A Charlie Hebdo szerkesztősége ellen elkövetett merénylet két, régóta velünk élő szólamot erősített fel: az egyik az általános muszlim- és most már bevándorló-ellenesség hangja, a másik pedig a cenzúra és az öncenzúra iránti igény. Bármelyiknek engedünk is a kettő közül, a terroristák elérik a céljukat.

Ha durvul az európai muszlimellenesség, az az iszlám szélsőséges ágának szekerét tolja, hiszen egyre több nyugati fiatal fordul majd a fundamentalizmus felé. Egyes vélemények szerint a szerkesztőség ellen elkövetett támadásnak a terroristák szempontjából ez nem járulékos haszna, hanem elsődleges célja volt.

Vitathatatlan következménye azonban a támadásnak, hogy ezentúl nem lehet úgy kritizálni az iszlám fundamentalizmust sehol a világon, hogy az embernek ne jussanak eszébe a lemészárolt francia újságírók. Ebből következhet a kiállás a szólásszabadság mellett, és a Charlie Hebdo harcos hangjának átvétele. Következhet az öncenzúra, aminek oka félelem vagy a szerkesztőség tagjai iránt érzett felelősségteljesség, attól függően, melyik oldalról szemléljük. És következhet butasággal és aljassággal vegyes gyávaság, ami szerint ha nem fognak az újságírók megbotránkoztató dolgokat írni, akkor nem fogják lelőni őket. Annál nagyobbat nem hibázhat a nyugati világ, mint hogy az ilyen véleményekre hallgatva önkorlátozásba kezdjen.

A szabad szóláshoz való jog az emberi jogi küzdelem egyik első és alapvető célja volt. A szólásszabadság teremti meg a nyilvános vita feltételeit, és a szólásszabadságnak köszönhető, hogy egy demokráciában mindannyian elmondhatjuk a véleményünket a közügyekről. A szabad szólás lehetőséget ad a mindenkori hatalom kritikájára és garanciát arra, hogy a kritikusoknak nem kell félniük a hatalom válaszától. Ha elfogadjuk, hogy egy vallás hívei megölik azt, aki kritizálni meri őket vagy a nekik kedves dolgokat, akkor egyben azt is elfogadjuk, hogy hatalmuk van felettünk.

Mivel a muszlim fundamentalisták számára a vallási szabályok sérthetlensége mindenek felett álló érték, nem fognak megelégedni azzal, ha a durva, szatírikus rajzok eltűnnek a nyugati címlapokról. Ha engedünk a nyomásnak, és a durva valláskritikát cenzúrázzuk, akkor egyre alacsonyabban lesz az a küszöb, ami sértőnek számít. Egy demokratikus társadalom az éles, bántó véleményeket is képes a helyén kezelni, az öncenzúra viszont a kritikus vélemények további halkítását eredményezi, hiszen a fékezett habzású vitákban már egy mérsékelt kritika is kiugróan bántó.

Bár a liberális demokráciák a szólásszabadsággal egyenértékű alapértéke a vallásszabadság is, nem szabad elfelejtenünk, hogy az nem foglalja magában a jogot ahhoz, hogy a vallásokat, egyházakat vagy vallásgyakorlók csoportját ne érje kritika. A vallási szélsőségek bigottsága, képmutatása olyan közügy, ami szabad vita tárgya kell, hogy legyen. Ezt a szabadságot akarja most elvenni tőlünk egy terroristacsoport, és azok, akik a tragédiát felhasználva öncenzúrát sürgetnek.

Dojcsák Dalma

Itt olvashatjátok a témához írt másik bejegyzésünket is.

A kép forrása: http://www.outsidethebeltway.com/