A megfigyelések alkonya

A 2001. szeptember 11-i támadások után az USA meghirdette a terrorizmus elleni globális háborút (War on Terror), amit az amerikai kormányok a hazafiasság álcája mögé bújva többek között arra használtak fel, hogy százmilliók magánéletéről gyűjthessenek információkat.  2015. június 1-jétől ennek vége.

A terrorcselekmények hatására fogadta el az amerikai törvényhozás az ún. USA PATRIOT Act-et (Uniting and Strengthening America by Providing Appropriate Tools Required to Intercept and Obstruct Terrorism Act of 2001 vagy “hazafi törvény”), aminek az egyik szakasza rendkívül széles megfigyelési jogkörrel ruházta fel a nemzetbiztonsági szolgálatokat annak érdekében, hogy a magánszférához való jogot sutba dobva mindent a nemzetbiztonságnak és a terrorizmus elleni harcnak rendeljenek alá. Edward Snowden 2013-as leleplezésével vált nyilvánossá, hogy a gyakorlatban ez mit is jelentett. Belföldön a legnagyobb felháborodást természetesen az váltotta ki, hogy a megfigyelések az amerikai állampolgárokat is érintették, nem is kis mértékben. Az erre hivatott állami szerv az összes telefonhívás forgalmi adatát óriási adatbázisba gyűjtötte és tárolta, hátha a jövőben valamilyen haszna lehet, függetlenül attól, hogy ezek az adatok semmilyen összefüggésbe nem voltak hozhatók bármilyen gyanús személlyel vagy nyomozással.

Snowden bejelentése után megkezdődtek a jogi harcok a magánszféra és a személyes adatok védelme érdekében. A cél az volt, hogy a felfedett megfigyelési gyakorlatok jogellenességét bíróság mondja ki és így ne folytatódhassanak. Az eddigi legnagyobb sikerre majdnem két évet kellett várni. 2015 májusában született meg az a másodfokú ítélet, amely kimondta, hogy a PATRIOT Act sosem adott felhatalmazást a telefonok forgalmi adatait gyűjtő programra, és az NSA titokban visszaélt hatalmával.A bíróság ítéletét megerősítette az amerikai törvényhozás. A PATRIOT Act-nek a megfigyelésekre lehetőséget adó szabálya úgy működik, hogy mindig csak meghatározott időre érvényes és ha a Szenátus nem hosszabbítja meg, akkor hatályát veszti egy adott pillanatban (sunset clause).  A meghosszabbításra eddig hétszer került sor, utoljára 2011-ben, tehát bőven Snowden közérdekű bejelentése előtt, mindenfajta nyilvános vita nélkül. A soron következő ilyen érvényességi határidő 2015. június 1. volt, amit már óriási vita és felhajtás övezett. Több civil szervezet aláírásgyűjtő kampányt szervezett, hogy a szenátorok ne támogassák a jogszabály hatályának meghosszabbítását.

Vasárnap este a reformokért harcolók győzedelmeskedtek, és a törvény hatályát vesztette. A helyzet azonban még közel sem tökéletes. A reformok (USA Freedom Act) középpontjában egy olyan új szabályozás áll, hogy a kormány helyett az internet és telefonszolgáltatók gyűjtsék a forgalmi adatokat és a hatóságok csak megfelelő garanciák mellett férhessenek az adatbázishoz.

Ismerős a történet? Nem véletlenül. Az Európai Unióban ugyanis évek óta így működik az adatgyűjtés, csakhogy mi már ott tartunk, hogy az EU Bírósága erről is kimondta, hogy túlzott beavatkozást jelent a magánszférába és sérti a személyes adatok védelméhez való jogot. Az ítélet ellenére Magyarországon még mindig minden egyes sms, email vagy telefon adatait tárolják a szolgáltatók, amikhez a hatóságok korlátlanul hozzáférhetnek. A TASZ évek óta küzd az adatmegőrzés ilyen formája ellen. Hosszas jogi herce-hurca után idén sikerült eljutnunk az Alkotmánybíróság elé, de a testület májusban úgy döntött, hogy nem foglalkozik az összes magyar állampolgár magánszféráját veszélyeztető kérdéssel. A TASZ viszont igen.

Hidvégi Fanny