Feltétlen és feltételes magyarok 1.

Új – ezúttal ellenzéki – törvényjavaslat hódol be az Charlie Hebdo-támadás után felerősödő bevándorló-ellenes sztereotípiáknak. Az LMP indítványa alapján néhány, különösen súlyos bűncselekmény elkövetése esetén kötelezően visszavonnák a magyar állampolgárságot azoktól, akik 20 éven belül váltak politikai közösségünk tagjaivá. De vajon miért csak őket érintené a szankció? Miért megalapozatlan, és miért jogszerűtlen egy ilyen szabályozás? Kétrészes blog-sorozatunkból megtudhatod! Az első részben azzal foglalkozunk, miért büntet, és miért diszkriminatív az új törvényjavaslat.

Hoppá, tévedtünk, Ön mégis kockázatos (volt)!

Egyáltalán, mi a célja a javaslatnak? Úgy tűnhet, nem más, mint egy hiba korrigálásának lehetőségét biztosítani. Az állampolgárságról szóló törvény szerint ugyanis a honosításnak – az állampolgárság megszerzésének – szükséges feltétele, hogy az állampolgárság megszerzése ne sértse Magyarország közbiztonságát vagy nemzetbiztonságát (4. § (1) bekezdés, d) pont). A törvényjavaslat – indokolása szerint – lényegében azt teszi lehetővé, hogy amennyiben valakiről csak utólag, már állampolgársága megszerzését követően derül ki, hogy mégis súlyos közbiztonsági vagy nemzetbiztonsági kockázatot jelent, állampolgárságát vissza lehessen vonni. A javaslat szerint tehát csupán korrekcióról van szó, egy már eddig is létező honosítási feltétel hatékonyabb alkalmazásáról.

Valójában azonban a javaslat nem értelmezhető korrekcióként. A honosítás feltételeinek ugyanis az állampolgárság megszerzésekor kell megfelelni. Az, hogy valaki 15 évvel később egy megdöbbentő súlyú bűncselekményt követ el, semmit nem árul el arról, hogy állampolgársága megszerzésekor bármilyen kockázatot jelentett-e a köz vagy a nemzet biztonságára. Könnyen lehet, hogy nem. A „kockázati” feltételt ugyanis – ahhoz, hogy egyáltalán alkalmazni tudjuk a rendelkezést – úgy kell értelmeznünk: ésszerű erőfeszítés mellett kimutatható-e a honosítás idején, hogy a honosítást kérelmező ember a köz- vagy nemzetbiztonságot sértő cselekedetet fog elkövetni? Ha erre a kérdésre ésszerű erőfeszítéssel készített kockázatelemzés után a hatóságok válasza nemleges, akkor akármi is történik a kockázat felmérését követően, az már nem változtathatja meg az eredeti választ. A nemzetbiztonsági kockázat a vizsgálat idején nem állt fenn. Vegyünk egy példát: hiába próbálja valaki a magyar állampolgársága megszerzését követő 10 elkeseredett év után kikiáltani a II. Magyar Tanácsköztársaságot. Ha erre utaló jelet a honosítási eljárás során nem tárt fel a kockázatelemezés, akkor az illető nem jelentett nemzetbiztonsági kockázatot a honosítás idején, ezért jogszerűen szerezte meg az állampolgárságot.

Tehát a törvényjavaslat nem egy korábbi hiba korrigálásaként, a honosítási feltétel teljesülésének hiánya miatt vonná vissza egyesek tévesen, jogszerűtlenül szerzett állampolgárságát. A honosítási feltétel teljesülése szempontjából a kockázatelemzés ill. az állampolgárság megszerzése után előállt bizonyítékok irrelevánsak. A törvényjavaslat valójában büntet: megfoszt a jogszerűen szerzett állampolgárságtól. Az állampolgárság megszerzését követően egyes cselekedeteket – a Büntető Törvénykönyvben megszabott szankciókon túl – az állampolgárság megvonásával szankcionál.

De hát ez csak nagyon durva bűncselekményekért járna, nem?

De igen. Az LMP törvényjavaslata emberiesség elleni bűncselekmények (pl. népirtás), háborús bűncselekmények (pl. élő pajzs használata, háborús fosztogatás), állam elleni bűncselekmények (pl. hazaárulás, lázadás), valamint egyes, terrorizmussal kapcsolatos bűncselekmények elkövetőire korlátozza az új szankciót. Ezeknek a bűncselekményeknek a súlyos volta nem kétséges. Érdemes ugyanakkor megjegyezni: ezeket a bűncselekményeket eddig is súlyosan büntették (jelentős részüket akár életfogytiglani szabadságvesztéssel) – a magyar állampolgárság megvonása csak tetézné az eddigi tételeket. Ebben a bejegyzésben viszont nem azzal foglalkozunk, megfoszthatnak-e úgy általában valakit az állampolgárságától, ha e bűncselekmények bármelyikét elköveti. A kérdés inkább az: miért pont azokat érje ez a szankció, akik 20 éven belül lettek politikai közösségünk tagjai?

Más országokban is látjuk, mekkora kockázatot jelentenek a bevándorlók…

Mekkorát? Ha a közelmúlt nyugat-európai terrorista akcióira gondolsz, azokat bizony a legtöbbször nem olyanok követték el, akik megszereztek egy európai állampolgárságot, hanem olyanok, akik európainak születtek. Tény, hogy ezeket a merényleteket olyanok követték el, akik a politikai közösségük többségétől nagyon eltérő módon gondolkodnak. Ez nem meglepő: a terroristák a többségtől mindig eltérően gondolkodnak. A rossz hírünk a következő: az, hogy valaki magyar állampolgárnak született, nem garantálja, hogy úgy gondolkodik, mint a többség. A jó hírünk viszont az, hogy ha valaki például vajdasági magyarként szerzett nemrégiben magyar állampolgárságot, az sem teszi valószínűbbé, hogy hazafelé rokonlátogatóban eltéríti a repülőgépet, vagy átveszi az uralmat a vonat fölött. Sőt, például azt sincs okunk feltételezi, hogy ha valaki Erdélyből települt Magyarországra és szerzett állampolgárságot, nagyobb eséllyel próbálná felforgatni a magyar alkotmányos rendet. Ugyanez igaz egyébként arra is, aki afgán, vietnámi, görög, iráni stb. háttérrel szerez magyar állampolgárságot.

Egyrészt tehát semmi okunk feltételezni, hogy azok, akik honosítással szereznek magyar állampolgárságot, nem pedig magyar állampolgárnak születnek, nagyobb eséllyel követnék el azokat a bűncselekményeket, amelyeket az előbbiek esetében az állampolgárság visszavonásával sújtanának.. A törvényjavaslat csak egy bármiféle tudományos alapot nélkülöző sztereotípiára épít. Nem lehet a célja Magyarország állampolgárainak, lakóinak és alkotmányos rendjének hatékonyabb védelme, hiszen – láthattuk – erre alkalmatlan a javaslat. A cél feltehetőleg tehát a megtévesztett választók megnyerése a bevándorlás szélsőjobboldali megközelítésének jobbról történő előzésével.

Másrészt azonban az sem igazolná a javaslatot, ha a valósággal ellentétben igaz lenne, hogy történetesen az erdélyi vagy afgán származású, honosított állampolgárok nagyobb eséllyel robbantgatnának vagy háborús fosztogatnának. Ennek belátására vegyünk egy hasonló példát, ahol feltételezzük, nagyobb az esélye egy adott hátterű elkövetői körnek. Például igen könnyen elképzelhető, hogy a szegények gyakrabban lopnak tűzifát, mind a gazdagok. Hogy miért? Talán nem kell magyarázni: mert akárhogy spórolnak, nem telik rá; mert nagyobb eséllyel fűtenek fával, mint gázzal vagy árammal stb. Még ha ez így is van, ez azonban egyáltalán nem indok amellett, hogy olyan törvényt hozzunk, amely a szegények esetében szigorúbban büntetné a lopást, mintha gazdagok követnék el. A lopást a törvény bünteti, és mindenkire vonatkozik, aki lop. Ha a büntetés nem elég hatékony az elrettentésben, a büntetési stratégia átalakítható anélkül is, hogy egyes csoportokat venne célba. Még a statisztikailag megalapozott elkövetési statisztikák sem indokolhatnák egyetlen társadalmi csoport – és különösen nem egy, a többségnél sérülékenyebb csoport, mint amilyenek a szegények vagy a bevándoroltak – megbélyegzését sem további, csak számukra fenntartott különös szankciókkal.

Összességében tehát: ha az állampolgárságtól való megfosztással akar büntetni az állam, azt legfeljebb csak az állampolgárrá válás módjára vonatkozó megkülönböztetés nélkül teheti. Az erre vonatkozó megkülönböztetés minden indokot nélkülöz, ezért igazolhatatlan. Blogsorozatunk második részében azzal foglalkozunk, a javaslat miért ütközne nemzetközi szerződésbe, és milyen esetekben lehet indokolt az állampolgárság visszavonása.

Mráz Attila

Politikai Szabadságjogok Program