No Vona, no cry

Nagy Róbert Gyöngyösön, Vona Gábor szülővárosában él. Az országgyűlési választások idején gondolt egyet, és a saját eszközeivel ő is beszállt a kampányba: arra bíztatta a polgárokat, hogy a szélsőjobboldali párt, a Jobbik ellen szavazzanak.

Kampányeszközei változatosak voltak: szórólapokat, plakátokat nyomtatott, sokszorozta a No Vona, no cry szlogent, amit néhány gyöngyösi járdára is felfújt festékszóróval. Azzal viszont nem számolt, hogy a rendőrök fogják megkeresni a politikai aktivitása miatt: rövidesen nyomozás indult, majd vádat emeltek ellene. Nagy urat rongálással vádolták.

A tárgyaláson az ügyészség úgy érvelt, hogy Nagy úr rongálása csak a járdaszakaszok és csatornafedelek cseréjével orvosolható, holott a feliratok addigra már jelentősen megkoptak, és hígítóval néhány mozdulattal eltávolíthatóak voltak.

Nagy Róbert a politikai véleményét fejezte ki a választási kampányidőszakban, amikor az egyébként is erősen védett közéleti vita még kevésbé korlátozható. A választópolgárok nemcsak külső szemlélőként figyelhetik a politikai versenytársak kampányát, hanem egy demokráciában ők maguk is részt vesznek benne, ha akarnak. A TASZ jogásza elsősorban azal érvelt, hogy bár a konkrét ügyben megvalósult a rongálás magatartása, de hiányzott a büntetőjogban alapvető fontosságú tényállási elem, a társadalomra veszélyesség.

Végül a bíróság nem a szólásszabadság érvekre tekintettel, de felmentette ügyfelünket. Nagy úr megpróbáltatásai azonban nem értek véget, politikai szórólapjai miatt rágalmazás ellene a vád, így a TASZ jogászai rövidesen ismét Gyöngyösre látogatnak.

A perben Nagy Róbertet dr. Hüttl Tivadar, a TASZ jogsegélyszolgálatának vezetője képviselte.

Dojcsák Dalma