0e3a).pdf

[5] Constitution Act 1982, Canadian Charter of Rights and Freedoms, S. 3

A kép forrása: http://compfight.com/